"Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani"

/Szálasi Ferenc: Az utolsó szó jogán, 1946. február 5./

A mozgalom és a párt viszonyát a Nemzetvezető egykoron így határozta meg: A mozgalom a lélek, a párt a test. A mozgalom gondolkodik, a párt cselekszik. A mozgalom az eszme hordozója, a párt az eszmét átülteti a gyakorlatba.

A 30-as évek elején a gazdasági világválság hazánkat is elérte. 20 filléres órabér, 80 filléres napszám, boletta, csőd, eladósodás, munkanélküliség, fizetéscsökkentés, ezeken kívül, mintegy ráadásul a tehetetlen vezetés, ezek az akkori idők bélyegei. A helyzetet még súlyosbították a régi hibák, a nagybirtokrendszer, a kapitalista gazdálkodás /pénzszemlélet/és a túl éles társadalmi különbségek.

Ebben az időben egy férfiú számba vette az eseményeket, számba vette a lehetőségeket és megállapította, hogy az általános szegénység nem szükségképpeni velejárója a magyar életnek. Hazánk a természettől jól megáldott föld, s ha nem is kimondottan gazdagságot, de közepes jómódot biztosíthat minden magyar család számára. Csak éppen ésszerű intézkedéssel le kell vezetni egy oldalról a hatalmas vagyont, más oldalról a hatalmas nyomort. E meglévő tényezők nagyjából a következők: munkanélküliség-munkaalkalom, árubőség- üres kamra, nagybirtok - földéhség. Társadalmi vonalon felső-osztály - alsó-osztály Ki tagadja az akkori idők munkanélküliségét? De ki tagadja a rossz utakat, egészségtelen házakat, mint munkaalkalmakat? Letagadható-e a sok csődbe ment vállalat, és le tagadható-e az üres kamra, a kubikosok zöldhagymás kenyér-ebédje? És így tovább. Mindez azonban nem elég. Ha csak a testről gondoskodunk, a magyar lélek szegény, végzetesen szegény marad. Tehát új társadalmi szemléletre van szükség! Az új társadalmi szemléletet pedig a -jelenlegi cégérszerepet játszó- megújított erkölcsbe kell beleágyazni. Illetve, hogy a nép és vezetők elfogadják az új szemléletet, ennek előfeltétele a megújhodott erkölcs. Előbb erkölcs, azután jómód. Hisz' ha valakinek nem tiszta jó szándék vezérli magyar fajáért, az utána jómódot se fog teremteni a magyar családok millióinak.

Körülbelül ezek a gondolatok sarjadtak 60-70 évvel ezelőtt az azóta vértanúvá lett férfiú lelkében. Megszületett az eszme. Az eszme azután terjedt. Nem véletlenül. Tudatosan terjesztette Ő, így építette a mozgalmat, a lelket. Persze a gondolat nem elég, tettre van szükség. Ha a mozgalom, a lélek épült is lassan, mindez kevés. A gondolatot át kell vinni a gyakorlati életbe. Ehhez cselekvő testre van szükség.

A mozgalmat azok alkotják, akik elfogadják az eszmét. Nem szükséges, hogy párttagok legyenek. A mozgalom nem vezet semmiféle nyilvántartást, tagsági díjat nem szed, ezért jórészt láthatatlan, mint a lélek. Tudjuk, hogy van, de sem látni, sem megfogni, sem letartóztatni, sem feloszlatni nem lehet. Nem lehet megsemmisíteni, nem lehet megölni. A pártot azok alkotják, akik kitöltik a belépési nyilatkozatot és ennek alapján valamely feladat teljesítésére kijelölhetők. Az indító rugó, hogy valakit cselekvésre késztet, lehet többféle. Lehet nemzetszeretet, mély közösségi érzés, de lehet egyéni becsvágy is. Ezért van az, hogy míg a mozgalom mentes marad minden hibától, bűntől, addig a test, vagyis a párt bizony gyarló és sok közönséges terhet cipel magával. A mozgalomhoz ugyanis egyéni célok felé törő ember soha sem csatlakozik, mert az nem jár semmiféle előnnyel. Ily előnyöket hatalomra jutása esetén a párt adhat. Minél közelebb jut a párt hatalomhoz, annál több törtető hemzseg körülötte és benne.

A Hungarista Mozgalom 1945 előtt a belpolitikai kényszerhelyzetben 3-szor váltott testet. Az utolsó párt; a Nyilaskeresztes Párt. Ennek a pártnak a nevéhez fűződik a legtöbb ellenszenv, gyűlölet, de a legnagyobb dicsőség is. Bizonyos, hogy október 15-i lépésével történelmi feladatot teljesített. Akkor vette kezébe a nemzeti szabadság zászlaját, amikor a kishitűek azt eldobni készültek. Az október 15-i lépés kockázata egyéni szempontból igen nagy volt. A vezető férfiak, akik ezt a lépést elhatározták, tudták, hogy háborúvesztés esetén a fejük a tét. Mégis cselekedtek, mert a szabadságharcban egyének elbukhatnak, de a nemzet nem. Ha Istenben való hitünk nem üres képmutatás, meg vagyunk győződve arról, hogy a vér, a házak és hidak, egyszóval az anyag feláldozása árán megtartott magyar becsület olyan erkölcsi alap, amelyre az Úristen megengedi, hogy segítségével új jövőt építsünk magunknak. A Nyilaskeresztes Párt az események pergőtüzében megsemmisült. De csak a balgák hiszik azt, hogy a testtel együtt a lelket is megölték. A Mozgalom előbb volt, mint párt s mozgalom akkor is van, ha párt nincs. Ma is van Mozgalom és mindaddig lesz, amíg becsületes hazát szerető, fajtát féltő magyarok élnek a Kárpát-medencében. Az eszme, amely a Mozgalmat életre keltette, örök magyar célokat tartalmaz.

Hiszünk a magyar hivatástudatban, vagyis abban, hogy az Úristen azért engedett minket a Kárpát-medencében letelepülni, mert feladatot rendelt számunkra.

Hiszünk abban, hogy ezt a nehéz hivatást csak erős nemzet tudja betölteni. Ezért a mozgalom elvi alapjai a legkeményebb erkölcsi alapokkal azonosak. Ezek: vallásosság, a nacionalizmus és a szocializmus.

Hazánk ma is kicsi és gyenge, gazdaságilag elnyomott, kizsákmányolt, testi-lelki felerősítése hivatásunk szempontjából múlhatatlan feladat. Az idegen szellemű és idegen fajú megszállás következményeként új kulturális, gazdasági és társadalmi problémák merültek fel. Az új test meg fog tehát születni: egyrészt problémakényszerből, másrészt magyar férfiak akaratából. Főbb jellemvonások a következők kell legyenek: Mindenekelőtt erkölcsi tisztaság, azután állhatatosság és hűség a legfőbb eszményekhez: Istenhez, hazához és magyar testvéreinkhez, végül kérlelhetetlen célratörés.

 Bizonyosak vagyunk abban, ha a követelményeket elfogadjuk, munkánkra Isten áldását mártír Nemzetvezetőnk ki fogja eszközölni.

 T. L.
(Út és Cél 1966-os száma alapján, olvasónk írása)

"Ha férfi vagy, légy férfi. Legyen elved, hited és ezt kimond, ha mindjárt véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet tagadd meg, mint magad: Hadd vesszen el az élet, ha A BECSÜLET MARAD"

/Petőfi Sándor - Ha férfi vagy, légy férfi…/