Az alábbi, Ferfihang.hu portálon megjelent írásban Pozsonyi Ádám a ByeAlex nevű liberális "előadóművész" dalát elemzi:

Nem csak a dala, hanem maga ByeAlex is heréltségről tanúskodik (A szerk.)

„Az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek, majd elillant egy délibábbal". (értsd: a „kedvesem" makacs, önfejű, kemény, „független", neki „egy férfi nem parancsol"). „Az én kedvesem egy olyan lány, akit átölel hét kontinens" (Értsd: kozmopolita, nem tud a fenekén megülni, nyüzsög, képtelen távolságot tartani idegen férfiakkal, feketék-fehérek-sárgák ölelgetik, de a lúzer kiherélt férfi ezt megbocsátja neki. Ő ugyanis toleráns. Nem akarja birtokolni).

„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem". (Értsd: a szerencsétlen hülye nem szól bele, lehet a „kedvesem" akár a fél világ cafkája, ő nem korlátozza. Ő otthon vár, és örül, ha a kedves végre megjön, s a várakozás közben takarít, mos, mert valakinek azt is meg kell csinálni).

„Az én kedvesem egy olyan lány, akit hóbortos álmok tépnek, a végtelennel ujjat húz, és sosem retteg" (értsd: Család, női szerep nem kell neki, mindenféle utópista elmebajokról fantáziál. Ő feltaláló akar lenni, űrhajós, mozdonyvezető és pártelnök. Mozgalmat indít az afrikai éhezők, a felső-voltai melegek, meg a szudáni anarchisták helyzetének javításáért. De a kiherélt férfit ez nem zavarja, elég neki néha egy-egy puszi).És most jön a refrén: „Mert nekem nincs most más, csak az én kedvesem." (Értsd: eltűr mindent az őrá nagy ívben tevő feminista öntudatkupactól, megalázkodik előtte, a lábtörlője lesz, mert képtelen nőt szerezni. Vár a kedvesére álmodozva, motyogva, míg a néger buszsofőr, vagy az arab kebab árus végre megunta és kidobta, de addig is lemossa az ablakokat, és pityereg, ha hazatelefonál a kedves valami bulizós helyről - a telefonba behallatszik a szórakozóhely zenéje, és az idegen férfiak röhögése -, hogy csak holnap jön.

De megéri, mert mindig kap tőle egy hatalmas puszit. (A „kedvesemtől").

„Bárhol jár, az úgy jó nekem, az úgy jó nekem". (ismét csak: elfogadja és beletörődik mindenbe, nem korlátozza, nem birtokolja, nem áll fölötte, szótlanul nyeli, ha fűvel-fával jópofizik, csak legalább néha törölje bele a cipőjét).

Összefoglalva: A dalocska férfi szereplője alkalmatlan férfinak, a „kedvesem" pedig egy feminista önjárógép, aki se anyának, se feleségnek nem alkalmas.

Pozsonyi Ádám

A teljes cikk itt található.