Megrágalmazott-Lefokozott, Hatalmától megfosztott-Lemészárolt, Javaitól megfosztott-Megkínzott, Megbecstelenített-Elidegenített, Átnevelt-Becsapott, Meggyalázott-Áttérített, Felőrölt-Elüldözött,
Beépült-Korrumpált, Felszabadított és Összeveszített. Jogfosztott és Szolgává tett.

Gondolattársító fogalmak kortársaktól és felvilágosult nemzeti aktivistáktól az úgynevezett "Felszabadulás" Napjára. A nap, amelyen a Wehrmacht kapitulált. Kapitulált egy világ előtt, ami egy eszme ellen esküdött össze. Egy eszme ellen, mely rémisztette, egy eszme ellen, mely a megvetendő motívumok ellen ideáljainak és értékeinek zászlaja alatt határozottan fellépett. Egy eszme ellen, aminek a béke és a népi szuverenitás egy új korszakát kellett volna elhoznia. Egy eszme ellen, mely kész volt mindenkit legyőzni és mindenkit felülmúlni.

Mitől szabadítottak fel bennünket ezen a napon? Egy háborútól, amit ránk kényszerítettek? Az leginkább életigenlő államformától, mely ezen a bolygón valaha is napvilágot látott? Egy közösségtől, mely tele volt értékkel és erkölccsel? A legnagyobb önbizalomtól, melyet népünk valaha is birtokolt? Vagy egyszerűen saját magunktól?

Nem.

Az otthonunktól szabadítottak meg. A hazánktól. Értékeinktől, ideáljainktól, melyek valamikor összekötöttek bennünket. Elüldöztek és megbecstelenítettek minket, azzal az egy céllal, hogy megsemmisítsenek bennünket. Azt a népet megsemmisíteni, mely öntudatosan és szuverén módon, egyik másik néppel sem összehasonlítható módon kész volt az egész világgal szembeszállni, hogy megvédje ideáljait. Ez nem áldemokratikus erényes pöffeszkedés volt, hanem valódi védekezőkészség, meggyőződés és akarat.

És állítólag ki szabadított fel minket? A világot lángba borító USA a bábjaival, a "Világrendőrség" szerepében, aki minden védekezésre kész népre a beteges, kapitalista és cinikus gondolatkészletével halált és rombolást hoz. Ez az állam, mely a saját jólétéért a világot a demokratizálás leple alatt vérezteti? Mely a Német Birodalom bukását akarta látni, hogy kapitalista terrorjával egész Europát elboríthassa és az utolsó szabad népet is szolgává tegye, amelyik még védekezik ez ellen?

Vagy a keleti vörös barbárok hordája, akik tisztán gyűlöletből, irigységből, gyilkolási vágyból és értékeikben való elnyomorítottságból csak az volt a céljuk volt, bennünket szolgává tegyenek, megkínozzanak, asszonyainkat megbecstelenítsék, férfijainkat megöljék és ezzel akaratunkat megtörjék, hogy mindent elvegyenek tőlünk és magukat gazdagítsák.

Ugyanez az ellenségkép egyesítette őket törekvésükben, hogy a háborút megnyerjék és népünk lelkét kínozzák.

Úgynevezett "felszabadítóink" kegye beláthatatlan volt. Nyugaton a Szövetségesek a lakosságot az úgynevezett "Rheinwiesenlager"-ekbe internálták, ahol olyan bánásmódban volt részük, ami megfelel annak, amit ma nekünk németeknek a történelem legnagyobb bűntetteként tulajdonítanak. A barbár keleten elszállítottak bennünket a gulágokra, munkatáborokba, megerőszakolták asszonyainkat, kiraboltak bennünket vagy lemészároltak egész menekülthullámokat.

Ezek a mi úgynevezett "felszabadítóink". Nem mások, mint kíméletlen, hataloméhes megszállók. Megszállták országunkat, felosztották azt és a mi megkínzott lakosságunk hátán vívták háborújukat. Ajándékként a Szövetségesek és a vörös barbárok szétbombázott városokat hagytak hátra, példát statuáltak rajtunk, mint például a drezdai Holokauszttal, vagy asszonyainkon, hogy népünket a gyökereinél támadják meg és örökre megbecstelenítsék. Mindkét fél a háború befejezése után fizikailag és erkölcsileg tovább gyötört bennünket, hogy elcsüggesszen és megtörjön minket. Hogy világnézeteinek rabszolgájává neveljen át bennünket.

Az eredmény a mai Német Szövetségi Köztársaságnak nevezett szórakozásközpontú társadalom, mely azt a napot, amelyen az utolsó, szabad, tisztességes német állam kapitulált és cselekvésképtelenné vált, mint a saját legitimációját ünnepli. Az a Német Szövetségi Köztársaság nevű demokratikus gazdasági apparátus, mely tudatlanságával az összes áldozatot pervertálja, örökségüket becsmérli és népének arcátlanul hazudik és közben még az arcába is köp, ugyanaz az állam, amit ti a letargiátokkal támogattok. De mi nem akarjuk ezt az államot, ez nem a mi államunk, ez a mi szégyenünk és csapásunk. Rajtatok áll, hogy megszabadítsátok magatokat tőle. Mutassátok meg ennek a rohadt rendszernek, hogy mit tartotok róla. A Weimari Köztársaságban a demokraták egyszer már meghallhatták a német nép megfelelő válaszát. Május 8-a nem ünnepnap, ez az a nap, amelyen megpróbálták tőlünk németektől, elvenni lelkünk tüzét. Minden német magában hordozza ezt a tüzet. A tüzet, mely népünknek mindig fáklyaként nyújtott világosságot a legsötétebb időkben.

(Ford.: Nagy Emese)

http://www.ex-k3-berlin.de/?p=22018

___________________________________________________

Németországnak már 1933-ban hadat üzent a nemzetközi zsidóság. Nem vették komolyan ezt a vicces bajszú káplárt, ahogy le-föl masírozva barna ingeseivel visszaadta egy megnyomorított nép hitét. 1933-ban a világ cionistái rádöbbentek, hogy baj van: Hitler kancellár lett és a nemzetiszocialista rendszer olyan eredményeket kezdett produkálni a parazitamentes életforma meghonosításával, amitől elsápadt világ. Németországot el kellett pusztítani minden áron, mielőtt a példa követőkre talált volna.

Németország szándéka

Igen, Adolf Hitler és Németország mindig is békét akart, ezt
számtalan dokumentum és történelmi tény bizonyítja. Rudolf Hess pozícióját és testi épségét is kockára téve tett kísérletet erre - mikor titokban Angliába repült -, hogy a protokollt megkerülve béketárgyalásokat kezdeményezzen. Vagy például ott volt Dunkirk. Léon Degrelle SS-tábornok visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy egy kötetlen beszélgetés alkalmával megkérdezte Hitlert, hogy miért
hagyta futni az angolokat. A válasz egyszerű volt: „Igen, visszatartottam csapataimat és hagytam, hogy a britek hazameneküljenek Angliába. Egy ilyen vereség úgy megalázta volna őket, hogy nehéz lett volna később békét kötni." Ma már tudjuk, hogy ez végzetes hiba volt, mert Anglia megszállása, a nyugati front megnyitását tette volna lehetetlenné. Azután megemlíthetnénk még Mussolini kivagyiságából elkövetett görögországi kalandját is, ami az oroszországi hadjárat öt heti késését eredményezte, ez pedig a Moszkva előtt bekövetkezett sárba fagyást idézte elő a bolsevizmus végleges eltiprása helyett.

Megelőző csapás

1939 őszén egy valóságos megelőző csapásba provokálták bele
Németországot a cionisták. A békeidőben lemészárolt több mint ötvennyolcezer lengyelországi német is megkérdőjelezhetetlenül szükségessé tette a mielőbbi beavatkozást, de az idő mindenképpen vészesen fogyott és ma már hiteles dokumentumokkal bizonyítható, hogy a szovjetek egész Európa lerohanására készültek másfél-két éven belül. A közvetlenül a lengyelországi hadműveletek megkezdését követően történt „Brombergi vérengzésről" is nagyon szívesen hallgatnak történészeink, pedig a Ladovitch, Karpinski és Weis által vezetett zsidó hordák több mint 5500 ártatlan német civilt mészároltak le a lengyel hadsereg és rendőrségi alakulatok biztosítása mellett egyetlen nap alatt.

A szövetséges vezetők

Érdemes betekinteni a szövetséges hatalmak vezetőinek a genetikai hátterébe.