Nagyon meglepődnénk, ha csak egyszer, egyetlen egyszer valami eredeti ötlettel állnának elő a cionliberálisok. A választási küzdelem végkifejlete előtt minden párt igyekszik lehetőségei szerint a legtöbbet kihozni az eléggé siralmasnak hevezhető helyzetből, és ez alól a cionliberálisok különböző érdekcsoportjai sem kivételek. A biztos vereség felelősségét közülük senki nem akarván egyedül vállalni, ezért egy kényszerszövetséget hoztak létre. Ha egyedül mérették volna meg magukat, akkor a felelősséget is minden érdekcsoport vezetőjének egyedül kellett volna vállalni, de így lehet majd a többiekre mutogatni. Így jött létre a Négyek Bandája (kínai licenc alapján). 

Egy bohóc, egy libás, egy félkegyelmű és egy másságos. Nem semmi! Különösen a teljes egyetértés elnevezésű bohózatuk ígérkezik látványosnak. Nem az a gond velük, hogy vannak, ez teljességgel természetes, hisz sokszínű, sokféle az emberi faj, nincsenek egyedül, mindenhol vannak ilyenek.  Nem is kevesen. De társadalmi érdekcsoportok vezetőiként ilyen szövetségben, az unikum, igazi hungaricum. Azonban errefelé még ez sem ördögtől való, voltak itt már furcsább dolgok is. 

Járták az országot annak idején vándorcirkuszosok, hát ez a Négyek Bandája ennek a modern változata. A bohócnak nincs kifogása a libás állatszámok előadója, a félkegyelmű grimaszkirály és az átváltozás figurája ellen, mint ahogy azok is elfogadják a ripacsszintű bohóc porondmesteri működését. Igazi műkedvelő társaság, mert nincsenek rászorulva erre a szereplésre, lévén mindegyik többszörös milliomos, sőt van közöttük még milliárdos is. Fő számuk a szocialista-liberalista kabaré, abban is az Internacionálé eléneklése. Igaz, hogy egyikük sem tudja a szöveget hibátlanul, de azt a részt, ahol a "fel, fel te éhes proletár"  a szöveg, mély átérzéssel éneklik. Hamisan ugyan, de ez kit érdekel?

A nézőközönséget, a "mélyen tisztel" publikumot, a tapsolókat annak ellenére, hogy nem tartjuk sokra, megértjük. A történelem kezdete óta a legalsó néprétegnek, az intelligencia nélküli ösztönlényeknek is kellett valamilyen szórakoztatást biztosítani, különben halomra ölték volna egymást. A "kenyeret és cirkuszt a népnek" elv ma is működik. De nem mindegy, milyen a cirkusz, mely nem is a szereplőket, hanem magát a lumpen réteget minősíti. Ahogy minden kultúra leromlását a cirkuszok műsorának a színvonala jellemezte, úgy ez napjainkra is igaz. Ismerjük az athéni tüzes bikák "bőgésének" nagy közönségsikerét épp úgy, mint a római cirkuszok óriási tömegmészárlásait, vagy az aztékok véres szertartásait, melyek a totális összeomlások előtt csúcsosodtak ki. De ismerős Victor Hugo Nevető emberének a története is, ahol szörnyeket faragtak kisgyermekekből csak azért, hogy a cirkuszi közönség igényeit kielégítsék. Ilyen az emberek egy része, mert nincs olyan erő, mely szakításra kényszerítené őket ezzel a primitív, gyalázatos szórakozással, és az emberalatti életvitellel a felemelkedésük érdekében. Még állatoknak sem lehet minősíteni őket, mert ilyesmiket az állatok nem cselekszenek. De a felelős mindig az a rendszer, melyben ilyen primitív lumpen-rétegek kialakulhatnak.

A Négyek Bandájának az a valódi történelmi szerepe, hogy nyilvánvaló tényként megjelenítse a társadalom állapotát, hogy bemutassa milyen a társadalom lumpenesedésének a mértéke. Nem csak a torz alakok sikeres szereplése, és azok tapsolása, hanem a hazugságaik elfogadása is a lumpenség egyik ismérve. Bambán hallgatni és elfogadni azt, amiből egyetlen szó sem igaz, a kritikai érzék teljes hiányára vall. Márpedig a kritikai érzék a magasabb szellemi működés egyik jellemzője. 

A hasonló a hasonlónak örül-elv a választások idején teljes valójában és össztársadalmi szinten bebizonyosodik. Nem kifogás az, hogy csak arra lehet szavazni, aki a pulpituson látható. Van olyan tömörülés is, mely az elmúlt 25 évben megőrizte becsületét. Akit nem támogat semmilyen pénzes háttértársaság, aki nem "mélyen tisztelt"  primitív bunkók sokaságának tekinti a népet, hanem munkásoknak, magyaroknak, a családjukért, a népükért áldozatvállalására is kész embereknek. Olyanoknak, akiknek nem a cirkusz, hanem az otthon és a munkahely a fontos, akik igazságra vágynak. 
Április 6-án mindenki besorolhatja magát oda, ahova tartozónak érzi magát. Lehet primitív lumpen, vagy munkás hazafi. Lehet választani.

Kassai Ferenc - Hídfő.net