Mármint nem az őslakókéba, hanem az oda ácsingózó, magukat uraknak vélő kiválasztottakéba.

Levelet kaptunk egy olvasónktól. Egyszerűség kedvéért nevezzük csak Katónak. Kató esete csak egy a több százezerből, szinte lényegtelenek a részletek, mégis idézem, mert kirajzolódik ebből az egyetlen esetből is a nagy magyar valóság: hogyan lesz a 3 millió koldus országából hamarosan esetleg 6 millió koldusé – és természetesen 1 millió élősködőé, mert azért ezenközben 3 millió várhatóan el is pusztul. Így kezdődik a történet:

"2008-ban eladtam a Pesterzsébeti lakásomat, élettársam 7 éves unszolása eredményeként, aki vidékre kívánkozott, nagy házba, nagy kertbe. A fiam akkor vált el, és az Erzsébeti ingatlan még kettőnk számára is kicsi volt. Ezért egyeztem bele a cserébe. Nagyon alaposan, körültekintően intéztem az ügyeket, egyedül, mivel az élettársam nemzetközi kamionos és csak ritkán volt itthon.

A házcserére jelzálog kölcsönt kellett felvenni, amihez kaptam egy kinyomtatott részletes kimutatást, hogy mennyi lesz a havi törlesztőrészletünk a futamidő végéig."

Itt most álljunk meg egy pillanatra. A hitelt nyújtó bank érdeke, hogy kamatot kapjon. A pénz, amit kölcsönad, nagyrészt semmi, mesterségesen 'előteremtett' valami, nincs értéke. Értéke csupán annyi, hogy kamatot szed utána. A kamatot meg maximalizálja: addig emeli a pénz 'árát', amíg a kölcsönző fizetni képes. Ha belebukik, akkor a bankok hiénái csapnak le rá, vásárolják meg mélyen áron alul és fizetik meg a banknak a megfelelő hasznot. Ezzel a vagyon szépen bizonyos csoportok kezébe kerül, a kölcsönt fölvevő nem csak azt veszíti el, amire a bankkal szerződést kötött, hanem mindenét. Aztán az áldozat mehet fűhöz-fához, a rendszer nem a hiénák, hanem az áldozat ellen van: föl kell falni! Az országot ki kell vásárolni – nem baj, ha értékének töredékéért! Így teljesedik ki a második Palesztina, azaz egyesek számára Kánaán.

Folytassuk levélírónk történetét, mert itt kezd a dolog érdekessé válni:

"Boldogan költöztem álmaim otthonába, egyedül intézve a csomagolástól a költözésen át az új ház berendezéséig mindent. És akkor ütött be a krach! A világválság! Már a második hónapban sem annyi volt a törlesztő részletünk, mint amit a szerződésnél aláírtunk. És ez egyre emelkedik. A bérek meg egyre csökkennek. A párom most szinte a felét keresi az akkorinak, amit három hétre kapott, most majd a felét négy hétre. Akárhogyan spórolok (télen 16 foknál melegebb nem volt és csak két helységet fűtök) a rezsi is egyre csak emelkedik.

Mint észrevettem, nem a gázóra állása után fizetjük a számlát, hanem arra rátesznek minden hónapban jó pár m3-t. Megreklamáltam, azt a választ kaptam, hogy ez így jó! Hogy a terheken enyhítsek, megpróbálkoztam palántát nevelni fóliasátorban, amit a vihar teljesen tönkre tett.

Munkát nem találok, mert ki foglalkoztatna egy két infarktuson átesett, cukorbeteg, köszvényes, 52 éves nőt? Marad a nyugdíjam, ha ugyan maradna. Azt viszi a törlesztőrészlet. Múlt hét végén a párom ismét elindult, és elvitte a közös autónkat, nekem végleg búcsút intve, itt hagyva nekem a rezsire és megélhetésemre 400 Ft-ot. Megpróbálkoztunk a hitelkiváltással, amire ráment egy csomó pénzünk, eredmény semmi."

A 'kedves' viselkedését nem kívánom minősíteni. Nem ő az áldozat, bár ő is annak tekinthető, hiszen éhbérért dolgozik – de legalább van jövedelme. Erkölcsi norma azonban fölöttébb ellene szól. Igaz, Gyurcsány(i) atyafi szerint csak a pénz számít, nem hisz a erkölcsi elvekben – holott egy társadalom létének alapja az a közösség, amit képvisel, és ennek alapelve az erkölcs. Egyedekre bontott 'társadalom' már nem társadalom, viszont az ember fogalma csakis társadalomban értelmezhető. Az egyed nem ember, legfeljebb ideig-óráig működtetett rabszolga.

Nézzük, mivel próbálkozott áldozatunk, hogy kilábaljon a válságos helyzetéből – és mit tett a társadalom, hogy 'erkölcsét' felmutatva segítsen egyik leütött tagjának ismét talpra állni.

"Mivel így elbánt velem a 'kedves' megkíséreltem a kölcsönt az ő számlájáról levonatni, hogy a megélhetésem fedezve legyen. Azt sem lehet. Majd, ha az OTP elárverezi a házat, nemfizetés esetén, a fennmaradó tartozást esetleg levonják tőle, ha tőlem nem tudják. Eladni természetesen nem lehet, még úgy sem, hogy csak annyit kapjak, hogy a tartozásomat rendezni tudjam. Pontosan nem is tudom, mennyi a tartozás összege, mert ezt csak tízezer Ft. befizetése esetén hozzák a tudomásomra.

Több lehetőség kínálkozik számomra:

Írtam egy levelet Csányi Sándornak, az OTP vezérigazgatójának, felkínálva megvételre a házat, cserébe az adósságom rendezését és egy kis Csepeli lakást kértem.

Következő lehetőségem: magamra gyújtom a házat, ezzel megspórolok egy csomó kellemetlenséget, na meg a hamvasztás költségeit.

Következő: szép csendesen éhen pusztulok, vagy esetleg abba, hogy nem tudom a gyógyszereimet kiváltani.

Na, ilyen alternatívák állnak előttem!"

Akár itt le is zárhatnánk az írást, hiszen a fentiekben minden kérdésre egyértelmű választ kaptunk.

A bankokrácia áldozata megkísérelt magától talpra állni. Áldozatot vállalt, de hiába, az áldozat 'bérét' besöpörték, de a 'társadalom' magára hagyta. Pontosabban, a 'társadalom' azon része, amelyik a hivatali értelemben véve bármit is tehetett volna. Nem, a jog az jog, a pénz az pénz – és a pénz szaporulata mindenek előtt, emberek élete árán is biztosítani kötelesek, az írott és törvényekben kódolt jog ehhez igazodik, igazolva az ősi óperzsa mondást: a 'jog az erős fegyvere a gyengébbel szemben, hogy azt is elvegye tőle, amire erővel nem lenne képes'. Semmi kibúvó, semmi segítség, fizess, vagy pusztulj, ha nem tudsz fizetni – de a vagyonod a miénk!!! Az általad ki nem fizetett adósságod még halálod után is kísért!

Kató tőle függő alternatívái közül már csak ezek maradtak: magára gyújtja a házát, vagy a ki nem váltott gyógyszerei miatt távozik az élők sorából. Ismereteim szerint, ha a 'hatóság' az első alternatíváról tudomást szerezne, a házából azonnal rendőrileg eltávolítaná, hiszen a 'társadalmi érték' elpusztítása főbenjáró bűn! Egy uzsorástól, egy nyerészkedő hónaljhavertől elvenni a gazdagodás lehetőségét, megbocsáthatatlan vétek!

Külön ki kell emelnem az eseménylánc egyik látszólag jelentéktelen, de mégis nagyon jellemző elemét: Kató teljesen indokolt kérését, hogy a pontos adósságát közöljék vele, amit a bank csak újabb sarcért hajlandó megtenni – és akkor még mindig fönnáll annak az esélye, hogy ekkor is hazudik. Nekik szabad., sőt, illik is hazudni. Viszont az áldozat tejel! Ha nem tud, elpusztul. Csakis jövedelmet termelő rabszolgára van szükség – ez a neodarwinizmus egyik alaptétele.

Kató a következőkben foglalta össze helyzetére vonatkozó véleményét:

"Tudom, nem én vagyok az egyetlen ebben az országban, akit nyomorba döntött a világválság! Csakhogy: a válság lecsengett, de amint a híreket figyelmesen olvasom, nagyjaink készakarva nyírnak ki minket. Nincs többet szükség ránk, hisz a voksunkat leadtuk! Nem lenne humánusabb megoldás, ha összeterelnének minket és halomra lőnének? Vajon megéri-e valaki közülünk, hogy az ember, az emberi élet ismét érték legyen? Mert most bábok vagyunk a mocskos politika kezében és nem érző élő emberszámba vesznek minket, hanem szükséges rossznak. Nagyon jó példát tudnék erre mondani: Multicég, Waberers'! A gépkocsivezető a kocsi tartozéka! Na így kezelnek minket is, a sokak által megválasztott 'nagyjaink'!"

Eddig a levél. Bennem dühöng az érzelem, annak ellenére is, hogy számos hasonló esetről tudok. Mégis, minden egyes újabb eset csak a bicskát nyitogatja a zsebemben. Nyitogatja, amíg valóban ki nem nyílik. És ezt még akkor is leírom, ha tudom: a FIDESZ éber szemekkel figyelteti azokat, akiknek esetleg bicska van a zsebében, hogy Pintér atyafi vezetésével még időben lecsapjon rájuk, hiszen megengedhetetlen, hogy bárki is kételyeket fogalmazzon meg a politikájukkal, a 'forradalmukkal' szemben, kétségbe vonja a gazdik szándékát, gátolja terveik végrehajtását. Lázadás megengedhetetlen! Bizonyára Kubatov listáján máris a nevemhez az 'ellenség' jelző került.

Kató esete még a Bajnai-Gyurcsány időszakban indult. Orbán már két hónapja van a kormányrúdnál és áprilisi handabandájuk ellenére ezekben az ügyekben semmi változás nem történt. pedig még a helyhatósági választásokon is tarolni akarnak és érdekük, hogy a népharag ne forduljon ellenük. Már pedig – úgy látszik – jobban félnek a gazdik haragjától, és ebben a vonatkozásban sem kívánnak semmit sem tenni a hangzatos szólamok trombitálásán felül, ahogy a közbiztonság érdekében sem tettek. Biztosíték erre Orbán kormányának, az elnöki székbe és más döntő helyzetbe emelt és emelendő embereinek sötét múltja. Úgy látszik innen, hogy minél sötétebb valakinek a múltja, annál inkább számíthat a monopol FIDESZ hatalomba való beemelésre.

Kató sorsa számunkra nem lehet közömbös. Össze kell fognunk és a reménytelenségbe taszítottak kezét meg kell fognunk és segíteni, ahol lehet. Meg kell mutatnunk, hogy az emberi lét alapját szolgáló társadalom és erkölcs rendje erősebb, mint a pénzimádatra épült hiénáké. Meg kell találnunk a lehetőséget, hogy akár kormányzati szándékkal, intézkedéssel, állami törvényekkel szembemenve is, de embertársunkat kimentsük reménytelen helyzetéből.

De, hogy minél kevesebb embertársunk keveredjen ilyen reménytelen helyzetbe, tanítanunk kell, felvilágosítanunk az uzsorahitelek, a bankokrácia lényegéről. Inkább áldozzuk fel kényelmi érdekünket, de ne higgyük el a hazug propagandát, átverő, beugrató szövegeket és ne vegyünk fel kölcsönt. Vagy ha fölvettünk, szabaduljunk meg tőle minél hamarabb, akár áldozatok árán is, hogy az igazi tragikus áldozatot elkerüljük.

Cser Ferenc