A február 21-én aláírt megállapodás, valamint
az elmúlt napok eseményeinek fényében úgy tűnik, hogy Janukovics elnök
oroszbarát tábora elvesztette a játszmát. A korábban Líbiában, Szíriában
és Egyiptomban is alkalmazott új cionista terjeszkedési módszer –
békésnek induló tüntetések szítása, melyeket a „szélsőséges” erők
bevonásával fegyveres felkeléssé változtatnak – Ukrajnában egyelőre
sikeresnek látszik. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a küzdelem véget
is ért.
A
kormányzat és az ellenzék között megkötött pénteki megállapodás előírja
például a 2004-es alkotmány helyreállítását. Ami annyit jelent, hogy az
elnöknek át kell adnia a biztonsági erők és a rendőrség fölötti
rendelkezés jogát a parlament számára. Csakhogy a parlamentet immár a
felkelők ellenőrzik. Az erőszakossá fajuló tüntetések megfékezésében
kulcsszerepet játszó rendfenntartó egységek – melyek több tagja is
áldozatul esett a harcokban – tehát rövidesen az ellenzék utasításainak
engedelmeskednek majd. Az egyezmény előírja továbbá a „nemzeti
egységkormány megalakítását”, melynek következtében a felkelés irányítói
kulcsfontosságú hatalmi pozíciókat szerezhetnek meg.
Ha a felkelők vezérelte parlament, illetve a
„nemzeti egységkormány” és az Európa Tanács a megállapodás alapján
hozzákezd az „erőszakos cselekmények kivizsgálásához”, akkor a
Janukovics elnök utasításainak engedelmeskedő, a tüntetések
megfékezésében szerepet játszó rendfenntartók, valamint a kormánypárt
vezető politikusai nem sok jóra számíthatnak. Amennyiben pedig 2014
decemberéig ténylegesen sor kerül a választások megtartására, akkor
abból a Janukovics elnök vezette politikai erő (a Régiók Pártja) aligha
kerül ki győztesen.

|
Az
ukrajnai dráma nem csak abban hasonlít a korábban Líbiában és Szíriában
lezajlott eseményekre, hogy a kívülről szított, békésnek induló
demonstrációk hullámain rövidesen megjelentek a Molotov-koktélokat
hajigáló tüntetők, később pedig a rendőrökre éles lőszerrel is tüzelő
terroristák. De feltűnő a hasonlóság abban a vonatkozásban is, hogy a
lázadók soraiban megjelenő fegyveresek olyan „szélsőségesnek” nevezett
ideológia nevében cselekszenek, melyet a nyugati világ egyébként
mélységesen elítél. Líbiában és Szíriában a Nyugat (elsősorban
Szaúd-Arábia és az Öböl-menti monarchiák segítségével) pénzzel és
fegyverrel is támogatták az al-Kaidát is magában foglaló radikális
iszlamista-vahabita erőket. Ukrajnában pedig az USA és az Európai Unió
ösztönzésére kirobbant felkelés élén az a Jobb Szektor nevű szervezet
áll, melynek szélsőjobboldali, sőt állítólagos fasiszta szellemiségét
Amerika és az Európai Unió vadul üldözi. A Jobb Szektor pedig - egyelőre
legalábbis – nem hajlandó elfogadni a kormány és az ellenzék között
született február 21-i megállapodást, és a küzdelem további folytatására
ösztönöz.
A
Nyugat új keletű stratégiájának szellemében egyáltalán nem
elképzelhetetlen a polgárháború további folytatódása és az ország
kettészakadása sem. Ha Ukrajna hosszabb időre teljes belső káoszba
zuhan, az elsősorban Oroszország számára jelent súlyos biztonsági,
politika és gazdasági kockázatokat. A Nyugat pedig aligha bánja, ha
Moszkva energiáit – például Szíria, Irán vagy a Távol-Kelet helyett - az
ukrajnai válság kezelése köti le. Amennyiben pedig az ország
kettészakad, és létrejön egy cionista irányítás alatt álló
nyugat-ukrajnai csatlós állam, abban az esetben a globális birodalomnak
sikerülne határait jelentősen előretolni kelet felé. Oroszország pedig
kénytelen lesz elszenvedni egyik legsúlyosabb vereséget a Nyugattal
vívott globális küzdelemben Putyin hatalomra jutása óta.
Hosszabb
távon azonban a cionista birodalom ukrajnai előrenyomulása erőteljes
válaszlépésekre késztetheti Oroszországot. Mert az alapvető tanulság
Moszkva számára, amely az elmúlt hónapok drámai eseményeiből levonható,
az nem más, minthogy a múltban azoknak az orosz és szovjet vezetőknek
volt igazuk, akik minden körülmények között szilárd uralmuk alatt
akarták tartani Ukrajnát. Az évszázados történelmi tapasztalat ugyanis
azt mutatja, hogy ha az orosz birodalom nem terjeszti ki befolyását a
szomszédos szláv állam(ok) fölé, akkor mások (a múltban a svédek,
lengyelek, litvánok, németek, franciák, napjainkban a cionisták) teszik
azt meg. Hazánkra nézve is súlyos tanulság, mely az orosz nagyhatalmi
ambíciók jelentős megerősödését eredményezheti.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó hírek:
BIOLÓGIAI FEGYVERKÉNT HASZNÁLJÁK AZ EMBERT!
A drót mögött is gyarmat lesz!
KŐMŰVES GÉZA KÖZÍRÓ KONCHITÁRÓL!
"elrendeljük, hogy a magyarok KIÍRTASSANAK!"