Ellenállás klub

A mi rendőrségünk?

13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

A mi rendőrségünk?

...erkölcsi válságról, jelen esetben is inkább erkölcsi lenullázódásról van itt szó...

A ’90-es taxisblokád napjaiban elterjedt az a hír, hogy a rendőrség, ancien regime-beli elvtársi kötődései miatt, nem hajlandó a belügyminiszter utasításait végrehajtani és valószínűleg az Antall-kormány ellen fog fordulni. Sokunk előtt ott van a kép, ahogy Horváth Balázs, a belügyi szervekért felelős akkori miniszter, majd kiesve a Parlament ablakán, megafon és mikrofon nélkül szerencsétlenül kiabál, nyugtatja a tömeget, azzal, hogy „ne féljetek, nem fognak közénk lőni, ez a mi rendőrségünk. A mi rendőrségünk.” Mindamellett, hogy maga a jelenet is groteszk volt, az első szabadon választott kormány itt veszítette el a valódi rendszerváltás végrehajtásának a lehetőségét: egy olyan testületre bízta a demokrácia védelmét, amely a megtisztulás híján az első perctől kezdve ellensége volt. A miniszter nevetségessé vált, ugyanakkor kijelentése soha sem volt igaz: ez a rendőrség ugyanis soha sem volt a mi rendőrségünk.

Lehetne egyéb fordulópontokat is kiemelni a magyar rendőrség elmúlt húsz éves történetéből. Ilyen lehetne például Pongrátz Gergely, Corvin-közi parancsnok Hősök teréről való elhurcolása, megbilincselése és kezének eltörése. Vagy ilyen lehetne 2006 ősze, amióta a rendőrség már csak karhatalomként és a liberalizmus őrző-védő kft-jeként működik. A példákat lehetne tovább is sorolni, ennél azonban sokkal többet nyom a latba az, hogy sajnos saját, személyes mindennapi tapasztalataink mondatják azt, hogy nincs még egy olyan testülete a demokratikusnak nevezett államberendezkedésnek, ami ennyire elvesztette volna erkölcsi tőkéjét. Vertek, amikor védeniük kellett volna, cserbenhagytak és megaláztak, amikor segítséget kértünk. Sajnos ma már egyre kevesebb Magyarországon az olyan józanul gondolkodó állampolgár, aki egy konfliktus esetén a rendőrséget hívná ki segítségül. Sokszor saját maga próbálja önerőből, adott esetben – mint a bűnözők – erőszakkal megoldani a problémát.

Bármilyen harmadik szerv, fél segítségül hívása föltételezi, hogy az állampolgár bízik annak gyorsaságában, józan ítélőképességében, helyzetfelismerésében, és későbbi ügyvitelének korrektségében. A rendőrség jelenlegi magatartása azonban mindenre ad okot, csak éppen arra nem, hogy bízzunk benne. Ezt hívhatják egyesek bizalmi válságnak, véleményem szerint azonban itt jóval többről van itt szó: erkölcsi válságról, jelen esetben is inkább erkölcsi lenullázódásról. Ez a helyzet a magát becsületesnek valló, törvénytisztelő állampolgárt is jogellenes cselekedetekre serkenti, miközben a bűnözők gonosztetteit kifejezetten elősegítik. Míg azonban az állampolgár egy dilemma előtt áll és választhat a törvényes, de semmilyen megoldást nem kínáló rendőrségi segítségkérés és a bizonyos esetekben kényszerű, de hatásos önbíráskodás között, addig a bűnöző röhög a markába, mert a törvényes rend őrzője a bűnt egyáltalán nem üldöző magatartásával már eleve a bűnözőnek ad igazat. Kettős előnyhöz jut tehát a bűnöző a rendvédelem erkölcsi anarchiája és az állampolgár hezitáló, egy nem igazán létező jogállamhoz ragaszkodó gondolkodása miatt. Ez a kettős előny az állampolgár számára először csak kettős, majd később pedig hatványozott hátrányt jelent, mert minél tovább engedik át a bűnözésnek az államot, annál nehezebben akar és lesz képes a törvénytisztelő állampolgár törvényes módon viselkedni, azon egyszerű oknál fogva, mert már a legkevésbé sem hisz a – nem létező – jogállam biztonságteremtő képességében. Nem riogatásképpen mondom, de a bűn és bűnözés elhatalmasodása miatt az ország eljuthat egy olyan stádiumba, ahol a jog fogalma teljességgel kiüresedhet. Tekintve a magyar rendőrség több évtizedes tevékenységét, jó úton haladunk a teljes szétesés felé.

Ezt a rendőrséget tehát nem megerősíteni kell, hanem egyszerűen szétkergetni. Természetesen nem úgy, hogy egy hirtelen vágással egy újabb zavaros helyzetet teremtünk, hanem úgy, hogy első évben elküldjük az állomány 30 százalékát, második évben megint 30 százalékot, a harmadik évben pedig a maradékot, miközben folyamatosan töltjük föl új, megbízható emberanyaggal. Ha nem lesz elég bátorsága az új kormánynak megtenni ezeket a lépéseket, akkor retteghetünk, hogy mikor leszünk mi, Horváth Balázsként kilógatva egy-egy közintézmény ablakán. A jelenlegi rendőrség ugyanis gránátvetőivel, gépkarabélyaival, legmodernebb felszereléseivel sokak szerint egy kisebb háborút is képes lenne megvívni. A kérdés csak az, hogy kik ellen?

ellenkultura.info

Címkék: