Ilja Korenev orosz alezredes, aki Kadhafi bizalmasa és a helyszínen tartózkodva több hadijelentést is küldött már, annak a meggyőződésének adott hangot legutóbb, hogy a NATO taktikai atomfegyvereket fog bevetni Szirte és Bani Walid  ostrománál.

Mivel a NATO líbiai háborúja saját törvényei által sem engedélyezett, a szervezet már a beavatkozás kezdete óta hárítja magáról a felelősséget. Először a "légtérzár" és a különleges alakulatok bevetésével összehangolt teljes médiacsend formájában, mert az ENSZ BT határozata tiltotta a földi csapatok bevetését Líbiában. A közvélemény számára nem is voltak Líbiában nyugati különleges erők mindaddig, ameddig független tudósítók le nem filmezték a lázadók közt jelen lévő brit katonákat. A közvélemény számára addig nem voltak jelen földi csapatok, ameddig Tripoli ostromakor a líbiai kormányerők be nem jelentették, hogy az állítólagos lázadó csapatok közül nyugati (és arab szövetséges) katonákat fogtak el, és közzé nem tették a listát az elfogott katonák állampolgárságáról. Természetesen a nyugati hírportálok nem foglalkozhattak ezzel a "véletlen hibával", az információ elterjedése nemzetközi szinten a külföldre menekült líbiai állami médiának és néhány orosz oldalnak köszönhető.

Arról, hogy a NATO rendszeresen vet be vegyi fegyvereket Szirte ostroma során, és hangbombákat használ, hogy a lakosságot heteken át megakadályozza az alvásban, a nyugati média szintén hallgat. Szirte ostromának borzalmairól teljes a médiacsend. Már a háború kezdete óta el volt hintve az információ, hogy Tripolitól keletre a líbiai kormányerők vegyi fegyvereket tárolnak, amiket akár be is vethetnek, ha úgy alakul a helyzet. Egyes híradások szerint a lázadók megszerezték a kormány vegyi fegyvereinek egy részét. Ki hiszi el? A lázadók kézzel fogják bevetni a vegyi fegyvereket úgy, hogy közben ott vannak? A vegyi fegyverek használata már a kezdetek óta egyedül a NATO bombázásaihoz köthető. A nemzetközi médiában egy-két orosz oldalon, és a líbiai médián kívül senki nem foglalkozik a NATO háborús bűncselekményeivel, az ostrom borzalmai során az emberi jogokért aggódó nyugati aktivisták, és a nyugati "tudósítók" egyaránt közös megegyezéssel csendben maradnak.

Érdemes észrevenni, hogy a nyugati szövetségesek akárhány háborúba is kezdenek, akárhány nemzet ellen is követnek el nem csak nemzetellenes, hanem emberiségellenes bűnöket, a kormányerők megtörése után a háború befejezése minden esetben problémákba ütközik, ugyanis nem tudják teljesen megtörni a lakosságot. A nyugati szövetségesek semmit nem tudnak felmutatni, amiért egy nép elgondolkozna azon, hogy megéri-e elviselni a háború borzalmait annak okán, hogy "utána majd jobb világ lesz". Nagyon jól tudják, hogy nem lesz. Rabszolgaság és erkölcsi rothadás az lesz, a felkínált anyagi jólét elmarad. A nyugat által felkínált ideák nem bírnak semmiféle meggyőző erővel a lakosság számára. Abból a leigázott nép csak bombákat lát, hogy a városok romba dőlnek, nincs víz, nincs élelmiszer, fosztogatás van, fegyveres bűnözés, családokat ölnek meg, hétköznap látják a vegyi fegyverek okozta sérüléseket a saját szemükkel (amit emiatt soha semmilyen propaganda hatására nem fognak elfelejteni). A nyugat egy valamivel tudja megtörni a népet: ha addig irtja a lakosságot, ameddig az - látván a nők és a gyermekek szenvedését - végső elkeseredésében fel nem adja a harcot. A nyugat ugyanazt a módszert használja ma, amit a második világháború idején. De ki emlékszik már Hirosimára és Nagaszakira ott, ahol főleg a holokausztban kell hinni?

Érdekes módon egyre inkább felszínre kerülnek a hírek a líbiai kormány atomprogramjáról, az urániumkészletekről, és nem győzik hangsúlyozni, hogy Kadhafi bármire hajlandó azért, hogy a hatalomban maradjon. Látván az agresszív propaganda-hadviselést már magunk elég képzelhetjük a híreket, miszerint a gonosz diktátor végső elkeseredésében atomfegyvert vetett be (Kadhafi már korábban az egész készletet Oroszországba küldte földolgozásra és újrahasznosításra, így nem valószínű, hogy Líbia területén van ilyen anyag). Csakhogy a NATO által előírt médiacsend nem mondható sikeresnek. Ahogy arra már sokan felhívták a figyelmet, a NATO mindig azt képzeli, hogy egyedül van a harctéren. De ebben a háborúban más érdekeltségek is működnek, és az információ kikerül.

A NATO bombázásai nyomán már most is rendre gyengített uránium jelenlétét igazolják a mérések. A NATO 1999-ben is gyengített urániumot használt a Jugoszlávia elleni agresszió során - ami "fokozottan rákkeltő hatású", ezért az ENSZ a WHO nyomásgyakorlásának hatására kidobta azt a jelentést, ami szerint azokon a helyeken, ahol gyengített urániummal szerelt romboló lőszereket alkalmaztak, nem szükséges a lakosság egészségi állapotának ellenőrzése.

A NATO, a WHO, és az ENSZ az utóbbi évtizedben sem változott meg, ugyanis a vezető pozíciókban ülő háborús bűnöseik még mindig nem kaptak halálbüntetést. Az említett szervezetek az elmúlt évtized során még agresszívabbak lettek az erőforráséhség és a minden eddigit felülmúló nyereségek lázálmai miatt. Ugyanaz a nemzetközi érdekeltség határozza meg saját működési szabályait, felel a népek elleni agresszióért, majd írja a jelentéseket a népek egészségi állapotáról - mégis mi akadályozná meg a NATO-t az atomfegyver bevetésében, ha a líbiai nép ellenállását megtörni nem tudja?

Fenyvesi Áron