94 éve, 1918 október 28-án alakult meg Csehszlovákia, a minden létalapot nélkülöző szabadkőműves gnóm állam. A felforgatók a szlovákok szabadságvágyát, valamint a magyarok hibás nemzetiségpolitikáját és a csehek hatalomvágyát kihasználva olyan népeket és földeket préseltek egybe, melyeknek sok közük soha nem volt egymáshoz. Nem is volt hosszú életű a kényszerházasság.

A magyar és a szlovák nép évszázadokig élt együtt, közös volt a sorsuk, hasonlóak a szokásaik, hitük és kultúrájuk. Mindkét nép mélyen hitte Istent, együtt védték közös hazájukat és Európát. A néplélek megnyilvánulásai is egymáshoz hasonultak, például népzenéink sok hasonlóságot mutatnak. Gondoljunk csak a szlovák himnuszra, melynek alapjául szolgáló népi dallamnak éppúgy van magyar, mint szlovák megfelelője. (Elvakult sovinizmus kell, hogy azon vitatkozzunk, melyik népdal született korábban.)

Ellenben a csehekkel a világon semmi nem kötötte össze a szlovák népet. Ahogy Hlinka pátár, a későbbi önálló Szlovákia atyja - már későn - felismerte: „Mi valóban nem tudunk, és nem is akarunk keveredni a magyarokkal, de gazdaságilag és mindenekelőtt vallási téren jobban, sokkal jobban haladhatunk velük együtt, mint a vallástalan, szabadgondolkodó csehekkel, akik, most már tudjuk ezt, nem tisztelnek se Istent, se embert. Mi együtt éltünk a magyarokkal ezer éven át és a tradicionális kötelékeket országaink fekvése is erősíti. Minden szlovák folyó a magyar alföld felé folyik, és minden utunk a magyarok nagy városa, Budapest felé vezet…”

Megérne egy történelemórát az önálló Szlovákia megszületésének története, főleg azoknak, akik a tények ismerete nélkül szar Szlovákiáznak. Mert bizony ha csak a szlovákokon múlott volna, pláne a szlovák hazafiakon, akkor valószínűleg nem váltak volna el útjaink, és a sorsközösség mellett a társközösség is élne a mai napig. Nem így történt. Köszönhetően a cseheknek, a szabadkőműveseknek, és nem utolsósorban az úrhatnám, elzsidósodó magyar nemességnek!

Bánfalvi Béla - Jövőnk.info