Gyönyörű nap, szép külsőségek, megfelelő létszám. Egy kívülálló számára ezek jellemezték a Magyar Gárda születésnapi megemlékezését.

A gárdisták megmutatták, hogy akár fehérben, akár zöldben, de ott tudnak állni egymás mellett, mert a születésnap közös.

Magam zöldben voltam, de ez nem jelentette azt, hogy ne ölelkeztem volna össze, ne beszélgettem volna jó néhány bajtárssal a fehér inget viselők közül. Régi harcosok találkozója volt ez, akik közül sokukat már 4 év emléke köt össze.

Aztán jöttek a beszédek és én egyre inkább sajnálni kezdtem, hogy nem szólhatok. Pörzse Sándor az első 56-ról beszélt, Hegedűs Loránt pedig hozta azt a harci tüzet felszító szónoklatot, amelyet tőle vártunk. Murányi Levente beszédének befejező sorai elgondolkodtattak: „Zászlóinkat, társaimat el nem hagyom..."

Mi az MNG eskütétele óta nem tértünk le arról az útról, amelyen akkor elindultunk. Akkor vajon ki hagyta el a társait? Vajon mi okozta, hogy ezen a születésnapon fehérben és zöldben (és akkor még nem beszéltem a kisebb létszámban megjelenő, Gárda Szövetséghez tartozó bajtársak ettől eltérő ruházatáról) állunk egymás mellett?

A választ a megemlékezés végén sem kaptuk meg. Megkaptuk azonban helyette azt az „intelmet" Vona Gábortól, hogy a Gárdának újból eggyé kell válnia. Szép mondat volt, jól hangzott a sok megjelent ember előtt az egységre törekvés. „Egy testnek kell lennie" - de ki darabolta szét ezt a testet? Szerettem volna válaszolni, de ott és akkor nem tudtam. Megteszem ezért itt és most, mert az sem mindegy, hogy „a pohár félig tele vagy félig üres", de az aztán végképp nem, hogy tiszta-e a víz benne.
Ha megengeditek, csak a Magyar Nemzeti Gárda szemszögéből vizsgálom a dolgot, mivel ennek a mozgalomnak a vezetője vagyok. Kezdjük ezért a vizsgálatot és a tények felsorolását attól az időponttól, amióta vezetem ezt a csapatot.

Tehát a dátumok és a tények:
2010. 08.13.
Az MNG vezetője az internetes oldalakon megjelenő videó miatt lemond (a Barikád online-on már 08.12-én), a hirtelen összehívott gyűlésen megjelent megyei vezetők egyhangúlag választanak meg az MNG új országos vezetőjévé.
2010.08.16. 
Felhívom Vona Gábort, mivel úgy gondolom, talán már megérkezett az EMI táborból (épp úton volt hazafelé, amikor elértem) és röviden tájékoztatom a kialakult helyzetről és kérem, hogy mielőbb találkozzunk és beszélgessünk el a továbbiakról. Ígéretet kapok, hogy még azon a héten hív és leülünk. 
2010.08.20. 
Már hétvége van, de telefont még nem kaptam. A Szent Jobb-körmenetre készülök, de előtte kimegyek a margitszigeti Jobbik rendezvényre, hátha sikerül pár szót váltanunk. Kb. Vona Gábor megérkezésével egy időben állítanak elő a rendőrök, így nem sikerül vele találkoznom.
Később aztán én és a bajtársak is megkaptuk, hogy az MNG formaruhájában való megjelenésünkkel a Jobbik rendezvényének biztonságát veszélyeztettük. Érdekes, hogy előtte 2 évig a gárdisták egyenruhás megjelenése nem volt probléma.
2010.08.23.
Ezen a napon volt a temetése a Magyar Gárda Egyesület egyik alapítójának dr. Szilárd Istvánnak is, aki sokunk véleménye szerint a legigazabb alapító volt és sosem a saját érdekeit nézte, hanem mindig a Gárdáét. A temetésen két alkalommal is kértem Vona Gábort, hogy csak egyetlen mondatot beszéljünk. „Majd a végén."- volt a válasz. Aztán a végén egyszerűen elment haza.
2010.08.24.
Találkoztam Szabó Gáborral. Mivel Vona Gábor még mindig nem hívott, megkérdeztem, van-e valami gond a személyemmel. Nemleges választ kaptam. Azt is megkérdeztem, milyen a Jobbik jövőbeni hozzáállása az MNG -hez, mivel már egyes külföldi médiumok is arról irkáltak, hogy csak a választásokig van ránk szükség. Megnyugtatott, hogy erről szó sincs. Erre javasoltam a Jobbik és a Gárda közötti írásos együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy tisztán lássuk, ki mit vár el a másiktól a jövőben, ill. ki mit vállal a hatékony együttműködés érdekében. Ez a megállapodás soha nem készült el. 
2010.09.05. 
A megbeszélés időpontját még mindig várom. Ugyanakkor újabb országos vezető választás következik arra való hivatkozással, hogy az előzőn nem volt ott minden szavazatra jogosult és a Jobbik sem. E-mailben és sms-ben is kérem a Jobbik vezetőségét, hogy vegyen részt a második választáson. Szabó Gábor sajnos nem ér rá, Vona Gábor nem válaszol. Eljön viszont Murányi Levente a Jobbik képviseletében és meglepetésemre ellenjelöltem is akad, a 2 hete lemondott Kiss Róbert személyében. A megjelent megyei vezetők 10:7 arányban ismét mellettem voksolnak.

Murányi Levente és Kiss Róbert köszönés nélkül távozik.

2010.09. hó
Még ebben a hónapban, kihasználva az „Adja le a kopogtatócéduláját személyesen Vona Gábornak" akció lehetőségeit, a kopogtatók mellett egy levelet is átnyújtottam a Jobbik elnökének a Határ úti aluljáró Jobbik standjánál. A levélben ismét kértem, hogy mielőbb beszéljünk. Választ nem kaptam.

És ennek a hónapnak a végén történt, hogy a Csendőrség vezetője önkényesen kivezényelte a csendőröket az MNG-ből. Részemről ezt egységbontásnak tekintettem. De vajon ki állhatott ennek hátterében? Kinek az utasítására történt? Ki hagyta jóvá? Kinek nem volt fontos akkor az egység? Egy csomó megválaszolatlan kérdés és egy tény: az ezt követő időkben a csendőrök biztosították a Jobbik rendezvényeit.

2010.10. hó
Két hónap után, október elején végre létrejön a várt megbeszélés. Vona Gábor közli velem, hogy nem tart alkalmasnak az MNG vezetésére, mivel nem tudom összetartani az állományt és nem bízik bennem. Az összetartásról nem egyezik a véleményünk, mivel a Csendőrség kiválásához és a későbbi szerepéhez a Jobbik vezetőségének is köze van. A kiválásnál vajon miért nem volt fontos az egység? Akkor vajon miért nem mondta a Csendőrség vezetőjének, hogy ez így nem lesz jó, maradjatok csak szépen együtt!

A pontot az i-re az teszi fel, amikor megkérdezem, kit tart alkalmasnak a Gárda vezetésére?

"Több jelölt is van." - hangzik a rejtélyes válasz. Aztán meg is nevez egyet, mégpedig azt az embert, aki a Csendőrséget kivezényelte az MNG-ből. (Én pedig kezdem érteni a dolgot.)

A bizalom kapcsán pedig annyi volt az ellenvéleményem, hogy a Dósa-szakadás után egyike voltam annak a négy gárdistának, aki a Gárda nagyobbik részét a Jobbik mellett tartotta. Elmondom azért azt is, hogy a Magyar Nemzeti Gárda megyei vezetői választottak meg, ráadásul kétszer és emlékezetem szerint az MNG önrendelkezés alapján működik.

A válasz: „Akkor sem fogok egy rossz döntést támogatni."

Ki dönti el, hogy rossz-e a döntés? - kérdezem, de választ nem kapok. A fejemben pedig még két kérdés: Kié a Gárda? A gárdistáké vagy a Jobbiké? A beszélgetés befejeződik és nem az „alkalmatlanságom" bánt, hanem az igazságtalanság, amelyet ráadásul 2 hónap késéssel tudok meg.

Amikor a megyei vezetőket tájékoztatom a beszélgetés eredményéről, többen felháborodásuknak adnak hangot, hiszen a megyei vezetők joga az országos vezető megválasztása. A régebbi bevált gyakorlatnak megfelelően a Jobbik ajánlatot tehetett az országos vezető személyére, amely meg is történt Kiss Róbert jelölésével, ezt azonban a megyei vezetők elutasították. Kié tehát a Gárda? (Mert én a mai napig úgy gondolom, hogy a benne tevékenykedő gárdistáké.)

Néhány nappal később ebben a hónapban történik az is, hogy két megye lép ki az MNG kötelékéből és ismét senki nem mondja nekik, hogy maradjatok csak a helyeteken, mert ha így folytatjuk, oda lesz az egység! (Az említett két megye vezetője a második választáson Kiss Róbertre szavazott.)

Sorban kapom a visszajelzéseket, hogy a gárdistákat a Csendőrség soraiba próbálják átcsábítani. Már az örökös próbacsendőr státusz is bevezetésre kerül, hogy a fizikailag alkalmatlanok is csendőrök lehessenek. Ismét a kérdés: vajon miért és kinek nem fontos az egység? Ki bomlaszt? Ki igyekszik egy működő csapatot szétverni? Ki az, aki nem inti le ezt az ártó szándékú igyekvőt?

Október 23-án egy kitömött gárdista bábú képviseli a Gárdát a Jobbik megemlékezésén. A gárdisták pedig egyre többször teszik fel a kérdést nekem, hogy mi van a Jobbikkal. A Jobbik szimpatizánsok és szavazók pedig egyre többször teszik fel a kérdést a Jobbiknak: mi van a Gárdával!?

2010.11. hó
Az MNG a belső harcok ellenére is tovább folytatja a munkát. Iszonyú energiát emészt fel a belső támadások és bomlasztási kísérletek visszaverése, de dolgozunk tovább és nem is rosszul. Eredményeink hónapról-hónapra nyomon követhetők honlapunkon.

Ebben a hónapban tudom meg azt is, hogy a második szavazás (09.05-én) nem véletlen lett megrendezve és előre borítékolva volt az eredmény: ismét Kiss Róbert lesz az MNG vezetője. Valahol azonban hiba csúszott a számításba. Talán felébredt a szunnyadó lelkiismeret, talán más oka volt, de két megyei vezető „átszavazott". Így nem a papírforma szerinti 9:8 jött be Kiss Róbert javára, hanem én nyertem 10:7-re. 
Mivel a Csendőrség átcsábítási kísérlete nem jár kellő eredménnyel, ennek a hónapnak a végén egy összeollózott és nem jogerős bírósági határozatra hivatkozva, amely lényegében nem is az Új Magyar Gárdára vonatkozik, a Barikád online-on hírül adják, hogy újból életre keltik az Új Magyar Gárdát. Kik? Természetesen azok a vezetők, akik az MNG-re tett esküjüket megszegve elhagyták a mozgalmat. A Jobbik vezetőinek ismét nem tűnik fel, hogy ez nem biztos, hogy az egység megteremtését szolgálja? Hátat fordítva a több száz fővel eredményesen működő MNG-nek (amelynek eskütételét nem mellesleg Vona Gábor mondta elő), teljes mellszélességgel az ismét létrejött ÚMG mellé áll a Jobbik vezetése. Később országos főkapitányt is választanak, de erre a választásra azokat a megyei vezetőket, akik esetlegesen ellenszavaztak volna, nem hívják meg. Leírva ugyan nincs, de sugallva igen (az új főkapitány a Magyar Gárda egyenruhájában jelenik meg a Barikád címlapján), hogy újra viselni lehet az oroszlános mellényt. Sok gárdista emiatt dönt úgy, hogy az ÚMG-ben folytatja. Megkezdődik az ÚMG favorizálása, amely a mai napig tart. A Barikád online-on és a Barikád újságban szinte kizárólag az ÚMG fotói jelennek meg. Némiképp ellensúlyozni csak a saját honlapunkkal (http://gardamozgalom.org) tudjuk, mivel még a nemzeti oldalakon sem mindig jelennek meg a beküldött és rólunk szóló hírek.

Az MNG teljesen magára marad, de ugyanúgy talpon van, hiszen a Jobbik kiállása az MNG mellett eddig is csak az újságcikkekben való nyilatkozatokban merült ki. Nem teszünk mást, mint teljesítjük az eskünkben vállalt kötelezettségeinket. Zokszó nélkül, hiszen magunk vállaltuk. Megkezdődhet egy nyugalmas építkezés, hiszen a Jobbik vezetőségével való kapcsolat végre mindenki számára egyértelművé válik. A bizonytalanok is rájönnek arra, hogy a Hazáért és a Nemzetért úgyis lehet tenni, hogy nem kapjuk meg a politikai színpadon szereplőktől a vállon veregetést.

Érdekes jelenség viszont, hogy a Jobbik vezetőségének viselkedésével ellentétben egyes kerületi és megyei jobbikossal nagyon jó maradt a kapcsolatunk és ez azóta sem változott. Úgy látszik van, aki tud velünk együttműködni.

2010.12. hó

Egy tálcán kínált lehetőséggel élve, amelyet talán az isteni gondviselés küldött elénk, több leszakadt Gárda-egységgel megalapítjuk a Gárda Szövetséget. Ha nem akarnék, ill. akarnánk egységet, ez a szövetség biztosan nem jött volna létre. Megalakulásunk óta hívjuk és várjuk sorainkba az ÚMG-t is, hiszen rajtuk kívül minden volt Gárda-szervezet csatlakozott a Szövetséghez. Ők visszautasítják a belépést.

Ettől függetlenül a Gárda Szövetség működik. Taglétszámtól független szavazati joggal, egymással mellérendelt viszonyban, törzsszövetségi mintára dolgozunk együtt. Laza és mégis erős szövetség a miénk. Mindenki a saját egységéért felelős és minden egyes kérdésben minden egységnek saját (a többiekétől eltérő) véleménye lehet. Ettől laza. Mindenkinek a véleményét és döntését tiszteletben tartjuk. Senki nem törekszik egyszemélyi vezető pozícióra, senki nem akarja a másik csapatát bomlasztani, beolvasztani, elvenni. Bajtársakként dolgozunk együtt és testvérekként töltjük el a szabadidőnket. Ettől erős.

Telnek a hónapok, az MNG és a Gárda Szövetség is működik. Az előbbi rendszeresen megjelenik mindenhol, segít, demonstrál, karitatív munkát végez, katasztrófát hárít el, vért ad, koszorúz. Az utóbbi pedig a gyalázatos rendőri beavatkozásról elhíresült március 15-i közös megemlékezés után legutóbb Bösztörpusztán, a III. Magyarok Országos Gyűlése biztosításával teszi le a névjegyét és mutatja meg, hogyan lehet egy több százezres rendezvény biztosítását mintaszerűen ellátni. Az internetes nemzeti oldalaknak elküldött bösztörpusztai beszámoló és kisfilm sehol nem jelenik meg.

„A Jobbik nincs meg a Gárda nélkül, és a Gárda sincs meg a Jobbik nélkül"- olvasom. Erről csak annyi a véleményem, hogy a Jobbiknak ott az általa újból életre keltett ÚMG, mi meg, mint MNG, köszönjük szépen, de megvagyunk.

Az összes fenti gondolatot, tényt olvasva és értelmezve mondjon már valaki egy indokot arra, hogy miért nem felel meg a Jobbik vezetőségének ez a felállás, amelyet nem mellesleg maguknak köszönhetnek!? Miért nem elviselhető, ha valakik valóban pártirányítás nélkül kívánnak dolgozni? És mondjon már egy indokot arra is, hogy miért rúgjunk fel egy jól működő szövetséget azért, mert egyetlen szervezet nem akar csatlakozni ehhez a szövetséghez?

A kritikákat persze folyamatosan kapja mind az MNG, mind a Gárda Szövetség és kapom természetesen személy szerint én is. A legjobban tetszik ezek közül: „az egyéni ambícióit helyezi az egység érdeke elé". Nekem nincsenek egyéni ambícióim és valószínűleg már rég leváltottak volna a megyei vezetők, ha az egyéni ambícióimat helyezném az MNG érdekei elé. Soha nem magamért vagy a pozíciómért harcoltam, hanem a Magyar Nemzeti Gárdáért és az igazságért.

Az egységről pedig az a véleményem, hogy azok a gárdisták, akik tényleg ezt akarják, már tavaly megteremtették: Gárda Szövetség a neve és valóban pártok és határok felett áll.

"Dióhéjban" ennyi a reakcióm születésnapon elhangzott és Vona Gábor által felvázolt verzióra. Lehet hörögni ezután is, hogy én nem akarok egységet, meg lehet sértődni, amiért a fentieket leírtam, de el is lehet gondolkodni a leírt sorokon. A problémák attól nem oldódnak meg, ha folyamatosan a szőnyeg alá söpörjük őket és attól sem, ha elhallgatjuk.

Az MNG az elmúlt egy év alatt bebizonyította, hogy képes megmaradni azon az úton, amelyen elindult, még akkor is, ha a megszokott baloldal után néha jobbról is fúj az ellenszél. Megfogyva, de hitben erősödve egy igazi acélos csapattá váltunk. És én ezt a csapatot nem hagyom szétverni!

Egy év felgyülemlett gondolatait olvashattátok. Igyekeztem indulatok nélkül, csak a tényekre koncentrálva írni. Nem mindig sikerült, ne haragudjatok érte! 
A lényeg, hogy a pohárban már tiszta a víz.

Ináncsi József
MNG orsz.vez.

(gardamozgalom.org)