Az egyik éjjel felébredtem 03-kor. Amióta profi nyugdíjas lettem az ilyenféle ébredések nem okoznak gondot, mert kötetlen lett az életvitelem. Viszont épp ez az időpont nem alkalmas semmire, legfeljebb arra, hogy az ember bekapcsolja a televíziót, hogy aztán megint visszaszenderüljön az álomba. A egyes csatornán Hitlert mutatták a szokásos szósszal leöntve. Láttam már ezerszer és ezért ugrottam gyorsan egy másik programra. Hitler tábornokai címmel, megint a Führer alakja tornyosodott elő, de a szósz változatlanul ugyanaz. Képek a koncentrációs táborok valamelyikéről. Aztán valami nyafogást hallottam a gonoszságról, kimondottan jiddis akcentussal. Ez is nagyon ismerős és kapcsoltam tovább a National Geografic kanálisra. Itt Hitlert az asztalra fektették és egy orvos, valamint egy pszichiáter nő a Tel-Aviv egyetemről elmagyarázta, hogy milyen testi és lelki bajok segítették elő Hitler személyiségének a kialakulását, ami aztán gonosszá tette.

Ásítozni kezdtem és az ágyam felé pislogtam, de megpróbáltam még a History csatornát. Itt az első atombombáról volt egy program és egy magasröptű fejtegetés, hogy mennyire igazságos volt az első két atombomba ledobása Hirosimára és Nagaszakira. Arról most nem esett szó, hogy az atombomba előtt felégették Tokió fából épült negyedeit foszforbombákkal, ami túlszárnyalta Drezda poklát, mert egyetlen éjszaka 180.000 civil esett áldozatul a barbár támadásnak. Churchill mérges gázt javasolt bevetni, de akkor már készen állt az atombomba.

Rövidesen ágynak dőltem, de a gondolat nem hagyott nyugodni. Megszaporodtak az utóbbi időkben a Hitlerről szóló adások. Újat nem mutatnak, csak az agymosás technológiája szerint ugyanazt ismétlik számtalanszor. Hátha beleragad valamennyi a hazugságokból az álmos agyakba. De miért van szükség erre a népbutításra? Hatvanöt évvel a háború befejezése után felgyorsították a hazugság taktusát. Mintha valakik félnének valakitől és valamitől. Ha valakiknek ennyire fontos és sürgős ez a hazugság imamalom, akkor a támadott személy bizony nem akárki lehetett. Ez a személy bizony kiérdemli a Nagy Szellem megtisztelő címet. A szellemeket pedig lehetetlen legyőzni bombákkal és hazug propagandával. Valakik rettenetesen félnek az Igazság közeledtétől. Sztalin és gyilkos lelkivilága? A Gulág hetvenéves története? A bolsevikok és vezéreik kiléte? Mintha sohasem léteztek volna.

Az egyik svédországi városi könyvtárban a Mein Kampf után kutatott valaki. A kérdésre azt a választ kapta, hogy nincsen meg a könyv. Az olvasó tovább makacskodott, míg végül a könyvtár főnöke előkerült és közölte, hogy megvan ugyan a könyv, de megkérdezte a türelmetlen kölcsönzőt, hogy "Milyen szándékkal akarja a könyvet olvasni?" Itt kiverte a biztosítékot a nagyérdemű vita és újságcikk lett belőle, ami végül azzal fejeződött be, hogy bizony egyes művek tiltott listán vannak. Egy másik szellem a Gonosz, láthatatlanul uralkodik az emberiség felett és próbálja megszabni, hogy mit olvassunk és mit nézzünk a televízióban, azaz totális ellenőrzés alatt akarja tartani a szabadnak született emberi szellemet.

Svédország a demokrácia és a szociális gondolkodásmód fellegvárának volt propagálva a mi kommunista korszakunk alatt. Akkor is hamis volt ez a kép, de a vörös birodalom szorításában csak a szépet látta az ember. Mára viszont lemaradtak, mint a borravaló. A svéd modellnek vége, ismerték be a svédek maguk is, és kénytelenek szemléletet váltani. Amikor egy ország a harmadik nyugdíjcsökkentést kénytelen végrehajtani, akkor ott valami nincs rendben. A gonosz szellemet rossz helyen keresték.

Tímár Imre