Alighanem nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy az az ember, aki 1889. április 20-án született egy Braunau nevű kis faluban az Oszrák-Magyar Monarchiában, a világtörténelem egyik legkimelekedőbb alakja volt. Ez az ember Adolf Hitler. Szegény családba született, édesapja korán meghalt. Majd édesanyja halála után Bécsnek vette az irányt, hogy szerencsét próbáljon, mint festő, hiszen ebbéli átlagon felüli képességei már gyermekkorában kitűntek. Ám elutasításban volt része, az akadémia rektora szerint a rajzaival semmi probléma nem volt, csupán annyi, hogy abból elsősorban arra lehet következtetni, hogy az építészethez van tehetsége. Érettségi híján azonban ez akadályokba ütközött.

Hitler életében a bécsi évek komoly tanulságokkal szolgáltak. A nyomor és az éhezés hű társává szegődött, s itt, ebben a hatalmas metropoliszban ismerte fel először azt a veszélyt, mely ellen egész hátralévő életében küzdött, a marxizmust, s a mögötte húzódó nemzetközi zsidót. Az első világháború kitörését hatalmas örömmel fogadta, önként jelentkezett a bajor 16. gyalogezredbe. Kiemelkedő hősiességével bizonyította hazafiságát, melyért kitüntetésben részesítették. A marxista-zsidó aknamunka következtében azonban a hátország összeomlott. Németországot, csakúgy mint hazánkat Trianonban, megcsonkították, megalázták. Hitler eldöntötte, politikus lesz.

Sorra járta a különböző politikai formációkat, de végül egy olyan szerveződéshez (Német Munkáspárt, melynek nevét a későbbiekben Hitler javaslatára módosítottak Nemzetiszocialista Német Munkáspártra) csatlakozott, mely csupán hét főből állt akkor. Később, a nürnbergi pártnapokon gyakran hangoztatta, hogy azokban az időkben, amikor még csak heten voltak, már akkor is két célt tűztek ki maguk számára; önálló ideológiával rendelkező mozgalom kívánnak lenni, és ezen ideológia mentén a hatalom teljes jogú és kizárólagos birtokosai Németországban. Ehhez pedig sziklaszilárdan ragaszkodtak is mindvégig.

1923-ban Münchenben hatalomátvételi kísérlettel próbálkoztak meg, ám ez elbukott, később ez úgy vonult be a történelembe, mint a sörpuccs. Hazaárulás vádjával ítélték el, melyet senki nem gondolt komolyan, olyan nevetséges volt, végül Landsbergben raboskodott egy évig. Itt írta meg azt a művét, a Mein Kampfot, mely a Szent Biblia után a legtöbb nyelvre lefordított és kiadott könyv, mely napjainkban is ugyanúgy felkorbácsolja az érzelmeket, mint születésekor.

Az NSDAP roppant arányú növekedése 1928. után kezdődött. Ebben az esztendőben a birodalmi gyűlési választásokon még csak 800 ezer ember szavazott a nemzetiszocialista pártra, 1930 szeptemberében már hat és fél millió, 1932-ben a párt rohamcsapatainak 530.000 tagja volt. párttag kb. 3,000.000 volt, választó sok millió. A Brüning-kormány visszalépése után (1932. máj. 31.) a birodalom belső élete szakadatlan válság volt. A Papen és a Schleicher-féle úgynevezett elnöki kormány már csak átmenet volt ahhoz, hogy a nemzetiszocializmus vegye át a hatalmat. 1933. január 30.-án Hindenburg birodalmi elnök őt bízta meg a kormányalakítással. A birodalmi gyűlést feloszlatták és a március 5-iki választásokon az NSDAP mind a birodalmi, mind a poroszországi választásokon megkapta az abszolút többséget. Hitler most már gyorsan megvalósította a birodalom teljes egységét, amely a vezéri és a népi gondolaton épült fel.

Ami pedig ezután történt, egy valóságos csoda volt. Egy olyan folyamat indult el, melyhez fogható nem volt még a világtörténelem folyamán, Adolf Hitler és a nemzetiszocializmus olyan mértékben változtatta meg Németországot, és olyan rövid idő alatt, mely tények figyelembevételével nem túlzás azt állítani, hogy Hitler személyén keresztül Isten avatkozott be a történelembe. Hiszen miről is van szó? Nem másról, minthogy amikor úgy tűnt, hogy elhárultak az akadályok a szabadkőműves-zsidó gyökerű liberalizmus és bolsevizmus elől, hogy erkölcsi-szellemi pusztulásba döntse Európát, akkor, mintegy főnix madár, támadt fel Németország és a valódi Európa, és jelezte, hogy élni akar, élni, s mégpedig szabadon, lezárva magáról minden erkölcsi, szellemi, és anyagi béklyót.

Németországban rohamos mértékben csökkent a munkanélküliség, a munka becsületét visszaállították, a népi és faji szolidaritás olyan mértékű volt, melyet a ma embere talán elképzelni sem tud. Adolf Hitler és a nemzetiszocializmus bebizonyította, hogy ez az a világnézeti rendszer, melyben semmi utópia nincs, hiszen nem másra épül, mint a valóságra, a természet törvényeire, tehát Isten akaratára. Az emberiség rákfenéje, a nemzetközi zsidóság ezt természetesen nem nézhette tétlenül, mint ahogy nem is nézte, emlékezzünk csak arra, hogy ők már 1933-ban hadat üzentek Németországnak.

Minden csúsztatás és hazugság ellenére Adolf Hitler nem akarta a háborút. Németországot belekényszerítették, innentől kezdve pedig kényszerpályán mozgott, mint ahogy Hitler el akarta kerülni a kétfrontos háborút is. Mondjuk ki azt is, hogy 1945-ben nem csupán Németország szenvedett vereséget, hanem Európa is. De a nemzetiszocializmust csak az óriási túlerő győzte le, erkölcsi és szellemi értelemben soha nem fogják tudni, mint ahogyan a sötétségnek nincs hatalma a világosság felett. Európa ma is szomjazza és keresi az igazságot, és Isten segítségével meg is fogja találni, mert az igazság fog győzni, nem az átmeneti hangulatok.

Mi, magyar nemzetiszocialisták, hungaristák pedig a legmagasabb tisztelet hangján kell, hogy beszéljünk Adolf Hitlerről. A fennálló ideológiai különbségek ismertetése mellett csodálnunk kell Hitler mérhetetlen akaraterejét, lenyűgöző életútjával bebizonyította, hogy a hit hegyeket képes megmozgatni, az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket. Így hát mi sem tehetünk másképpen, fel a győzelemre! Heil Hitler!

Lantos János - Kitartás.hu