Tegnap este hosszasan beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy milyen kapcsolati rendszerek és módszerek azok, amelyeket az ismerőseink alkalmaznak, illetve benne élnek. Így sok minden szóba került. A gondolatfolyam egy idő után átterelődött a magánnyugdíj pénztárak körüli ködösítésre, ezért este utánanézett a dolgoknak, hogy ma reggel gép elé ülve háttéranyagot adjon ehhez az íráshoz.

Mi a neved LEGO?

Az írásom elején egy rövid kitérőt kell tegyek egy filozófiai kérdés megértéséhez, amely a jelenlegi társadalompolitikai helyzetet egyszerűen átvilágítja. Ez pedig a társadalom, illetve az egyes embercsoportok által irányított közösségek, jelen esetben az állam, felépítése. A jelenkor legnagyobb kihívása a legkisebb egység, azaz a család (férfi + nő és gyermekek) fenntartása és a családon belüli harmónia megteremtése, hogy a „külső” világ által ránk erőszakolt kihívásokat megfelelően kezelni tudjuk. Az egység önálló elemekből áll össze eggyé. A család és a nemzetség esetén ez az ember, mint önálló gondolkodó lény. Az állam szempontjából ez az ostoba, könnyen manipulálható, hedonista életet folytató, de soha semmitől meg nem betegedő adófizető állampolgár.

Az adófizető

A régi „átkos” rendszerben mennyire nagy hangsúlyt kapott a társadalmi igazságosság kérdése: „Szegény paraszt, aki jobbágysorban volt – hogy örülnének ennek most a parasztok! – kénytelen volt tizedet, meg huszadot fizetni! Bezzeg a földesúrnak nem kellett!” Ez igaz, csakhogy a földesúr feladata a nemesi címmel együtt jár – életemet és véremet a királyért… Ugorjunk úgy 5-800 évet és a 3. évezred nagy kihívásait elemezve láthatjuk, hogy a jelenlegi rendszert úgy is hívhatnánk, hogy rabszolgatartó társadalom. (Na erről a Heller és bűnbandája biztosan nem merne írni még 1 milliárdért sem…). Miért rabszolgatartó? Nézzük csak:

Egyszerű adófizető honvédelmi kötelesség nélkül – ergo nem szabad fegyvert viselnie

Egyszerű adófizető befizetési kötelezettséggel – különben megfosztják a szabadságától

Egyszerű adófizető a végtelenségig összezavarva – különben még megvédené a törvény, ha ismerné a kiskapukat

Kiskapu

A jelenlegi rendszerek a manipulatív technológiákat tökéjre fejlesztették, hogy a saját előnyüket minél jobban kiaknázhassák. Erre jó példa a tömegkommunikációs eszközök mindennapi alkalmazása: „Hallottam, hogy élt egy ember, aki már látott olyat, akinek a szomszédjának a korabeli kiskutyája…” – suttogó propaganda. Alattomos és kegyetlen. Erről sokat beszélgettem egy pszichológussal, aki nem is oly régen még küzdött a tömegek meggyőzhetőségéért, de most már talán belátta, hogy feleslegesen, mert a tömeg egy agyatlan birkacsorda. Az is volt és az is marad mindörökre. Ezt az agyatlan tömeget logikusan és kegyetlen módon lehet csak terelni. Kellenek jól látható és könnyen felfogható jelképek, jelmondatok, de a rendszerbe be kell építeni a kiskapukat is, hogy a nagy táblát tartó torony melletti eldugott kis bejáratnál fel lehessen jutni a fényforrásig, hogy átírhassák az üzenetet, ha erre szükség van.

Az üzenet

A szocialista és liberális átok (amely se szocialista, se liberális eszméket nem vallott soha,csak ezekkel takarózott) már közel 2 évszázada mérgezi az európai emberek lelki világát és ezáltal a hétköznapjait is. A szocik által bevezetett öngondoskodás egy támogatandó és tényleg működőd rendszer lenne, ha nem a szocik és „wag the dog” társaik alkották volna meg a peremfeltételeket. Csakhogy megint ez történt. Kötelező jelleggel bele kényszeríttették az embereket egy olyan rendszerbe, amely kontroll nélkül működik, illetve remélem csak működött. Ilyen megoldás volt a kötelező folyószámla vezetés privát pénzintézeteknél! Ilyet a világ még nem b.szott! Ahelyett, hogy egy 100%-ig állami tulajdonú, az egykori APEH-hal szorosan együtt működő kontrollon keresztül áramlott volna a pénz a dolgozókhoz, mindig lecsippentettek egy”csak egy” kicsit a fizetésekből és nem lehetett tudni, hogy ki mikor és hogyan manipulálja a bent lévőségeket. A magány nyugdíjpénztári befizetéseket és a rendszer működését sűrű homály fedi. Erre már korábban is felhívták az emberek figyelmét, de akkor még gyurcsányi idők voltak. Most Orbáni szelek fújnak, amelyek már jóidőt nem tudnak hozni. Az kezdeti lendület és lelkesedés elakadt és megállt, így már csak a tehetetlensége miatt mozog a rendszer. A pénzszűke miatt elvesznek a bankoktól és a pénztáraktól bizonyos feltételekkel bizonyos összegeket.

A pénz

A magánpénztárakba befizetett alaptőke hogyan válik alaptőkévé? Dolgozunk. Az általunk termelt haszonból fedezik a bérünket, amelyet rengeteg adóteher terhel. Így lesz a pénzünk bruttó összeg helyett nettó. Erre a „liberálisok” kitalálják a szuperbruttó-t és egy olyan virtuális pénzt adóztatnak meg, amelyet nem is lát az illető. Felveszi a bankba átutalt pénzét – kezelési költség fejében – hogy megélhesse a nyugdíjas éveket. Ehhez bruttósított termékeket vásárol. Törleszti a hiteleket, ha kénytelen volt felvenni – manipulatív módon kezelt deviza alapú elszámolás alapján. Az elmúlt 3 év pénzügyi folyamatai során olyan mesés nyereségre lehetett szert tenni, amelyről eddig kevesen mertek írni. A legegyszerűbb befektetési eszköz pl OTP részvény 2000 Ft-ról újra 5000 Ft-ra emelkedett. Egy ügyes pénzügyi befektető nagyon sokat nyerhetett, ha kihasználta ezt a pénzügyi folyamatot. De a magánpénztárak befektetői és eszköz kezelői húgyagyúak. Oktalan ostoba barmok, akik nem értették meg, hogy a hosszú távú befektetéseket nem szabad pénzeszközökben kezelni, hanem csak és kizárólag termőföldhöz köthető szolgáltatásokat és tevékenységeket kell folytatni. De most nagyot buktak.

A bukás ára

A kormányunk által remekbe szabott iránycél teljesítése miatt olyan feltételrendszert hoztak össze, hogy az emberek 99%-ának megérje átlépni az állami nyugdíjrendszerbe. Nyugdíjkalkulátorok segítségével kiszámítható volt, hogy hogyan alakulna az ember nyugdíja 25-40 év múlva. Ha megérné és ha akkor még lenne magyar állam. Csakhogy statisztikailag nem fogja megérni a 70 évet és addigra már nem lesz önálló magyar állam. De ezzel most ne foglalkozzunk! Szóval átmehetsz vagy maradhatsz. Ha maradsz retorzió vár rád. Ha átmész, akkor viheted a pénzedet és az állam használja a továbbiakban. Azaz csak vihetnéd, mert a hozamot, ami alapján eldönthetnéd, hogy érdemes- maradni nem kaptad meg a pénztáradtól. Miért nem? Mert nem tudják, hogy mennyi pénzük van? Dehogynem nagyon is jól tudják és nagyon is sokat ér a pénzed, mert nem hülyék ülnek ott sem! De mégis eltűnik a pénzed egy része, ami a hozam lett volna. Miért? Mert az átlépési feltételek egyik apró sora emígyen hangzik:

„Ha sem Ön, sem munkáltatója nem fizetett kiegészítő tagdíjat, és az egyéni számlán elért hozam is elmarad az inflációtól, akkor Önnek nem jár vissza pénz.”

Vagyis a pénztárak fapofával állják a sarat, és könnyes szemmel az arcodba vágják:

„Bizony ostobák voltunk és rengeteg buktunk, így nem tudunk fizetni!”

A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt, csak Minket vágtak át megint törvényesen!

Nyomasek Balázs