A fehér faji ellenállás kézikönyve
(White Resistance Manual 2.4)
Bevezető a magyar változathoz
A fehér fajról beszélni természetesen rettentően náci dolog. Nem is vitatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy létezhetnek fekete polgárjogi mozgalmak, cigány önkormányzatok, lehet felvonulni a homoszexuális büszkeség nevében, de ha ugyanezt hagyományos európai értékek védelmében, neadjisten a fehérrassz pártján próbálja meg valaki, az máris páriának tekintheti magát modern és felvilágosult korunkban, illetve minden olyasminek, ami legalábbis "nem szalonképes", "elítélendő", és "tisztességes ember hány tőle." Tessék tehát ezt a könyvecskét a borzalmas szélsőjobboldali megnyilvánulások közé sorolni, tiltakozni létezése ellen, küzdeni a megjelentetése ellen, cikkeket írni róla amerikai lapokba, és lenézni azokat, akik olvassák. Természetesen ne feledjük el őket egyszerre nevetségesnek és félelmetesnek tartani, hiszen az ember természetes reakciója kiröhögni, amitől fél. Fel is lehet jelenteni mindenkit. A rendőrség éjjel-nappal várja a békés állampolgárok felháborodott telefonjait, hiszen leghőbb vágyuk az ilyen könyvek fordítóinak, kiadóinak ésvagy olvasóinak mielőbbi börtönbe zárása.
E könyv magyar változata, akárcsak az eredeti angol, természetesen szabadon terjeszthető. A benne foglaltak megvalósítása, elfogadása, esetleges elutasítása mindenkinek a magánügye. Aki vinnyog miatta, legyen szíves ugyanígy panaszkodni a tömeggyilkos Che Guevara hasonló témájú, A kommunista gerilla kézikönyve című műve ellen is, amely jelenleg is kapható a budapesti könyvesboltokban. Baloldali mozgalmak rendszeresen írnak és adnak ki ehhez hasonló tartalmú iratokat, sokszor alkalmazzák is az azokban leírtakat, tevékenységüket mégis "bátornak" és "haladónak" nevezik azok a társadalmi kútmérgezők, akik a történelem leggyilkosabb eszméinek szolgálatában töltötték el értéktelen életüket. A tomboló marxista erőszakkultusz szalonképesnek tartja Rosa Luxemburgot, Baadert, Meinhofot, Guevarát, Trockijt, akik pedig pontosan azt csinálták, ami itt, ebben a könyvben is olvasható. De ők nem erőszakosak, hanem "bátrak", nem felforgatók, hanem "haladók", az ő koncentrációs táboraik "jogosak", az ő utcai tombolásaik nem zavargások, hanem "tiltakozó akciók", "tömegtüntetések".
A Bombagyár szerkesztősége nem fűz hozzá semmit A fehér faji ellenállás kézikönyvéhez. Csaknem ugyanaz van benne, mint a balos gerillák hasonló írásaiban, csak egy másik csoport kívánja alkalmazni e módszereket. Én magam alapvetően elvetem az erőszakot, de megértem és támogatom azokat, akik nem látnak más megoldást a társadalmi helyzet megoldására. Igaz, ezzel máris megfelelek a könyvben leírt egyik gerillatípus definíciójának. Ami itt következik, mindenki olvassa saját épülésére, és ízlése szerint fogadja el vagy utasítsa el az itt leírtakat, akár részben, akár egészben.
I. RÉSZ - A MOZGALOM
Bevezetés
Az új évezred hajnalán megkezdődött a fehér faj túlélési harca, egy vezető nélküli ellenállási mozgalom. Politikusainkra többé nem tekinthetünk törvényhozóként, a helyzet megoldóiként, mert eladták magukat, szájukat pénzzel tömték be, és erejüket az összeomló nyugati társadalom vérén növelik. Hatalmuknak persze ára is volt: ez a kapzsiság, a korrupció és a tunyaság. A Nyugat egészén ezáltal a felfordulás és a forradalmi légkör uralkodott el. Már nem bízhatunk az egyébként kívánatos demokratikus megoldásban. Szavazataink helyett golyók és bombák kellenek. A fajokat tagadó vallási rendszerek igájában szenvedünk. Ahogy a múltban, ezúttal is újra kell építenünk hitünket, de nem hamis, idegen istenekben, hanem magunkban, és abban a képességünkben, hogy harcban legyőzzük azt a kóser világhatalmat, amely előtt az egész világ leborul. Nem engedhetjük, hogy a zsidók parazitaként élősködjenek fajunk testén. Nem tűrjük a zsidó befolyást politikai rendszerünkön, jogrendünkön és a médián. Nem akarjuk, hogy gyermekeinknek az egalitarianizmus, a faji egyenlőség istentelen, öngyilkos dogmáját oktassák. Nem tűrjük a fajok mesterséges keverését, hogy tönkretegyék egészséges rasszunkat. Nem tűrjük, hogy színesbőrű bevándorlók keveredjenek velünk, hogy korcs utódaikat kárunkra tenyésszék. Modern korunkban nem más a harc tétje, mint a fehérek teljes és végleges elválasztása a zsidóktól és a színesbőrű fajoktól. Emellett el kell söpörnünk saját fajunk degenerált és áruló tagjait is. Gyors és brutális igazságot szolgáltatunk azokkal szemben, akik segítették fajunk megsemmisítését, földjeink elfoglalását, vagy hasznot húztak belőle. Legyen az idejük rövid a Földön.
E könyv célja nem az, hogy a fegyveres harc miértjeit megmagyarázza. Minden fehér ember, akinek van két szeme, hogy lásson, tudja, milyen elkeserítő a helyzetünk. Mindenki láthatja, hogy ebben nem hoz változást egy népszavazás, bármilyen tárgyalás vagy kompromisszum. Mindez csak könnyeket és vérontást ígérhet. Efelől semmi kétség. A nyugati civilizáció éppen úgy fog elbukni, mint az ókori Egyiptom, az árja India, az ókori Görögország vagy Róma, és minden más nép, amely nem tudta vagy nem akarta megvédeni saját véreit a fajkeveredés mérgétől. A helyzet egyszerű. Erőszakos küzdelem veszi kezdetét hamarosan, amelyben csak mi győzhetünk. Ha nem leszünk képesek erőinket ütőképessé szervezve győzelemre vinni, a következő évtizedben veszíteni fogunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyugati civilizáció félemberek martalékává válik, akik elfoglalták földünket, asszonyainkat és gyermekeinket pedig meg fogják erőszakolni és meggyilkolni a nyílt utcákon.
E könyv célja a hogyanok elmagyarázása. Hogyan készítsünk fegyvert, hogyan gyártsunk, kezeljünk és alkalmazzunk robbanóanyagokat, hogyan vezessünk gerilla-hadműveletet, és hogyan válasszuk ki a legértékesebb célpontokat.
A "szekrényből előugró" rasszisták, sejtek, és a magányos farkasok
Két út áll előttünk, ha fel akarjuk venni a harcot. Az első a "szekrényből előugró" aktivista. Ezek a személyek legjobb tudásuk szerint harcolnak, és terjesztik a fehér túlélés eszméit, hogy annyit mentsenek meg fajunkból, amennyit csak lehetséges. Ezek a fehér aktivisták nyomtatott anyagok, újságok, rádió, televízió és főleg az Internet segítségével működnek. Borotvaélen táncolnak, hiszen minél inkább magukra vonják a közfigyelmet, annál inkább foglalkoznak velük a bűnüldöző szervek és más ellenséges szervezetek.
Csaknem minden nagyobb nyugati városban működik egy úgynevezett "gyűlöletbűncselekmény-részleg", amely a zsidó érdekek és a rendőrség közötti összekötő kapocs. Ezek a részlegek azonosítják és figyelik azokat afehér aktivistákat, akik felbukkannak a területükön. Legfontosabb céljuk beépülni bármilyen fehér fajvédő csoportba, a következő feladatokkal:
- Bűncselekmény bizonyítékainak begyűjtése a tagokról
- Kapcsolatok felfedése más csoportok felé
- A csoport működésének zavarása, aknamunka, ellehetetlenítés.
E nyomozórészlegek fedett ügynökei részt vesznek találkozókon, gyűléseken, és olyan adatokat gyűjtenek, mint például a résztvevők nevei, személyleírásai. Könyveket, szóróanyagokat és más anyagokat is gyűjtenek, amelyeket az aktivistáktól meg tudnak szerezni. Ezeken gyakran ujjlenyomatokat is keresnek, hogy a csoport tagjait azonosíthassák. Mindez a rendőrség "gyűlöletbűnözési adatbázisába" kerülnek.
A következő lépés a csoportba való beépülés, azzal a céllal, hogy bizonyítékot szerezzenek a csoport tagjai által vélhetően elkövetett bűncselekményekről, vagy az azokat előkészítő tervezésről. Ezt általában egyetlen ügynök végzi, de nem szokatlan az sem, ha ketten vagy többen vannak.
Ha büntetendő tevékenységre utaló nyomok nem merülnek fel, akkor a beépült ügynök megpróbálja a csoportot ilyen tevékenységre sarkallni, lehetőleg súlyos és erőszakos bűncselekményekre rávéve egyes tagokat. A tervezésben is gyakran segédkeznek. Ha a csoport tagjai elég ostobák, hogy kövessék a "tégla" utasításait, hamarosan börtönben találhatják magukat. A bűnüldöző szervek ilyen tevékenysége meglehetősen jól dokumentált világszerte. A Fourth Reich Skinheads csoport esete Los Angelesben, a Combat 18 ügye Nagy-Britanniában, vagy a Grant Bristoe-eset, amelyben a kanadai Heritage Front játszott szerepet, jó példái annak, hogyan alkalmaznak provokátorokat a fehér mozgalmak megsemmisítésére, és afehér nők és férfiak börtönbe juttatására.
Hogyan akadályozhatjuk meg a bűnüldöző szervek beszivárgását és aknamunkáját? Egyetlen egyszerű szabállyal összefoglalhatjuk. Senki, aki nyílt tevékenységet végez, és ismeri a média és a rendőrség, ne is gondoljon fegyveres harcban való részvételre. Külön kell választani azokat, akik szavaikkal harcolnak, és azokat, akiknek tettei beszélnek. Valahányszor egy nyílt aktivista a fegyveres harcról beszél, ki kell jelentenie, hogy személy szerint ellenzi az erőszakot, de nem ítéli el azokat sem, akik fegyvert fognak nemzetük védelmében. Így lehet semlegesíteni a közénk szivárgó kémeket.
Amellett, hogy a "szekrényből előugró" fehér nacionalistának szigorúan erőszakmentesnek kell lennie, azoknak, akik a fegyveres harcot vállalják, titokban kell tartaniuk személyazonosságukat és minden információt, kivéve azok előtt, akik közvetlenül érintettek akcióikban. Ez nehéz feladat, és egyre nehezebb, ahogy több ember kerül bevonásra. Ezért olyan szervezeti struktúrát kell felépíteni, amely apró, önállóan tevékenykedő "sejtekre" épül. Minden ilyen sejtnek csak néhány tagja legyen, és a többiektől függetlenül, önállóan legyen képes akciók végrehajtására. Csak régi, megbízható, kipróbált bajtársak legyenek a sejt tagjai. Egy maroknyi elszánt harcos - nem több, mint négy vagy öt - legyőzhetetlen, összetartó és hatékony csapat lehet a zsarnokság elleni harcban. De egy magányos, megfelelően motivált "magányos farkas" is végezhet feladatokat egymagában. Egy egyszemélyes sejt értelemszerűen elérhetetlen a bűnüldöző szervek számára, de korlátozott lehet számára a végrehajtható feladatok nagysága. Pontosan az ilyen ellenálló szervezetek azok, amelyektől a nyakunkon ülő pénzsóvár elnyomók a legjobban rettegnek. Nem tudnak mit kezdeni velük, mert nincs hierarchikus struktúrájuk, amelyet szét lehetne zúzni, és túl kicsik ahhoz, hogy beépülhessenek a soraikba.
Minden olyan személy, aki e mozgalom tagja lesz, tekintse úgy, mintha száműzött nemzet tagja lenne, egy idegen országban. Arra várunk, hogy a nyugati civilizáció összeomlásával hatalmi vákuum alakuljon ki. E száműzött nemzet állampolgárainak a következők a kötelességei.
Legyen éber. Mindent tudjon, folyamatosan művelődjön, hogy tisztában legyen a fehér túlélés kulcskérdéseivel. Ellenségeink sose tehessenek fel egy "Miért?" kérdést úgy, hogy az válasz nélkül maradjon.
Fegyverkezzen fel. Legyenek fegyverei, amelyekkel megvívhatja gerillaharcát, és ismerje azokat annyira, hogy megfelelő hatékonysággal alkalmazhassa. Bizonyos körülmények között ez nehéz lehet, de nagyon fontos, hogy átvehessük a hatalmat, ha az idő eljön.
Legyen fizikailag és pszichológiailag mindig kész az eljövendő konfliktusra. Eddze testét, mint a katonák, hogy képes legyen harcolni, nehéz munkát végezni és legyőzni a fáradtságot. Csakúgy, mint a katonáknak, ki kell ölnie magából minden szimpátiát az ellenség felé, és nem érezni bűntudatot semmiért. Ezek az érzések ugyanis a legalattomosabb természetes tulajdonság szimptómái: ez a gyengeség.
Az információ áramlása
Hercule Poirot, Sherlock Holmes vagy Columbo hadnagy kitalált személyek, és ugyanígy fikció és közhiedelem, hogy a rendőrségi nyomozók pusztán logikával és elemzéssel oldanak meg bűnügyeket. A helyszíni adatgyűjtés és a szemtanúk valóban fontosak, de ha valaki megvizsgálja a bűnügyi nyomozások menetét, egyértelműen megfigyelheti, hogy az informátorok, a vamzerok nélkül a bűnügyek túlnyomó többsége megoldatlan maradna.
A rendőrség rutinszerűen kínál fel pénzjutalmakat és állít fel "forróvonalakat", hogy a bűnözők társait előcsalogassa. Ha a rendőrség meggyanúsít valakit, mindenkit kivallatnak, aki a környezetébe tartozik, barátokat, munkatársakat, családtagokat. Fenyegetésekkel, megtévesztéssel gyakran sikerül is információt kiszedni belőlük. A barátoknak és munkatársaknak rendszerint azt mondják, ők is gyanúsítottak lesznek, ha nem beszélnek. Családtagoknak azt, hogy már megvannak a bizonyítékok, és a rendőrség "a gyanúsított érdekében" kéri, hogy mondjanak el mindent, "hogy segíteni tudjanak." Házastársnak vagy élettársnak gyakran mondják azt is, hogy a nyomozás során a gyanúsított hűtlenségére derült fény, ezzel próbálják megtörni az intim kapcsolat jelentette köteléket.
Az információ kezelése ezért mozgalmunk biztonságának kulcseleme. Az információ értékesebb, mint bármilyen anyagi eszköz. Gazdaggá tehet, vagy akasztófára juttathat. Akár a legkisebb szivárgás is új nyomot adhat az üldözőknek, akik pedig nagyon is kitartóak, különösen, ha bonyolult üggyel kerülnek szembe. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a legapróbb információmorzsa, látsszon akármilyen jelentéktelennek, se kerüljön a bűnüldöző szervek tudomására. Hogyan érhetjük ezt el? Hogyan tarthatunk titkot? Benjamin Franklin mondta: "Három ember nagyszerűen tud titkot tartani, feltéve, hogy kettő közülük halott." Ez valószerű értékelés. Mindenkinek vannak titkai, egy magányosan elkövetett, sötét tettről, gyermekkori rossz emlékekről vagy ballépésekről, amit sosem fednénk fel a nagyközönségnek. Az ilyen személyes titkokat sokkal jobban védjük, mint bármi olyasmit, amit esküvel vagy akár vérszerződéssel pecsételtünk meg a közösség előtt. Az igazság csaknem minden ügyben kiderül előbb vagy utóbb. Közösségi titkainkat nem őrizhetjük meg, legfeljebb késleltethetjük felfedésüket, ameddig csak lehetséges. Íme néhány javaslat az információs zár megőrzéséhez.
- Ne osszunk meg olyan titkot, amit nem szükséges megosztani. Az angolszász katonai terminológia ezt úgy nevezi, "need to know". Lényege, hogy minden személy csak annyi információt kaphat, amennyire szüksége van a feladata végrehajtásához.
- Ha bűnüldöző szervekkel kerülünk szembe, semmiféle információt ne adjunk ki. Jegyezzük meg ezt a három szót: "Nincs mit mondanom." Ne tegyél vallomást se szóban, se írásban. Követelj ügyvédet azonnal. Ne vesd alá magad önként semmilyen ruhaátvizsgálásnak, házkutatásnak, jármű átvizsgálásának. Ne mondj le semmilyen jogodról, és ne hagyd, hogy megtagadják jogaidat. Azok a döntéseid, amelyeket ilyenkor hozol, halálosan komolyak, ne kövess el ostoba hibákat.
- Ne beszéljünk meg semmiféle gerillatevékenységet olyan rendszereken, amelyek nem biztonságosak. Ide tartoznak a telefonok, a mobiltelefonok, a faxok és az e-mail. Még az olyan biztonságos rendszereket, mint a digitális titkosítást alkalmazó telefonok vagy a titkosított e-mail is óvatosan kezelendők. Ki tudja, melyik védelem az, amelyiket a Nagy Testvér valóban nem tudja áttörni.
- A legjobb titkosítást használd a számítógépeden minden olyan állományra - beleértve ezt a könyvet is - amelyek fajelméleti témáról, harcról, fegyverekről, robbanóanyagokról szólnak.
- Próbáld megzavarni, megtéveszteni a nyomozókat dezinformációk alkalmazásával.
- Ne próbáld erőszakkal meggyőzni elveidről azokat, akik nem vesznek részt harcunkban. A nagyközönség felé az erőszakmentesség képét sugalld.
Harcunk céljai
Forradalmi harcunknak négy rövid- és hosszú távú célja van.
1. A meglévő faji ellentétek felfokozása addig, míg nyílt konfliktus kezdődik a fehérek és a színesbőrűek között. Határainkon belül erőszakos fellépésre kell bátorítanunk a színesbőrűeket. Ez a legfontosabb célunk, hiszen a többit sem tudjuk megvalósítani enélkül. Csak egy faji háború élethalálharca fogja felriasztani fajunk többségét mély álmából. Csak egy ilyen konfliktus ébresztheti rá őket, hogy a békés és prosperáló multikulturális állam egy holdkóros lázálom, és csak egy ilyen konfliktus okozta általános káosz nyújthat lehetőséget, hogy további terveinket megvalósítsuk. Stratégiai célunk, hogy a többfajú államok kormányzását lehetetlenné tegyük. Az életnek sokkal rosszabbnak kell lennie, hogy a panelproli Józsi és más "békés adófizetők" végre felálljanak a fotelből. Célunk, hogy a fotelt kirúgjuk alóluk, hogy végre észrevegyék, mi vár fajtájukra. Ezután máris egyértelművé kell tennünk, hogy a színesbőrűeket nem látjuk szívesen országainkban, és hamarosan erőszakos deportálás vagy halál vár rájuk, ha nem takarodnak maguktól. Földjeink többé ne legyen a világ söpredékének biztonságos menedéke, hanem legyen veszélyes az idegen hódítóknak.
Célzott likvidálásokkal, gyújtogatásokkal, robbantásokkal, szabotázzsal, vandalizmussal lehetetlenítsük el az idegenek életét, s e tevékenységgel gyújtsunk szívükben félelmet, gyűlöletet és dühöt. A célzott kivégzések áldozatai közismert figurák legyenek, mint színesbőrű médiaszemélyiségek, sportolók, vallási és politikai vezetők. A színesbőrűeket egyébként is támadni kell bárhol, ahol nagyobb számban előfordulnak, így például otthonaikban, a metróban, áruházakban vagy szórakozóhelyeken, a lényeg, hogy akcióink sok áldozattal járjanak. Az idegenek jelenlétének jelképei földünkön, a templomok, a mecsetek, az üzleti vállalkozások és politikai intézmények szintén mind értékes célpontok. El kell érnünk, hogy az utcára vonuljanak, hogy bosszút akarjanak állni. Mivel azonban mozgalmunk a föld alatt működik, és nincs vezetője, nem lesznek képesek közvetlen ellencsapást mérni ránk, s így dühüket a fehér társadalom egészén fogják kitölteni, különösen a bűnüldöző szerveken és a hatóság egyéb képviselőin.
Legjobb tudásunk szerint ki kell használnunk az idegenek közti törzsi és etnikai belső ellentéteket is. Jó példa a nyugati civilizációba beépült idegen csoportok közti konfliktusra a hinduk és a muszlimok közti ellenségeskedés, különösen a pakisztáni és indiai bevándorlók között. De ugyanez megvan a szikhek és a muszlimok, a szomáliaiak és az etiópok, a feketék és a koreaiak, a feketék és a hispanók, a koreaiak és a kínaiak, japánok és más ázsiaiak között, és természetesen a zsidók és mindenki más között. Hogy megfelelően kiaknázzuk ezeket az ellentéteket, meg kell ismernünk a problémák okát és hajtóerejét. Itt most nem magyarázzuk el ezeket a konfliktusokat, mert messze meghaladja értekezésünk témáját.
2. A zsidó hatalom megsemmisítése hazánkban és világszerte. A zsidók mindig is a fehér faj ellensége voltak, és mindig is azok lesznek. Irigységük megsemmisít minden szépet és egészségeset ebben a világban. Bármely személy, szervezet vagy mozgalom, amely a fehér faj jövőjéért harcol, kudarcot fog vallani, ha ezt a tényt nem ismeri és fogadja el. Semmilyen mozgalom vagy társadalmi reform nem lehet sikeres, ha nem kifejezetten zsidóellenes. Meg kell hát érteni, hogy célkitűzéseink mind zsidóellenesek.
Támadnunk kell a zsidó hatalmat minden szinten. Koncentráljunk a jól látható zsidó befolyásra a kormányban, a nagytőkében, a tömegmédiában és a szórakoztatóiparban. Az értékes zsidó célpontok megsemmisítése kiváló propagandahatást generál, és sokat lendít harcosaink morálján. Fontos demonstrálnunk, hogy mozgalmunk képes a zsidó hatalom összezúzására. Másodlagos fontosságú az alacsonyabb szintű zsidó célpontok támadása, mint például helyi jelentőségű személyek. A zsinagógák és a zsidó kézben levő kisvállalkozások a zsidó hatalom jelképei. Ezt ne felejtsük el, hiszen ebből ered erejük és befolyásuk. Bármilyen zsidó célpont elleni támadás országos, ha nem rögtön világméretű médiavisszhangot kelt. Ez pontosan az a propagandahatás, amire szükségünk van. A zsidók saját médiahatalmát így fordítjuk ellenük. Nincs értéktelen zsidó célpont!
3. Megsemmisíteni a jelenlegi kormány legitimációját, és egy legitim hatalmat kínálni a leváltására. Az áruló, zsidók irányította kormány szívét vesszük célba, hiszen ők is a legjobb tudásuk szerint gyilkolják és szennyezik fajunkat. A kormány apparátusa, infrastruktúrája és tulajdona magasan áll a célpontok listáján. Ide tartozik minden olyan személy, aki a politika formálásában, a kormány műveleteinek végrehajtásában részt vesznek, illetve mindenféle épület és egyéb fizikai tulajdon.
A kormányban vagy ahhoz közel helyet foglaló döntéshozókat célzott likvidálással kell megsemmisíteni. Azok, akik harsányan kiálltak gyermekeink jövőjének elrablásáért, értelemszerűen a legfontosabbak, de bármely magas rangú kormánytisztviselő megfelelő célpont. Csak azok a kevesek maradhatnak életben, akik felléptek fajunk megsemmisítése ellen. Minden siker megfelelő propagandahatást fog kelteni.
Csapást kell mérni a kormány hatalmának jelképeire, amelyeket az átlagpolgár a legitimitás és a hatalom pilléreinek tekint. Az épületeket és emlékműveket, amelyek a kormány beteg ideológiáit képviselik, meg kell rongálni, tönkre kell tenni vagy teljesen le kell rombolni. Célba kell venni az olyan közszolgáltatásokat, mint a hadsereg, a bűnüldözés, az elektromos hálózat, az élelmiszer- és üzemanyag-ellátás, az elektronikus távközlés, az adóhivatal, a posta, az utak, a vasutak, a repülőterek, a hajózás. E szolgáltatások megzavarása egyrészt aláássa a kormányzat hatékonyságába vetett közbizalmat, másrészt hátráltatja a fehér faj ellen folytatott háborút is. E támadások során természetesen nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy ne követeljen áldozatokat az egyszerű fehér dolgozók körében.
4. Megbüntetni azokat a fehéreket, akik elárulták fajtársaikat. Nagy figyelmet kell fordítanunk azokra a személyekre, akik a kormányban, a médiában, a szórakoztatóiparban, a klérusban és a közoktatásban, akik hazugságokat adtak elő igazságként, propagálták a fajkeveredést, a drogok használatát és a degenerált viselkedést, előmozdították az idegen bevándorlást, vagy hasznot húztak olyan intézkedésekből, amelyek veszélyeztették egészségünket és elvették a fehér gyermekek jövőjét. Sosem remélhetjük, hogy nemzetként komolyan vegyenek bennünket, vagy akár saját magunkat, ha nem úgy bánunk el árulóinkkal, ahogy egy nemzettől elvárható: halállal büntetve őket. Egy ilyen személyek és tulajdonuk ellen intézett támadássorozat jelentős propagandahatást kelt, visszaszorítja az árulók tevékenységét, eltántorítva másokat az abban való részvételtől, és a fontos célpontok kiiktatásával javítja saját harcosaink morálját.
További célpontok azok a cégek és intézetek, amelyek hirdetésekkel, személyzeti politikájukkal, üzleti vagy politikai tevékenységükkel fajunk megsemmisítését segítik. Ebbe a körbe tartozik szinte minden nagyvállalat. Közülük fontosabbak azok, amelyek idegeneket segélyeznek, színesbőrűek örökbefogadását intézik, idegen bevándorlókat segítenek, kutatásokat végeznek azon betegségek visszaszorítására, amelyek főleg színesbőrűeket sújtanak, mint az AIDS vagy a malária, vagy bármi más olyan tevékenységben vesznek részt, amely veszélyezteti az egészséges nyugatifehér faj fennmaradását. Célpont ezen cégek minden döntéshozója, tulajdona, pénzügyi eszközei, de itt is nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy az ártatlan fehér cégalkalmazottakban ne essen kár.
Másodlagos fontosságú célpontok az olyan hétköznapi személyek, akik részt vesznek a fajkeveredésben, a degeneráció terjesztésében vagy a drogfogyasztásban. Az egyszerű homoszexuálisok, degeneráltak, drogosok támadásának nincs propagandaértéke. Csak azokat szabad támadni, akik bűnt követtek el a fehér faj ellen. Ilyenek a fajárulók, az erőszaktevők, a gyermekmolesztálók. Célzott kivégzéssel, gyújtogatással vagy robbantásos merényletekkel lehet ellenük fellépni.
Kommentáld!