“A haza szolgálatát mindenki dicsőségként élje meg!” – interjú Dér Zsolttal 2014. március 07. - 19:53

Dér Zsolt délszláv veterán beszél a háborúról, kitartásról, katonai életről, szellemről és hitről. Középpontban a valódi harci szellem.

 

Sokan biztosan nagyon kíváncsiak, hogy te, mint a Délszláv háborút megjárt veterán, milyen kiképzésen estél át. Hogyan készítetted fel magad fizikailag és szellemileg a harcokra?

Gyerekkoromban megkérdezték mi szeretnék lenni. Űrhajós! – válaszoltam, mire azt mondták, valami reálisabb dolgot válasszak. Légiós leszek, hangzott a válasz. De mivel nagyon vékony, rosszul evő és nem túl sportrajongó voltam, ezért ez álom maradt az elején. Néhány pofon és verekedésben való alulmaradás rávett egy Kyokushin karate klubba való belépésre, majd az MHSZ ejtőernyős szakosztályába is sikeres felvételt nyertem. Innen 36 civil ugrással mentem felvételizni az MH 3100 Bercsényi mélységi felderítő zászlóaljhoz, ahol 1989 februárjában kezdtem meg a sorkatonai szolgálatom. Politikai nézeteim miatt és sok az akkori módszereket megelőző dolgom miatt (álcakrém, felnyírt haj, „Rambó” kés), nem voltam túl népszerű, de maga a század is fekete bárányként maradt meg a zászlóalj történetében. Leszerelés után civil élet, majd 1991szeptember elsején utaztam ki az akkor még Jugoszláviához tartozó Eszékre, azzal a hittel, hogy valakinek tevőlegesen is tennie kell az ideiglenesen megszállt területeken élő magyarokért. Nagyapám délvidéki háborús elbeszélései alapján egy dologban voltam biztos, hogy élve nem kerülhetek szerb kézbe!

Mi a tapasztalatod a harcokban, az ellenség – jelen esetben a szerbek – mennyire voltak felkészültek? Ez a jövőbeni esetleges konfliktusok miatt is érdekes lehet.

Posavina 1992

Maga a JNA Európa negyedik legerősebb hadserege volt. Tito jól taktikázott, hisz mind az amerikaiaktól, mind az oroszoktól lehúzta a jó szintű haditechnikát. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ez egy területszerző háború volt, mely hogy nem járt sikerrel az a horvát emberek hősies önfeláldozásának volt köszönhető. Az összefogás a hit és a hazaszeretet volt a horvátok erőssége, amivel ellensúlyozni tudták a szerb fegyverek és kiképzés fölényét.

Min kellene változtatni nekünk, magyaroknak? Gondolok itt az egészen fiatal generációk nevelésétől az idősebb korosztály hozzáállásáig.

Ha engem bíznának meg ez egység megteremtésével, az összes nemzeti párt-mozgalom vezetőjét bezárnám egy szobába és csak akkor adnék neki enni és engedném ki őket, hogyha egyezséget kötöttek. Ha nem megy, éhen halnak. Az nem működik, hogy öt-tíz-száz fős magukat nemzetinek valló csoportok a legerősebbel szemben határozzák meg magukat. A jelenlegi parlamenti erők közül, egyedül a Jobbik nem fél a konfliktusoktól, ha a magyarok, magyarság érdekeit kell képviselni. A többi párt megalkuvó, talán még gyávának is nevezhető. Ezek a konfliktusok viszont sok esetben felőrlik a párt erejét, és gyakran nem marad ideje arra, hogy egyeztessen kisebb szervezetekkel.
A kisebb csoportok-szervezetek egymás hibáit sorolják reggeltől estig, miközben elvész a haza ahelyett, hogy azt keresnék, mi a közös cél és hogyan érhetik el együtt azt. Így úgy járnak majd, mint a Károly Róberttel szembemenő magyar kiskirályok, akik mind a saját érdekeiket védték ahelyett, hogy a hazát védték volna. Ugyanakkor már vannak pozitív példák különböző nemzeti szervezetek összefogására is. Nem szabad hagyni, hogy a balliberális mainstream média mondja meg azt, hogy ki kivel köthet szövetséget. A baloldal kitűnő példája az egymásért való kiállásnak és hát az ellenségtől tanulni nem szégyen. Ha mindenkit leügynöközünk és mindenkitől elhatárolódunk, aki felmeri vállalni az igazságot akkor nemsokára az országgyűlési képviselőink hordják ki a szórólapokat! A gyerekvállalás és nevelés a második (talán elsődleges) feladat. Ne csak szüljünk és utána lumpen proletárokat „képezzünk”, hanem tudatosan tervezett, nemzeti identitást adó közösségekbe kell a gyerekeket és fiatalokat járatni, ahol a mérték és értékadó idősebbektől megtanulják az emberré válást.

Egy esetleges támadás esetén, te mint a gerillaharcokat és a hadviselést jobban ismerő ember hazánknak mennyi esélye lenne? Hogyan tudnánk védekezni? Gondolok itt a katonai alakulatok, eszközökre, de minden más akár civil szempontra is.

Először is azt kell tisztázni, hogy honnan jönne a támadás? EU, EUFOR, EUROGENDFOR? Mert ha egy külső támadás éri az országot, akkor az erősíti a nemzeti öntudatot és az ellenállást, hisz az ellenség nyilvánvaló. A hadseregünkre és a rendőrségünkre nem alapoznék, mert oly régóta szolgálják a nemzettel ellentétes oldalt, hogy talán már azt sem tudják mi az a hazaszeretet. Tisztelet a kivételnek és remélem, hogy tévedek, de szerintem lesz még alkalom a hűségük bizonyítására. A védekezés mindenképpen a civil lakosság köréből fog elindulni, melyhez az állam csak akkor fog csatlakozni, ha kellő erőt lát a civil ellenállásban.
A nagyobb probléma az alattomos megszállás, mely szerintem napjainkban is zajlik és a Jobbik kivételével a teljes politikai elit kiszolgálja. Nem látjuk az ellenséget és nem érezzük annyira közvetlenül, mint egy nyílt fegyveres konfliktus esetén. Az ördög legnagyobb trükkje, hogy elhiteti, nem létezik! Ez van nálunk is. Palesztinába a zsidó térhódításra figyelmeztetőket paranoidnak kiáltották ki és elhallgattatták, nevetség tárgyává tették, vagy megölték őket. Ismerős szituáció? Nem véletlen.

Hazánkat nem csak külső, de belső támadás veszélye is fenyegeti. Olvashattuk nemrégiben, hogy izraeli katonák érkeztek Magyarországra, de a zsidókon kívül a cigányproblémával is szembesülnünk kell. Hogy látod ezt a helyzetet?

Az 1991. december 23-án a ferihegyi repülőtérre vezető út mellett végrehajtott robbantás a Szovjetunióból kivándorló zsidók ellen irányult. A Moszad innentől hivatalosan is jelen van Magyarországon. Érdemes megemlíteni, hogy a terrorcselekményt szélsőbaloldali terroristák hajtották végre. Izraeli katonák folyamatosan érkezhetnek hazánkba, hisz Izraelben igen helyesen mindenki teljesít katonai szolgálatot, férfi és nő egyaránt. Utána bárhová is viszi őket az útjuk, egy Izraelért bármikor bevethető, jól képzett, magasan motivált, gátlástalan, háborúban és faji felsőbbrendűségben szocializálódott gyilkológépek állnak a cionisták és kiszolgálóik rendelkezésére. A cigánykérdés sem létezne, ha a jól behatárolható nemzetellenes balliberális kozmopolita réteg és külföldi pénzelőik nem lennének. Ha az utóbbit megszüntetjük, az előbbi is megszűnik. Az AI, Helsinki Bizottság, TASZ folyamatosan idegen érdekeket szolgálva az államrend stabilitását aláásva, a rendőrség munkáját ellehetetlenítve tevékenykedik. Ehhez persze kell a parlamenti pártok hallgatólagos beleegyezése is. Ha minden magyar embert ért sérelem után tüntetések lennének ezen szervezetek irodái előtt és az aktivistáikat ugyanolyan sérelem érné, mint a magyarokat (a kölcsönösség elvén), akkor ők is jobban átgondolnák, mit is tesznek.

Mit tehetünk a súlyosbodó cigánybűnözéssel szemben. A falvakban, hogyan védhetjük meg magunkat és hogyan tarthatjuk kordában a cigányhordákat?

A cigányság erejét az összetartásuk és a mögöttük álló cigányfajvédők együttesen adják. Nekünk is össze kell fognunk és bármi áron meg kell védenünk önmagunkat, szeretteinket és településeinket. Csak az szeret tűzzel játszani, aki őrült, vagy még nem égette meg magát.

Mi lehet a Betyársereg szerepe a következő évek nemzeti harcai során?

A Betyársereg egy kitűnő nehézlovasság, mely tekintélyt parancsoló megjelenésével, jól képzett tagjaival, példát mutathat, reményt adhat az embereknek valamint bűnmegelőző hatást fejthet ki. Ugyanakkor a lakosságnak tudomásul kell venni, hogy egy fecske nem csinál nyarat elvén, nem oldhatnak meg minden problémát az országban. A Jobbik hatalomra jutásának esetén viszont a mai rendőrség, erkölcsi-morális válsággal küzdő állományával szemben képezhetné egy újonnan létrejövő csendőrség alapját. Ez az én egyéni szubjektív véleményem és lehet, hogy egyik fél sem ért velem egyet.

Úgy tudom, hogy az iszlám vallást követed. Mi vezetett arra, hogy erre az útra térj? Mit jelent számodra ez a vallás, mit ad számodra?

Több mint hat éve vagyok a vallás követője. Már gyerekkoromban csodálattal töltött el az Egri csillagokban felvonuló török had hite, mely az isztambuli Hagia Sophia mecsetben tett látogatásom csak megerősített. A hit, béke és nyugalom szigete volt. Boszniában találkoztam muszlim harcosokkal, kik józanok voltak, tiszták és a házukat is tisztán tartották. Mi (akkor még én is keresztények közé tartoztam), sárban fetrengtünk és alkoholtól bűzlöttünk. Több bajtársunk halt meg, mert részegen ment akcióba, vagy részeg bajtársak miatt vesztette életét. Ez sajnos a magyar nemzeti oldalra is erősen jellemző, hogy egy rendezvényre nem tudnak úgy elmenni, hogy csak a végén igyanak.
Istenre, mint a hegy csúcsára tekintek a vallásokra, pedig mint a hozzávezető ösvényekre. Senki sem ússza meg a háborút mentális sérülések nélkül. Van, aki az alkoholba van, aki a drogokba, van, aki az öngyilkosságba vagy a bűnözésbe menekül, szerintem a vallás mindezt pótolja. Amikor már nem a materiális dolgokban hisz az ember, amikor célja nem az egyéni haszonszerzés, akkor válik igazán hívővé. Sokan felteszik a kérdést, hogy nemzeti létemre hogyan lehetek az Iszlám vallás követője. Nos, a hitem csak megerősít benne, hogy jó úton járok. Csak az tud maga körül rendet teremteni és rendet követelni, aki magában már rendet tett.

Milyen sportot űzöl/űztél. Milyen edzéstervek szerint dolgoztál. Milyen sportot ajánlanál a mai fiatal generációnak?

Kyokushin karatéval kezdtem, de ha ma kezdenék, valamely birkózó, vagy MMA klub tagja lennék. Emellett fontosnak tartom az aerob és az erősportok kombinációját, valamint az úszást is, hisz kitartóvá és erőssé teszik az embert.

Mit üzennél a mai tenni akaró fiatalságnak?

Sportoljon, kövesse az Isteni tanokat, éljen példamutató, józan életet, hisz e tulajdonságokkal rendelkezőekből hiányt szenvedünk, de azért vannak bíztató jelek is! Szerintem a szellemileg, erkölcsileg és fizikailag felkészített harcos, nemzeti elit tudja csak a szebb jövőt elhozni Magyarország részére!

Végezetül bármi, amit még fontosnak tartanál elmondani?

A könyv nem ellenség, hanem lehetőség! Mindenki élje úgy az életét, hogyha a haza szolgálata megkívánja tőle a legnagyobb áldozatot, azt lehetőségként és dicsőségként élje meg, és ne valaminek az elvesztéseként!

 

Forrás: Betyársereg