• Friss hírek
• Vezércikk

1942-ben a magyarországi születésű, ám élete során Anglia főrabbijává avanzsált Hertz József sajátos, ám életmentő ötlettel állt elő: európai rabbikat szeretett volna az akkoriban brit kezekben lévő Mauritius szigetére költöztetni, így mentve meg őket a haláltáboroktól.

A terv kivitelezését az angolok a cionista Zsidó Ügynökségre (JA) bízták. Mondani sem kell, hogy a rabbik közül senki sem jutott el Mauritiusra. A cionisták árulásának újabb fejezete.

Füstbe ment terv

Meier Sompolinsky történész The British Government and the Holocaust (A brit kormány és a holokauszt) című könyve hosszasan részletezi, hogyan hagyták cserben a cionisták saját népüket Izrael létrehozásának érdekében. A Brit Országos Levéltár adatai szerint 1942 szeptemberében a brit Gyarmati Hivatal aktát nyitott „Rabbikkal Mauritiusra” néven.

Azon év szeptember 9-én írt levelet Lord Cranborne-nek, a brit gyarmatügyi titkárnak Hertz József és Solomon Schönfeld, Hertz rabbi veje a Mauritius-tervről. Mauritius szigetén akkoriban amúgy is gyakran raktak ki Palesztina felé igyekvő illegális cionista bevándorlókat, így Cranborne rábólintott a rabbik névsorára, mely többek között a munkácsi Baruch Rabinowicz, a pozsonyi Shmuel Schreiber, a nyitrai Fuerst Jónás, Ungar Sámuel és Weissmandl Mihály nevét tartalmazta. A rabbik a terv szerint törökországi vízummal jutottak volna el a távoli szigetre. Schönfeld maga akart Ankarába menni elintézni az ügyeket, de nem hagyták, és helyette a törökországi JA szervezetére maradt a mentőakció lebonyolítása. (Hiába érvelt ez ellen Schönfeld azzal, hogy a JA csak a cionista zsidók megmentésén fog majd fáradozni.)

És valóban, a JA a háttérben csak a cionisták életét védte addig szervezkedve a Gyarmati Hivatallal, amíg Hertz rabbi névsorát nemes egyszerűséggel hozzá nem csapták az összes (főleg a Balkánról) Törökországba menekítendő zsidó listájához (melyet a JA kezelt), és így a Mauritius-terv feleslegessé is vált. Az Enyclopedia Hebraica szerint a kor Palesztina-politikája megengedte, hogy a britek minden Törökországig eljutott zsidót Szírián keresztül Palesztinába vigyenek: ám ezt a titkos megállapodást nem kötötték Hertz rabbi orrára, nehogy „végeláthatatlan zsidó tömegek induljanak meg Törökország felé”. Így hát a JA és a britek közösen azt a látszatot keltették, hogy a Mauritius-terv még mindig fut. Eközben persze a JA jól átszortírozta a Hertz-listát, hogy még véletlenül se kerüljenek Palesztinába anticionista rabbik. Hertz rabbi pedig 1944 márciusában, Magyarország német megszállásakor még levelet is írt a briteknek, hogy engedjenek még több zsidót Mauritiusra, mert már így is sok életet mentettek meg.

A britek ezen nagyon elcsodálkoztak, hiszen 1944 februárjáig mindössze 28 török vízumot adtak ki, és a fenti titkos JA-paktum értelmében egyetlen rabbi sem jutott el Mauritius szigetére. A budapesti török konzulátusra érkező anticionista rabbik például csak érvénytelen, lejárt vízumokat kaptak kézhez. Ettől függetlenül biztosították Hertz rabbit 1000 további rabbi fogadásáról (meg sem kérdezve Mauritius kormányzóját), hiszen mint egymás közt írják: „Egyrészt még eddig sem érkezett meg egyetlen rabbi sem Mauritiusra, valószínűleg nem is fog, hiszen a JA csak a cionista zsidókkal foglalkozik, másrészt akik megmenekülnek, amúgy is Palesztinába mennének.”

Schönfeld rabbi megneszelve, hogy számos a listán szereplő rabbi a zsidóüldözések áldozata lett, pénzt kért cionista szervezetektől egy nagyszabású mentőakcióhoz, ám értelemszerűen nem kapott semmit. A JA törökországi szervezetének küldött dollárok sorsa sem ismert.

Weissmandl rabbi évekkel később egy írásában megvádolta a cionistákat a Mauritiusra szánt zsidók életének feláldozásával. Mint írja, a cionisták Izrael ügyét szem előtt tartva a krematóriumokba küldték a rabbikat és családjaikat, csak azért, mert volt egy bűnük: az anticionizmus.

Megjelent a Bar!kád hetilap 2012. március 22-i számában.

barikad.hu