Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A cionista stratégia az elmúlt harminc évben
Az 1967-es és ’73-as arab-izraeli háborúk, az 1973-as olajválság és a palesztin „terrorcselekmények” megszaporodása rádöbbentette a cionistákat: Izrael önmagában gyenge és sebezhető, és csak akkor lesz képes a palesztinok felett gyakorolt uralma fenntartására és a közel-keleti hegemónia biztosítására, ha a zsidók felsorakoztatják maguk mögött a nyugati világ nemzeteit.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a 70-es évek végén vette kezdetét a Nyugat népeinek „megtérítésére” irányuló akció. Igaz, a második világháborúban aratott nagy zsidó győzelem óta a „választott nép” fiait kedvezőtlen fényben feltüntetni lényegében nem lehetett a nyugati világban. Az „antiszemiták” kirekesztése a közéletből azonban önmagában kevésnek bizonyult.
Az amerikai és európai közvélemény – lehetőleg lelkes – támogatását is meg kellett szerezni a cionizmus ügye számára. Végtére is a szavazópolgárok millióinak jóváhagyása nélkül aligha volt elképzelhető, hogy az USA, Kanada, illetve a nyugat-európai kormányok hatalmas összegeket és fegyvereket juttassanak az „ellenséges környezetben élethalálharcot folytató” Izraelnek.
A cionista stratégák súlyos fenyegetést láttak abban is, hogy a Szovjetunió és kommunista csatlósai egyértelműen az izraeli terjeszkedéssel szemben küzdő arabok mellé álltak.
Lényegében tehát a Moszkva ellenőrzése alatt álló kommunista blokk kicsúszott a cionisták ellenőrzése alól. Ezért sürgőssé vált a határozottabb fellépés a Szovjetunióval és a kommunizmussal szemben – Izrael érdekében! Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a '70-es évek végén, Carter elnök hivatali idejében az USA erőteljes kampányba kezdett az „emberi jogok védelmére” hivatkozva. Jimmy Cartert pedig Ronald Reagan váltotta az elnöki poszton, aki a „Gonosz Birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, és a hihetetlen összegeket felemésztő fegyverkezés, valamint az agresszív külpolitikai lépések sorozata révén igyekezett térdre kényszeríteni a vörös birodalmat.
A '70-es évek végének, a '80-as évek elejének bizonyos jelentős fejleményei tehát nem függetleníthetők egymástól. Ekkoriban indul hódító útjára az agymosó holokauszt-propaganda (magát a holokauszt szót is ez idő tájt kezdik használni), létrejön a cionista világuralmi érdekeket középpontba állító neokonzervatív mozgalom, az USA az „emberi jogok” védelme címén kommunistaellenes kampányt indít, növelni kezdi fegyverkezési kiadásait, és mindezzel éppen egy időben születnek meg az USA-ban és Európában azok a „karizmatikus-evangéliumi” mozgalmak is, melyek célja a keresztények megnyerése a cionizmus ügye számára. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek az sem, hogy magyarországi Hit Gyülekezetét 1979-ben hozták létre. Hasonló keresztény cionista szervezetek másutt is megjelentek a világban, habár elsősorban az Egyesült Államokban tettek szert egészen rendkívüli befolyásra.
A Hit Gyülekezetének létrejötte és látványos felfuttatása tehát része annak a nagyszabású cionista stratégiának, melynek célja – ahogy ők mondanák – az „antiszemitizmus vírusának kiirtása” a kereszténység testéből. Magyarán: a cél a keresztények megnyerése a cionizmus eszméje számára, és a zsidók iránti szimpátia, sőt a szeretet érzésének felkeltése körükben. Németh Sándor vállalta a rá kiosztott szerepet, és immár harminc esztendeje rendületlenül dolgozik az Izraelt imádó keresztény szekta megerősítésén. Mindemellett zajlik a történelmi keresztény felekezeteken belüli cionista térfoglalás is, annak ellenére, hogy a papság és az értelmesebb hívők részéről a folyamat bizonyos csöndes ellenállásba ütközik.
Míg a keresztény cionizmus elterjesztése Jézus követőinek az izraeli érdekek melletti felsorakoztatását célozza, a templomba nem járó, világi többség „megtérítését” a holokauszt-vallás segítségével szeretnék végrehajtani. (Ami nem jelenti természetesen, hogy a „bűnbánatra” egyébként is fogékony keresztényeket ne céloznák meg a holokauszt állandó emlegetésével.)
Ismétlem: aligha tekinthető véletlennek, hogy mind a keresztény cionizmus létrejötte, mind a holokauszt-vallás megszületése azonos időpontban - a '70-es évek végén - történt. A nyugati gyarmatosító törekvésekkel szembeni ellenállás egyik hatékony formájaként erőre kapó úgynevezett iszlám fundamentalizmus pedig egy újabb lehetőséget adott a nyugati világ népeit Izrael mögött felsorakoztatni kívánó cionisták számára. Az újabb közös „összekötő kapocs” gójok és zsidók között, és az antiszemitizmus vírusának legújabb „gyógymódja”: harc a terrorizmus, az „iszlám radikalizmus”, sőt általában az „iszlám fenyegetés” ellen.
A „terrorista iszlám” ördögének falra festése elsősorban a radikális jobboldali, nemzeti érzelmű polgárok megnyerésére szolgál. Kinek a pap, kinek a papné, mondhatnánk, magyarán, a propaganda több célcsoportra is „fókuszál”: a keresztényeknek „keresztény cionizmussal”, a radikális jobboldaliaknak „iszlám veszéllyel”, a gondolkodni rest, ideológiailag nem elkötelezett szélesebb tömegeknek (no és persze mindenkinek) a holokauszt-mitológiával „kedveskedik” a cionista PR központ.
A hetvenes évek végén kidolgozott új cionista stratégia mindenképpen sikeresnek tekinthető. Az Izrael ellen forduló Szovjetunió szétesett, a neokonzervatív mozgalomnak sikerült az amerikai külpolitikát teljes mértékben az izraeli érdekek szolgálatába állítani, Amerika, nyugati szövetségeseivel együtt, hozzákezdett a Közel-Kelet gyökeres átrendezéséhez. Ami pedig a cionista propagandát illeti (lett légyen az keresztény cionista, holokausztos és az iszlám veszéllyel operáló), szintén eredményesnek nevezhető, mivel semmiféle komolyabb ellenállás nem tapasztalható a nyugati világban az Izrael érdekében zajló közel-keleti háborúkkal szemben (nem úgy, mint pl. a vietnami háború idején), és a nemzetközi pénzoligarchiával elleni elégedetlenség parazsa is csak pislákol.
A gazdasági válság, a nyugati gazdasági modell egyre látványosabb csődje nyomán növekszik ugyan az elégedetlenség szerte a nyugati világban, de az erőteljes és a legkülönbözőbb rétegeket elérő cionista propaganda megtette a maga hatását: a közvélemény legnagyobb része tanácstalan, „nem érti” a helyzetét, akik pedig mégis átlátják, mi zajlik, jórészt cselekvésképtelenek.
Perge Ottó
(Kuruc.info)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Dél-Kelet-Ukrajnában helyezkedik a cionizmus - a győztes oldalra állnak
1975. november 10.: A cionizmust a „rasszizmus egyik formájával” azonosítja az ENSZ
Hazánk német megszállása volt a téma Izraelben - Palesztina zsidó megszállásáról valamiért nem szoktak konferenciázni
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?