Adolf Hitler az 1906-1912 közötti időszakot Bécsben töltötte,  festőművész szeretett volna lenni, de kétszer is sikertelenül felvételizett a bécsi képzőművészeti akadémiára. Nem a tehetség hiánya volt az elutasítás oka, hanem mert rajzait túl építészeti jellegűeknek tartották. Bécsi évei alatt színes képeslapokat másolt, majd akvarelleket festett, ebből is tartotta fent magát. Ebből is látszik, jó festő volt, hisz a tehetségtelen piktorok éhen haltak. Legfontosabb alkotóelvének a valóság minél pontosabb lemásolását tartotta, képei nagy precizításról tesznek tanúbizonyságot.

Münchenben, majd a fronton is folytatta a festészetet, rajzolást. Lövészárok-jeleneteket, bajtársak arcképeit, lebombázott épületeket örökített meg.

Festészete mellett az építészeti terveit kell kiemelni. "Az építészet iránt fokozott lelkesedéssel viseltettem. A zene mellett az építészetet tartottam a művészetek királyának." (Mein Kampf)

Egy egész könyvet töltött meg vázlataival, amit már Führerként Albert Speernek ajándékozott, aki nagyra tartotta vezére rajztudását: "Flottul odavetett, helyes perspektívájú rajzok voltak: az alaprajzokat, a metszeteket és részleteket méretarányosan készítette el."

Hitler persze nemcsak építészeti skicceket készített, foglalkozott bútorok, lámpák tervezésével is, de az ő nevéhez fűződik több NSDAP címer, plakát, sőt a bogárhátú VW első vázlata is. Ez utóbbit, miután 1932-ben lerajzolta egy papírra, átadta Jakob Werlinnek a Daimler-Benz főnökének: "Tegye el, és ne feledkezzen el róla! Hamarosan szeretném hallani a véleményét a műszaki részletekről!" Az eredmény ismert....

1935-ben a Führer engedélyezte, hogy festői múltját a nyilvánosság is megismerje. Megjelent Heinrich Hoffmann Adolf Hitler Aquarelle című albuma, néhány korai festmény reprodukciójával. Rudolf Heß vezetésével egy csoport alakult, melynek feladata a Führer műveinek felkutatása, megvásárlása volt. Természetesen a Vezér hírneve a magasba repítette képei értékét, ezért 1939-ben Hitler megszüntette a csoportot; festményei publikálását, kereskedelmi forgalmazását betiltotta:

"Ezek a dolgok nem kerülhetnek ma sem többe 150-200 márkánál. Őrület, ha több pénzt adnak érte... Én csak festegettem, hogy megkeressem a kenyérre valót és tanulhassak."

A vázlatokkal együtt kb. háromezer darabos életműből ma mintegy hétszáz ismert a különböző gyűjteményekben. Ha nagyritkán felbukkan egy-egy Hitler mű az aukciókon, ma is hatalmas összegekért cserél gazdát, ezzel is bizonyítván a Führer halhatatlanságát!

(Felhasznált irodalom: Bellák Gábor Hitler és a művészet c. tanulmánya)

Németh Gábor