A Mazsihisz tovább ássa az antiszemitizmus árkát: bírálatuknak semmi köze a valósághoz, az csupán bűnbakképzés2012. október 05. 11:25
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Amint ama mesebeli Móricka, akinek mindig mindenről ugyanaz jut eszébe, a Síp utcai holdudvarbeliek sincsenek ezzel másként, ugyanis úgy gondolják, bírálatuknak semmi köze a valósághoz, az csupán bűnbakképzés: amint honlapjukon bizonyos Fekete György (saját meghatározása szerint történelemtanár és mentálpedagógus) hirdeti, „az antiszemitizmusnak nincs valóságmagva”, Gogollal szemben ilyetén mindig a tükröt okolva orruk ferdeségéért, tovább ásva ezzel az antiszemitizmus amúgy is mély árkát.

Íme Fekete György honlapjukra 2012. szeptember 29-én feltett, előzőleg a „Népszabadság”-ban megjelent nyúlfarknyi írása szóról szóra:

„Az antiszemitizmusnak semmiféle valóságmagva nincs, ha csak nem magában az antiszemitizmusban, az antiszemiták személyiségműködésében. Tragikus felelőtlenség a történelmi körülmények antiszemitizmussal összefüggő alakulását bárminemű valóságmagnak értékelni.

A társadalomtudományok (történettudomány, szociológia, társadalom-lélektan stb.) és a történelmi tapasztalatok mind bizonyítják, hogy amennyiben akármit az antiszemitizmus valóságmagvának jelentünk ki, azáltal semmit nem adunk hozzá e jelenség szakszerű vizsgálatához, sőt leblokkoljuk az utóbbit, ugyanis ily módon kizárólag az antiszemita önigazolásoknak engedünk utat. 

Nem arról van tehát szó, hogy becsukjuk szemünket a valóság bármely részlete előtt, hanem arról, hogy mindent elemzünk e kérdésben, ami a valóságnak akár mozzanata, azonban soha nem engedjük, hogy a bűnbakképzés történelmileg létező jelenségét (amely az antiszemitizmusra is alapvetően jellemző) bármiféle, zsidó ember részéről tanúsított magatartással bárki is a közéletben és/vagy a tudományban felülírja.”

Persze a valóságmagok kutatásának (és amint soraiból kitűnik, mellesleg nyelvünk kerékbe törésének) e specialistája sem feltétlenül próféta a sajátjának vélt hazában, így a nyilván mindig mások személyiségműködésének zavaraiból eredő antiszemitizmus elleni harcai közepette nem ér rá az amúgy olyan törzsükből sarjadt másként gondolkodók, mint (hogy csak a legismertebbeket emeljük ki) Otto Weininger, Giovanni Papini, Fejér Lajos, Israel Sahak, Izrael Samir vagy Normann Filkenstein művei idevágó sorai legalább egyszeri elolvasására, hogy már Szabó Dezsőt ne is említsük, vagy ha igen, csak egy röpke bekezdése erejéig, aki egy vele Réti Sándor által készült, a „Pesti Posta”1937. november 3-i számában megjelent riportban arra a kérdésére, mégis mit gondol az antiszemitizmusról, így felelt: 

„Az antiszemitizmus: csalás. Megalománia. Százötven millió szemita van, ezekből csak tizenötmillió zsidó. Ha én egy-két zsidót utálok, már antiszemita vagyok? A zsidók csinálják az antiszemitizmust, hogy eltereljék különböző felelősségek vállalásáról a figyelmet.”

Világos beszéd: a cél elterelniük mindig mindenki más figyelmét mindarról, amit róluk gondolnak, velük tesznek vagy tennének, amint ezt valóságmag-kutatónk mellesleg nem most hangoztatja először, hiszen, amint rovatunkban korábban már rámutattunk, 2012. május 22-én került fel az említett honlapra közösségük állásfoglalásaként éppen az ő tiltakozása „Egy film ellen” címmel, felháborodva, hogy a Duna Televízióban Jelenczki István „Háború a nemzet ellen” című „gyűlölködő”, „kirekesztő” dokumentumfilmjét sugározzák, amely ellen pedig „tiltakoznia kellene” úgyszólván mindenkinek, Magyarország Külügyminisztériumától kezdve a Magyar Tudományos Akadémián át egészen az „összes itthoni keresztény egyház”-ig, követelve adásának „azonnali beszüntetés”-ét, elvére a film egyenesen „közártalmas”, mert sérti nemzetközi egyezményeinket, tabuknak tekint dogmákat (mint a finnugor származáselméletet) és főként, amiért „egy hangot se ejt a vészkorszakról vagy az antiszemitizmusról, mintha a legyilkolt 600 ezer hazai zsidó, illetve zsidónak minősített ember nem magyar lett volna”:, a film összes megszólalóját „szamárságok”-at hirdető „gyűlölködő”-nek, „kirekesztő”-nek tekintve, majd végül szó szerint így zárva opusát:

„Hogy ne feledjem, vállalom, e gonosz film üzenete szerint haza- és felségárulás bűnébe estem, ugyanis egyrészt – követve Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Ady Endre és József Attila szellemiségét – semmilyen királyt vagy királyi jogkörökkel felruházott kormányzót nem kívánok Magyarország élén látni, másrészt a szentkorona kifejezést kisbetűvel és egy szóba vonva írom, ezzel is jelezve, úgynevezett szakralitását fetisizmusnak, magyarán: bálványimádásnak tekintem.”

Egyértelmű üzenet ismét, más szavakkal „mi háborút viselhetünk ellenetek, ti nem tiltakozhattok ellene, de ha mégis ezt teszitek, úgy könyveljük el, hogy annak semmi köze a valósághoz, az csupán bűnbakképzés”, akiket a jelek szerint hiába kérünk akárhányszor, hogy ha ennyire elviselhetetlen nekik egy nem szájuk íze szerinti film közszolgálati médiumokban való sugárzása, ne nézzék (ahogyan mi is ezt tesszük az övékéivel), továbbá, ha fetisizmusnak, bálványimádásának tartják Szent Koronánkhoz való viszonyulásunkat, csak saját idoljaik kultuszával foglalkozzanak, egyáltalán, ne minősítsenek bennünket, eltartóikat, akik nem viselnek háborút senki ellen, mert csupán békében akarnak élni a saját hazájukban.