Tisztelt Főpolgármester Úr! Mély megdöbbenéssel értesültem róla, hogy Tormay Cécile-ről közteret nevezett el a Fővárosi Közgyűlés. Ugyanakkor végtelenül sajnálom, hogy - a labdarúgás szeretete okán – szívemhez oly közel álló Albert Flóriánt egy lapon emlegetik olyan személlyel, akit nem népszerűsíteni, hanem kiírnunk kell a köztudatból. Egy író műveit szubjektíven lehet csak megítélni. Valakinek tetszik, valakinek nem. Azonban a múltban élt, a közéletben szereplő Tormay Cécile-ről a történelem már véleményt alkotott. A II. világháború magyar áldozatainak emléke, a kirekesztés, a rasszizmus, és az antiszemitizmus elfogadhatatlanságának erős hite az, amit a XX. század tanulságként kell jelentsen mindannyiunknak! Alapvető társadalmi és morális feladat, hogy Magyarországon ne lehessen olyan személyről közterületet elnevezni, aki támogatta a numerus clausus fennmaradását, és személyesen köszöntötte a fasiszta Mussolinit, jelezve ezzel a közvélemény számára egyértelmű állásfoglalását a fasizmus eszmeisége felé. Nem lehet számunkra példakép, és nem viselheti közterület sem a nevét annak, aki műveiben zsidózik, uszít és a fasizmus ideológiáját népszerűsíti.

Tisztelt Főpolgármester Úr! Alapvető emberi normaként kezelendő felszólításunk tartalma, hogy gondoljon a még mai is közöttünk élő holokauszt túlélőkre is, akikkel szemben nekünk, utódoknak feladatunk úgy cselekednünk, hogy nekik ne kelljen a múlt borzalmait felidézniük, egy nyíltan antiszemitáról elnevezett köztér padjain ülve, szembesülve azzal a tudattal, miszerint az ő életüket tragikus körülmények közzé sodró és családtagjaikat kiirtó eszmeiség támogatást és támogatókat kap közéletünkben. Bízva a Főpolgármester Úr eddig is megismert, a rasszizmust szigorúan elítélő hozzáállásában kérem, hogy javítsák ki az elkövetett hibát, amely csak a tájékozatlanság okán fordulhatott elő.

Tisztelettel: 
Horovitz Tamás a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Egyesületének elnöke