Pusztán szociológiai esettanulmány készítése végett kezdtem el mostanában újra televíziót nézni. Még régebben ugyanis, egyfajta állandó undor-érzettől vezéreltetve, elfordultam a televíziótól. Kezdődött ez a jelenség nálam a szórakoztatónak szánt műsorokkal. Valahogy nem éreztem viccesnek sosem, ahogy például, egy Sas nevű zsidó bohóc gúnyolja a magyar parasztot, meg azt sem, hogy hét szemita vadászgörény osztja az észt egy asztal körül szombat esténként. (Hahó, nem kellene "ezeknek", "olyankor" pihenniük? Ámbár igaz, ha emlékeim nem csalnak, a "műsor"-nak sem nevezhető moslék felvétele péntek délutánonként volt/van.) Szóval, ezekre nem igazán voltam vevő.

De észrevettem, hogy a folyamat bennem nem állt meg. Ezek után a híradások következtek, azokról szoktam le - egy ideig sokáig megnéztem még ezeket, azt hazudván magamnak, hogy legalább képben leszek a hazai történésekkel. Na persze, mondanom sem kell, hogy ezeknek a hírműsoroknak a valósághoz semmi, de semmi közük nincs. A komolyabb hírforrásokat készítő csatornák ugyan beszámolnak a nézőnek, hogy melyik politikus mikor, mit és hogyan böffentett, de nem adnak - nem is adhatnak! - számot az informális történésekről. AZT nem engedik már meg nekik, sem nekünk. Még véletlenül belelátnánk a paklijukba, a szennyes kis ügyeikbe, s levonnánk valamiféle következtetést... A valóság folyamatait sokkal inkább a gazdasági jellegű napilapokból lehet leszűrni, melyet a valódi, titkos világelit kiszolgálóinak készítenek - igazából a teljes képet persze ott sem kaphatod meg, ám a figyelő elme az ott olvasottakból némely dolgot talán még kikövetkeztethet. Persze, a Páholy(ok) dolgairól ők sem számolnak be. Az csak a sátán ölebeire vonatkozik - a zsinagógába járók bizonyára minden valódi történésről kiválóan értesülnek.

Na de például, lehet-e egyáltalán híradónak (vö. hír + adás!) nevezni a kereskedelmi médiumok szenny és bulvármocskát, a sötét és gonosz energiák ilyetén áradatát? Nézzünk csak meg figyelmesen pl. egy Tv2 íradót! A műsort többnyire a halálos balesetek számával kezdik, talán üzenetképpen a magyar nép számára. (Minél többen fordulunk fel, annál jobb nekik!) Majd következik vagy egy postarablás, vagy egy nemi erőszak, vagy egy (olykor papok által elkövetett) gyermekmegrontás, zárásként meg mondjuk egy autóbusz-szerencsétlenség. S ha nem találnak itthon csámcsognivalót, úgy beszámolnak arról, milyen katasztrófa történt Timbuktuban, és hogyan vitte el a tájfun meg a hurrikán derék amerikai polgárok feje fölül a házat.

Érted, ugye, magyar? Csak negatív, negatív és negatív hírrrel bombázzák a tudatodat. Óráról órára, napról napra. (Azután persze azt is az arcodba prüszkölik, milyen önpusztító vagy és mennyire pesszimista.) Bemondják, hogy hány ember halt meg közlekedési balesetben - mert ez ám a hír! - de nem mondják meg, hány egészséges MAGYAR kisgyermek született aznap!

Ez nem híradó, nem tájékoztatás, hanem a Sátán zsinagógája!

A negatív hírrel való szőnyegbombázás persze az egész hazai média sajátja, s célja a magyar nép elpusztítása, tudati megsemmisítése. Ne gondoljuk ám, hogy ez véletlen! Véletlen a fenét! Nagyon is tervszerű, olyan tervszerű, melyet csak egy, hazánkba ágyazott idegen hadsereg képes kigondolni a lelkek demoralizálására, megsemmisítésére, megrontására. Ez a zsidó áfium, kedves testvéreim! Nyomtatva, képernyőkön keresztül és online egyaránt - csak neked, kedves néző!

És ez pontos kifejezés. Ízlelgesd: "Csak neked"! Persze, csak ha hajlandó vagy részt venni benne, mondjuk sms-ezgetve szavazni. Nesze neked, magyar, itt a Nagybetűs Demokrácia- ezúttal kicsiben: emelt díjas hívásoddal élteted és gazdagítod rabtartóidat! Cserébe? Ők "meghallgatják" a TE véleményedet (csupa nagybetűvel, hiszen "mindannyian egyéniségek vagyunk"!) - feltéve persze, ha nem vagy "túl" szélsőséges, és ha a "radikalizmusod" nem terjed tovább annál, hogy Gyurcsány takarodj. Ha az igazságról - óh borzalom, oh irgalom Anyja, ne hagyj el! mondjuk a "zsidókról" - akarsz beszélni, úgy biztos lehetsz benne, hogy hirtelen "megszakad a vonal" vagy a csúnya, kopasz bácsi a hírtévéről - aki persze maga a konzervatív életeszme, a polgári Magyarország élő mintaképe! - undorral a pofáján fogja hangodat a feledés homályába taszajtani.

De szavam ne feledjem: mostanában újfent elkezdtem tévézni. Kíváncsi voltam, mivé változott a méreg az éterben, csábítóbb lett-e a szirénhang, édesebb lett-e az a mű-méz, melyet a Demokrácia, a Népuralom madzagára kentek, majd a moslékkal megetetett "Egyéniségek" asztalára tettek, hogy folyton folyvást zabálja a Nép!?

Hát persze hogy nem, semmi sem változott. Sztárok, mindenhol csak sztárok, bármerre nézek. Ami magyarul elvileg, állócsillagot jelent, s valamikor a zsidó Hollywood fénykorában - amikor még goj színészek is szerepelhettek a filmvásznakon - így nevezték azokat a rendkívüli színészóriásokat, akik több évtizeden át ragyogtak a filmművészet egén, teltházas mozikba csalogatván a goj tömegeket. De miért is ne lenne zsidó a zsidó, a mindent felforgató, önmagát is becsapó, hazug és álnok, hát persze, hogy az általa kitalált fogalmakat is képes a sárba rángatni. Mert hogyan is lehetne mondjuk a gyönyörű Audrey Hepburn-t, a sármos Gregory Packet, a keménykötésű Cary Grantet, vagy az örök gentleman Gary Coopert akárcsak egy napon is együtt említeni a velejéig untermensch fekete dákóval, a kivakarkodott putris győzikével, vagy az egykorvolt lantművésszel? (Ennek a lénynek még a nevét sem vagyok hajlandó leírni!) Még a bolondnak is egyértelmű kellene, hogy legyen: a valódi emberi érzéseket a vásznon átadni és ezáltal Téged, nézőt elgondolkodtatni és lelkedben belső megtisztulást elérni képes igazi színészóriás nem lehet azonos a mai sztárral, nem azonos ezzel a majom-celeb világgal, melytől csak okádni lehet!

De megint elkanyarodtam - szóljon rám valaki, vegyem be gyógyszerem, s kushadjak végre, úgy jobb lesz nekem is - vegyük csak elő a már fentebb említett "szociológiai esettanulmányt"! Ennek során vizsgáltam önmagamat, érzéseimet, gondolataimat, másrészt szemlélődéssel néztem a televíziót, a belőle ömlő kulturális elmebajt, a szereplőket, akik a vásznon mozognak, és persze, az egész jelenséget. Na, ne gondoljon itt senki valamilyen beköttetett, okos(kodó) kis dolgozatra - ámbár arra is képes lennék, de annyi időt ez a szenny nem ér meg - inkább úgy vegyétek, mint ahogy a szennyvíztisztitó munkás dolgozik. Kétlem, hogy örömmel végzi a dolgát - igaz, őt legalább megfizetik. Ebben az esetben viszont egy egész társadalom fizet, méghozzá, nem is túlzás állítani: az életével.

Megmondom őszintén: engem a tematizált csatornák borzasztóan idegesítenek. Egyiken állandó sütés-főzés (no persze, még ez a legjobb), a másikon az örökös téma Hitler és a "gonosz nácik", ezen a csatornán a "história" gyakorlatilag kimerül a nemzetiszocializmus mocskolásában és az afölötti örömködésben, hogy milyen frankó lett a világ, mióta 1945-ben győztek. Mármint nekik, mert neked, jó magyarom, biztos, hogy nem. A harmadikon állandóan két idióta vizsgálgat valamit, meg nagy böhöm járgányokat mutatnak, a negyediken örökösen a kereszténység apokrif mocskolása megy, meg az abszurd és groteszk evolúcióelmélet örökös felöklendezése, az ötödiken sport és sport, a hatodikon romantikus giccsparádék nőknek, vetélkedők, olasz, német, angol nyelvű showműsorok, híradók... Nem is csoda, hogy a magyar nép a "barátok közt " után nyúl, s megmerítkezik a Való Világ és a különféle "tehetségkutatók" világában. "Valóságában" - így is írhattam volna, de hazudni nem akarok, elvégre, én nem vagyok zsidó.

Hiszen ezekben a "tehetségkutatókban" éppenséggel a valóság teljes eltitkolása zajlik, őrült erővel, bevetvén "trükkök százait". A legelementárisabb hazugság, amelyet eltitkolni szándékoznak - persze, hogy nem tudják! - s ami minden, nem huszadik század végi szemnek nyilvánvaló lenne, az a zsidó nép hihetetlen felülreprezentáltsága. Ez nemcsak a zsűriben mutatkozik meg, amely például az X Faktor nevű RTL-es kutyakomédiában gyakorlatilag 100% hébert jelent (speciel nekem egyre gyanúsabb a horgas orrú Feró is, aki valamikor a mi kutyánk kölykének számított, bár mint tudjuk, a zsidóság már túllépett vérségi keretein), de a szereplők is, akiket a "mentorok" kiválasztottak: jóformán mind zsidók. Ennek megállapításához gyakorlatilag az embernek csak a szemét kell kinyitnia: horgas, "római" sasorrok, elálló fülek, széteső arcok, rút majompofák mindenfelé: tényleg ez lenne a normalitás, ezek lennénk mi, magyarok? NEM IGAZ! Ezt csak el akarja hitetni veled ez a roppant számban képernyőidet elözönlő hadsereg!

Vagy vegyük a Való Világnak nevezett valamit, ezt az igazából műsornak sem nevezhető förmedvényt. Erről korábban már annyi rosszat - igazat - írtak, nem is ragoznám sokáig, miről is szól az egész. Érdekes, feltéve, ha nem ez is csak egy afféle stohlbucis médiahack, hogy "állítólag" Való Világ (?) népszerűsége sem vetekedik a többi, agyromboló baromság nézettségi indexével.

Na de kérem, ezen ne is csodálkozzon senki. Talán annak köszönhető mindez, hogy már az "átlagnézőnek" is föltűnt: ez lenne a valódi világ hiteles szimulációja? Ez "való" neked, nekünk, mindahányunknak? Ez lenne a "valóság"? Kurvák, ringyók, akik nem szégyellnek majd levetkőzni kamerák előtt sem, fekete cigánypofák, képmutató figurák, beképzelt alakok? Ezek lennénk mi? A "való világ" egyben, már neve által is értékítéletet fejez ki: a csatorna (!) értékítéletét: a kampós orrú rohadékok szerint ez volna a nekünk, magyaroknak "való" világ. Ahol nincs lelki érték, hol ember embert hátbaszúr egy autóért és egy lakásért, amely csak képmutató hazugságok, csalfa örömök és bánatok, hazug színjátékok ismétlődő sokasága egy félévig tartó színdarabban! Tényleg csak ennyik vagyunk, ennyit ér gyarló létünk a földön? Való nekünk ez a világ? Ebben szeretnénk élni, avagy egy másikban? Szívre a kezeket, őszintén: ez a mi utunk? Ilyenek vagyunk legbelül?

Mert persze, a test és az ember gyarló, s megbotlik sokszor az ember: de lássuk be, ezek nem mi vagyunk. Hiába a megszokott, unásig ismételt darab: "izgalmasabbnál izgalmasabb" feladatok kellenek, a néző motiválása, hogy szavazzon, szavazzon, küldjön sms-t, "cseteljen", aktivizálódjon - ha sokáig csinálod, talán majd neked is kiosztanak valamit, kiskomám, Stohl Bucinak meg lesz végre elég pénze az aranylövéshez!

Az emberben óhatatlanul elbődül az állat, és ledobja agya az ékszíjat, ha képes átlátni e sunyi hazugsággyár némely alkotóelemét, közte azt, miképp mozgat életeket, sorsokat mammon, s ha megsejtjük a zsidók számára sokszor még a pénznél is fontosabb végső célt, mely felé - legyünk naivak? - talán öntudatlanul igyekeznek: a világ népeinek elpusztítását, az erkölcs süllyesztését, a morál kiiktatását, hogy a legyengített szervezet még véletlenül se termeljen anti-testeket a bacilusok eme térhódítása ellen....

Legyetek hát antitestek, ellen-bacilusok, hatékony oltóanyagok, Ti, magyar hungaristák!Tartózkodjatok a Sátán zsinagógájától, a zsidó népben bujkáló ördögi szellemtől, és az egész emberiség jövőjét elpusztítani kész, hontalan, hitvány, senki bitangok kollektív elmebajától!

A mákonynak füstje is bódító - s hogyan húzhatnánk ki életünket, létünket ez alól a globális bűn-áradat elől, mellyel gyakorlatilag örökösen, mindenféle módon szennyezik testünk és elménk? Talán az első lépés az, hogy ne nézzünk televíziót, mert: minek? Jobb lesz, ha folyton a tévét bámuljuk? Tényleg ez a szórakozás, vagy mondjuk inkább, a gyermeked mosolyában átérezni a szülői lét örömeit? Számodra, testvér, melyik a szórakoztatóbb?

Második lépés: önvizsgálat. Milyen mértékben szennyezett bennünket, engem, Téged ez a zsidós rendszer? Mert szeplőtelen aligha akad, én magam sem, ezt nem is állítom. Hiszen a rendszer a tudat aljára hat, az alantas-Énre, de az is Te vagy, az is mi vagyunk. Bennünk van a vadállat is, bennünk van a féktelen, mohó szörnyeteg is, a nemi vágyak bennünk is dübörögnek... A felettes én az, amit benned ez a rendszer és a globális mocsok félretol, mellőz, eltaszít, elhallgattat. Az erkölcs, a józan ész, a hit, és minden, ami az embert valódi emberré nemesítené. A felettes én kikapcsolása által jönnek létre a materialista szörny-állatok, ezek a pákók, és győzikék, és egyéb emberi férgek. Benned azt a látszatot keltik, ez a normalitás, és lentebb akarják juttatni a közösség szellemi színvonalát. Folyamatos, századokon átívelő munka ez, sátáni a javából. Vakolókanál van a kezükben, s felettük a Mindent Látó luciferi Szem ragyog. (Mordor szemei, az ám!) Az emberiség kiirtása a cél, s megfosztani a lényt, akit embernek nevezünk, veleszületett vágyódását Isten felé, hogy a föld sarába lerángatva alantas állatnak vélje magát, a föld szülöttének, materiális lénynek, akinek már végképp semmi köze Isten alkotásához. Ezzel a munkával a sátán eléri célját, megsemmisíti a teremtett Embert.

Jól fogalmaz a szennycsatorna - a sátán elárulja ám magát - itt valóban a lét a tét. Itt a LÉTED, LELKED a tét. Nemcsak a tied, gyermekeidé is. Unokáid léte, élte egyaránt. Ne hagyd!

Ne hagyjuk magunk!

Törjük szét a hazugság piramisát, melyet a sátán zsinagógája épít nekünk!

Istenhez közelítsünk éltünkkel, ne állati énünkhöz!

Meg tudjuk változtatni magunk, hogy megváltoztassuk ezt a világot?

Ez a valódi kérdés, ez az a tét, amiről éltünknek szólnia kell.

Enkidu