122 éve, 1889. április 20-án született Braunauban Adolf Hitler művész, katona, politikus, a Führer.

A képen kb. 1 esztendős

Születési helye az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területére (ma Ausztria) esik, de mindig németnek vallotta magát, az is volt. Már gyermekkorában kitűnt éles eszével, művészi hajlamaival és hazafiasságával, mely a német egység felé irányult.

Itt kb. 10 esztendős

Bár nem vették fel a művészeti akadémiára, ő tovább készítette ma is elismert festményeit, (ebből merítette orcátlan hazugságát a liberális oktatás és propaganda, miszerint Hitler szobafestő volt) majd Münchenbe költözött "oda ahol az igazi németek laknak". Elsősorban festményeiből kívánt megélni, de a körülmények többször is rákényszerítették hogy nem válogathatott a munkákban, így pl. építkezéseken is dolgozott. Megismerte és meg is gyűlölte a liberális eszméket, a bolsevizmust, a cionizmust.

Miután 1914-ben kitört az I. világháború, önként jelentkezett a német hadseregbe. A háborút végigharcolta, többször sebesült, és bátorságát kitüntetésekkel - a Vaskereszttel is - jutalmazták.

1917-ben, 28 éves korában

Az I. világháborút lezáró békepaktumok kegyetlensége, igazságtalansága ráébresztette hogy a helyzet tarthatatlan és a további romlás felé halad a civilizált Európa. Aktívan politizálni kezdett, tagja, majd vezetője lett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. 1923-ban sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat, ez a kísérlet a "sörpuccs" néven vonult be a történelembe, talán nem nehéz kitalálni kik gúnyolták így ezt a kétségkívűl bátor, ám még nem a legtökéletesebben megszervezett és sok résztvevő által elárult vagy hanyagul végrehajtott tettet. Börtönbe került, ahol megírta  Mein Kampf című könyvet, amelyet ma is milliók lapoznak.

Miután kiengedték a rabságból, ismét pártja élére állt és rendíthetetlenül, bátran s következetesen menetelt, meg sem állva a kancellári kinevezésig. Attól kezdve pedig már nem volt visszaút számára, de nem is akarta volna. Felszámolta a ún. demokratikus, a bolsevista, cionista szervezeteket, megteremtette a munka becsületét, visszaadta a katonaság méltóságát és erejét.  Megmutatta hogy egy európai kúltúrnép önállóan tud igazán boldogulni, együttműködve másokkal - nem bárkivel - de nem kiszolgáltatva másoknak, és a belső ellenséget mint a legveszélyesebb fekélyt meg kell szüntetni.

Puskalövés nélkül vonult be elszakított országrészekbe, csatolt hazájához németlakta területeket. Természetesen ezt igen rossz szemmel nézték azok, akik ingyenélése, hatalma, parazita mivolta így megszűnt, ráadásul a világ több részén is kezdtek felébredni a nemzetek a III. Birodalom példáját látván.

A II. világháború elkerülhetetlenné vált, bár neki tulajdonítják sokan még napjainkban is a   kirobbantását, valójában nem hagytak más választást, nem volt kiút. Nem rajta múlott hogy így alakult. Több szövetséges árulása, a már akkor is kemény liberális agymosás és az ezekből kialakult túlerővel szemben az akkori legerősebb és legmodernebb hadsereg sem tudott győzni.

De a nemzetek szabadságvágya és az érte való küzdelem csírái nem haltak meg vele együtt!

Emlékezzünk rá, és merítsünk erőt!