A cionisták által megszállt Németország híres arról, hogy konfrontálódik nemzetiszocialista múltjával.

A háború utáni közvetlen múltjára ez azonban ez már korántsem igaz. Ennek az állításnak az alátámasztására íme a legújabb példa: Németország külföldi hírszerzési hivatala, a BND elutasította azon kérelmet, hogy oldja fel a titkosítás alól az Adolf Eichmann 1945-1960 közötti éveiről szóló dokumentumokat. A német bulvárlap, a Bild bíróságon próbálta volna kikényszeríteni a titkosítás feloldását, mivel korábban már napvilágot látott: a nyugat-német titkosszolgálat már 1952-ben tudta, hol rejtőzködik a nemzetiszocialista vezető.

A feljegyzéseken rajta volt Eichmann fedőneve, s annak a férfinak az elérhetősége, aki Buenos Airesben a Der Weg című nemzetiszocialista lapot szerkesztette. A nyugat-németek kötötték az ebet a karóhoz, s nem győzték elégszer hangsúlyozni: fogalmuk sem volt Eichmann elfogásáig, hogy merre bujkál a „végső megoldás atyjának” tartott Eichmann.

Egy 2006-ban feloldott CIA dokumentum ennek ellenkezőjéről árulkodik: ezek szerint a BND már 1956-ben ismerte Eichmann tartózkodási helyét. Ha azt nézzük, hogy Eichmann felesége és gyermekei – saját nevükön, egy Eichmann neve alatt levő házban – 1952 óta Buenos Airesben éltek, érdekesnek tűnik, hogy a hatóságok olyan sokáig figyelmen kívül hagyták ezt a tényt.

A Bild-féle akcióra a németek sztoikus nyugalommal, de nem rezignáltan reagáltak. Még mindig van négyezer olyan irat, amelyet a BND nem hajlandó feloldani. „A háború utáni periódus továbbra is érzékeny téma, mivel a németek meg szeretnék őrizni az erről a korról kialakult pozitív képet” – magyarázta Bettina Stangneth, a legújabb Eichmannról szóló könyv szerzője.

A történész ezzel Konrad Adenauer korára és az ún. német gazdasági csoda időszakára utalt. Ekkoriban csak kevés németnek – és amerikainak – állt érdekében Eichmann elfogása, ugyanis mindkét országban számos ex-náci tisztviselő dolgozott, s félő volt, hogy Eichmann kompromittáló információkat kotyoghat ki – főleg Hans Globkéről, a nürnbergi faji törvények egyik megalkotójáról, Adenauer nemzetbiztonsági tanácsadójáról.

A berlini Topography of Terror Museum egyik részlege Hannah Arendt filozófiai munkásságának újraértékelésével foglalkozik. „Se hitehagyott, se szadista nem volt – inkább szörnyen normális” – írta Arendt Eichmannról.

Ulrich Herbert történész egy tipikus magas rangú náci tisztviselőként jellemezte Eichmannt, aki büszke volt arra, hogy „olyan antiszemita volt, akinek nem voltak antiszemita érzelmei”. A Herberthez hasonló történészek megkérdőjelezik a Hannah Arendt által használt „a gonosz egyszerűsége” koncepciót. A náci beosztottakhoz hasonlóan, mint amilyen Himmler és Heydrich is volt, Eichmann parancsokat teljesített, ugyanakkor „meg volt győződve cselekedetei” helyességéről.