Sokakban talán felmerül, hogy a címben szereplő „cionisták” helyett írhattam volna a „zsidók” szót is, mint tette egykor Luther Márton. Nem szeretnék azonban igazságtalanul általánosítani, mert hiszen egyrészt nem minden zsidó hazudik, másrészt sokan a zsidók közül is egészen egyszerűen áldozatai cionista vezetőik agymosó kampányának.Amikor „cionista hazugságokról” írok, akkor elsősorban a zsidók történelmének eltorzítására, a holokauszt körüli szélhámoskodásokra, a palesztin-izraeli és tágabban a közel-keleti konfliktus teljesen torz beállítására, valamint a zsidóknak a mai világban játszott szerepével kapcsolatos félretájékoztatásra gondolok. (Az egyéni haszonlesés céljából elkövetett csalásokat most hagyjuk figyelmen kívül.) Afelől természetesen nincsen semmiféle kétségem, hogy úgy Izrael lakóinak, mint a világ bármely pontján élő zsidóknak az elsöprő többsége minden további nélkül elhiszi a cionisták ferdítéseit. Így például általában nem kételkednek a holokauszt éppen érvényes változatának valódiságában, de a többség valószínűleg még hisz a lámpaernyős és a szappanos mítoszban is, továbbá meg vannak győződve arról, hogy a palesztinok mind megveszekedett, őrült terroristák, akik a zsidók elpusztítását akarják. Általános zsidó vélemény szerint végeredményben az egész világ ellenük van, és csakis azért, mert „irigyek” rájuk, és a hozzájuk képest kevésbé okos és tehetséges gójok „a bűnbakot a zsidókban találják meg”. A választottak elsöprő többsége nem lát semmiféle ellentmondást abban sem, hogy miközben kiváló erényeiket hangoztatják, és büszkélkednek a komoly pozíciókat betöltő és sok pénzt kereső fajtársaikkal, közben „szerencsétlen áldozatnak” is hiszik magukat, és felróják a nem zsidóknak a „bűnbakképzést”. Holott a vezető állású és hihetetlenül gazdag személyek aligha nevezhetők „szegény áldozatoknak”, és az is teljesen érthető, ha bizonyos szempontból őket teszik felelőssé a gazdasági-társadalmi és erkölcsi bajokért. Végtére is, aki vezet és irányít, az sokkal inkább felelős mindazért, ami a világban történik, mint az alattvalók és a szegények.
De vajon miféle belső indíttatásból hazudoznak olyan gátlástalanul a cionista zsidóság képviselői? Miért terjesztik és kényszerítik ránk a mítoszaikat? Erre a kérdésre csakis akkor kaphatunk kielégítő választ, ha feleletet adunk egy még alapvetőbb kérdésre: miért hazudoznak általában az emberek? Nyilvánvalóan számos okból (el akarják rejteni kisebb-nagyobb bűneiket, el szeretnének kerülni kellemetlenségeket, hazudozás révén több pénzt kereshetnek, jobb álláshoz juthatnak stb.). Ismerjük továbbá a „kegyes hazugság” fogalmát, amikor is valaki azért hazudik, hogy megkíméljen másvalakit valami olyan információ birtoklásától, amely az illető számára végzetes lenne.
Mármost a cionisták okosabb politikusai és propagandistái (vagyis azok, akik maguk sem hiszik el a kitalált mítoszokat és ferdítéseket) természetesen „kegyes hazugságként” tekintenek torzításaikra. Olyasfajta „kegyes hazugságként”, melynek a célja a szerintük minden más népnél kiválóbb, tehetségesebb népük létének, sőt, „méltó helyének” biztosítása. A „méltó hely” persze „uralmi pozíciót” jelent, amely – mint hiszik – éppen „kiválóságuknál” fogva „jár nekik”. (Azonban az „uralmi helyzettel” együtt járó „felelősséget” már elhárítják maguktól, amit jól jelez a „bűnbakképzéssel” kapcsolatos értetlenkedésük.) A zsidó vezetők agyában a következőképpen merül föl a probléma: miként lehet elérni, hogy egy „alkatilag” a többinél sokkal „kiválóbb” nép elkerülje az „irigységből” és „bűnbakképzésből” fakadó, szinte elkerülhetetlen gyűlölködést, és esetenként az üldözést? Hogyan lehetséges biztosítani a „legtehetségesebb nép” örökös hatalmi helyzetét? Az erőszak és más népek elnyomása természetesen megoldás lehet, azonban nem célszerű csupán a fegyverek erejében bízni. Meg kell előzni valahogyan a „zsidók elleni gyűlölet” elharapózását, mely a hatalmi erőszak és a háborúskodás mellett a leghatékonyabban a gójok félrevezetésével érhető el. Egy olyan virtuális világot kell létrehozni zsidók és nem zsidók számára, amelyben az alattvalók képtelenek lesznek felismerni a valódi hatalmi erőviszonyokat és érdekellentéteket. A cionista virtuális világ megteremtésébe az áldozat-mítosz, a kiválasztottság-mítosz, a holokauszt-mítosz, valamint a Palesztinával kapcsolatos mítoszok játsszák a kulcsszerepet.
Azok a cionisták tehát, akik tudatosan hazudnak (és itt most nem azokra a szélhámosokra gondolok, akik csakis a saját meggazdagodásukra gondolva pénzért bárkit átvernek, ilyenek ugyanis akadnak a nem zsidók között is), azért teszik, mert meg vannak győződve arról, hogy csakis akkor kerülhető el a zsidóság elleni újabb népirtás, ha fenntartják a gójok félrevezetésére kitalált virtuális világot. Természetesen a zsidók a régebbi korokban is igyekeztek ferdítések, torzítások révén elfedni bűneiket (főleg az uzsorázást és a pénzügyi visszaéléseket), azonban a tömegek gondolkodását meghatározó média – a templomi szószék – nem állt az irányításuk alatt. A modern újságírás, majd a tömegkommunikációs eszközök megjelenésével azonban lehetővé vált a zsidók számára a tömegek világlátásának meghatározása. Élnek is a lehetőséggel, és közülük azok, akik tudják, hogy hazudoznak, úgy érzik, valójában népüknek jót cselekednek (más meg nem számít), mert ha a cionista mítoszok lelepleződnének, a zsidóság elvesztené a nyugati világban betöltött kiváltságos helyzetét. Melynek következtében nem pusztán befolyásuk és pénzük jelentős részét veszítenék el, hanem egy „újabb holokauszt” is várna rájuk. Márpedig – gondolják – igazán a „kegyes hazugságok” kategóriájába tartozik, ha valaki életének megmentése céljából állít valótlanságokat.
Vagyis eljutottunk a zsidósággal kapcsolatos legfőbb problémához: az évezredes áldozati szerep legendáját és a holokauszt-mítoszt vezetőik alaposan a fejükbe sulykolták, ezért aztán sokan közülük tényleg meg vannak győződve arról, hogy amennyiben nem ők uralkodnak, akkor rájuk az üldözés és a megsemmisülés vár. Vagy ők uralkodnak, vagy
mennek vissza a gettóba – vélik sokan. Hogyan lehetséges akkor az együttélés velük? Az értelmesebb és gondolkodó nem zsidók számára - mármint azok számára, akiket nem lehet elbolondítani a kitalált mítoszokkal - két lehetőség van. Az egyik az, ha elfogadják a zsidóság uralkodó helyzetét, és alázatosan engedelmeskednek nekik. (Egyesek a szolgálatukba szegődve még jelentős hasznot is húzhatnak.) Az emberek többsége sajnos minden korban hajlamos volt - „az egy életem van” és az „el kell tartanom a családomat” jelszavakra hivatkozva – kisebb-nagyobb összegekért, pozíciókért beilleszkedni és megalkudni a fennálló világrenddel. Mindig létezni fog azonban egy kisebbség, amely nem tudja elviselni az állandó hazudozást, azt a tényt, hogy folyton orránál fogva akarják vezetni, és képtelen fejet hajtani mások előtt, és elviselni a rabszolgasorsot. (Még a jól megfizetett rabszolga sorsát sem.) Ez a kisebbség lesz az „antiszemiták”, a „nácik”, a „fasiszták” gyülekezete. Az értelmesebb zsidók pontosan tudják: az emberiség összes tagjából az ellenállás (ahogy a baloldaliak régen, nagyon régen mondogatták : a nonkonformizmus) szellemét sohasem lehetséges kiirtani. A cionista uralom alatt álló világban tehát az „antiszemitizmus”parazsa mindig is pislákolni fog.
A cionisták virtuális világába belekényszerített emberek egy jelentős része számára természetesen nem merül fel semmiféle dilemma, mert sokan az agymosó kampány következtében azt sem tudják, hogy miféle érdekek és erők szorításában vergődnek. A (nem a „végső”) megoldás irányába vezető legfontosabb lépés az lenne, ha a zsidók felismernék: elsősorban a hatalom megragadására és megtartására, valamint a pénz megszerzésére irányuló görcsös – sok esetben az évezredes erkölcsi és társadalmi szabályokra fittyet hányó - igyekezetük az, amely az ellenszenvet szüli az irányukban.
A hatalom sáncain kívül tényleg nincsen számukra élet?
Perge Ottó
Kapcsolódó hírek:
Dél-Kelet-Ukrajnában helyezkedik a cionizmus - a győztes oldalra állnak
1975. november 10.: A cionizmust a „rasszizmus egyik formájával” azonosítja az ENSZ
Hazánk német megszállása volt a téma Izraelben - Palesztina zsidó megszállásáról valamiért nem szoktak konferenciázni
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?