„Amíg a cigányok egymás között házasodnak, elviselhetők egy társadalmon belül, mert csak apró kis bűncselekmények fordulnak elő, mint csirketolvajlás, csalás stb. De mihelyt keverednek az ivadékok, a legantiszociálisabb, a legsúlyosabb bűnözők ezek köréből kerülnek ki, nevezetesen a szexuális bűneseteket és a főbenjáró bűneseteket szolgáltatják túlnyomó többségben. A cigányfajnak más fajokkal való keveredése tehát nem nemesíti a cigány fajt, hanem ezt az alacsonyabb rendűnek számító fajt is tönkreteszi.”

(…)

Elnök: Szólásra következik Orsós Ferenc ő méltósága.

Orsós Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Az Orvosi Kamara képviseletében kötelességemnek érzem, hogy orvosi szempontból megvilágítsak két olyan argumentumot, amelyre az előző hozzászólásokban ismételten hivatkoztak.

Orsós Ferenc 1879. augusztus 22-én született Temesváron. 1903-ban szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett. 1918-tól a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének vezetője. Már ekkoriban kiváló patológus hírében állott. 1928-tól az Akadémia levelező, 1940-től rendes tagja. 1935-ben már a budapesti egyetemen tanít, s a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetője is lesz egyben. Az Orvosi Kamara delegáltjaként a felsőház tagja. Hivatása területén szakmai igényesség és hihetetlen munkabírás jellemezte. Az általa vezetett intézményekben folyamatos munkavégzést követelt meg, tehát éjszaka is dolgozniuk kellett beosztottjainak. A Harmadik Birodalom illetékes szakhatóságai az akkor már világhírű patológus szaktekintélyt kérték fel 1943-ban arra, hogy a katyni tömeggyilkosság körülményeinek kivizsgálására felállított igazságügyi orvosszakértői bizottság vezetője legyen. A német politikai és katonai vezetők magától értetődően tisztában voltak a teljes igazsággal, ezért is kaptak óriási propaganda- és sajtóvisszhangot a birodalomban a katyni vérengzés és exhumálás körülményei. A bolsevisták által legyilkolt 25 ezer lengyel katonatiszt holttestének exhumálását az ő irányítása alatt álló nemzetközi bizottság végezte 1943. április 29-től június 4-éig. Összesen nyolc tömegsírt tártak fel és 2730 emberi maradványt azonosítottak. Orsós professzor maga 150 holttetemet vizsgált meg személyesen. A kiváló patológus a tömeggyilkosság időpontját a nevéhez fűződő pollenvizsgálati eljárás, a koponyában történő mészlerakódás vastagsága, valamint a hullarovarok faja és nagysága alapján azonosította 1940 tavaszára. Ekkoriban pedig semmiféle, akár a Wehrmacht, akár az SS kötelékébe tartozó német alakulat nem járhatott a helyszínen. Az igazságügyi orvosi vizsgálatok eredményeit egyéb források is megerősítették. A felkutatott és előkerült iratok, az újságok, a tömegsírokra álcázásként ültetett fák kora visszaigazolta Orsósék megállapításait. Azonban a kutatócsoport nem tudta a feltárást teljes egészében befejezni a Wehrmacht egységeinek 1943 nyarán kezdődő sajnálatos visszavonulása következtében. Szomorú epilógusa a Katyn-történetnek, hogy amikor Sztálin hadereje visszafoglalta Szmolenszk térségét, a vörös despota is „vizsgálatot” rendelt el az ügyben. Az 1941-et követő egyházpolitikai „fordulatnak” köszönhetően több metropolita, sőt a művei esztétikai értékét tekintve kiváló – ám sajnálatos módon kommunistává lett – orosz író – a Nagy Péter és a Golgota című regények szerzője –, Alekszej Tolsztoj is kijelentette, hogy a katyni gaztettet a nácik követték el. Persze az angolszászok "falaztak" Nürnbergben Sztálinnak, noha tökéletesen tisztában voltak a valós felelősök, illetve gyilkosok kilétével, hiszen a nemzetközi kutatócsoportban angol tisztek is voltak. Az amerikai és brit politikusok 1945 után mégis elfogadták a szovjetek által beterjesztett hivatalos verziót, mely szerint a Barbarossa-hadművelet során a németek követték el a katyni tömegmészárlást. Értelemszerűen – akárcsak Hóman Bálint – sok jóra Orsós Ferenc sem számíthatott az 1945-ben hazánkban hatalomra kerülő, moszkovita siserahad vezette új budapesti rezsimtől. Már ez évben mindkettőjüket kizárták a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából, Orsós esetében a fő vádpont a „fasiszták hazugságainak igazolása” mellett az volt, hogy 1939-ben a parlamentben faji törvények meghozatalát sürgette a hazai cigányság ellen, melyek tartalmazták volna a cigányok sterilizációját és internálását is. Orsós Ferenc életútja mégis jóval szerencsésebben alakult, mint a tragikus sorsú történészprofesszoré. Akárcsak később Hóman, ő is Németország nyugati részébe távozott 1944 decemberében. A szovjet, illetve a zsoldjában álló magyarországi bolsevik vezetés mindhiába kérte az angolszászoktól Orsós kiadatását, azok rendre visszautasították azt. Katyn titkának felfedője a mainzi egyetem képzőművészeti módszertan tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig, s Mainzban is halt meg 1962 nyarán.Elsősorban is a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatra vonatkozólag volnék bátor egy észrevételt tenni. Ez a kérdés orvosi szempontból sokkal bonyolultabb, mint ahogy a javaslat visszatükrözi. Nem is akarok ezekre a részletekre kiterjeszkedni, mert ezek még egy előadásban sem volnának távolról sem kimeríthetőek. (Halljuk! Halljuk!) Csak az egyéni szabadság korlátozását illetőleg vagyok bátor azt a megjegyzést tenni, hogy differenciált társadalom az egyéni szabadság korlátozása nélkül elképzelhetetlen. Éppen olyanfokú korlátozása az egyéni szabadságnak például az, ha a nemzet életképes kereső egyedei kénytelenek eltartani a könnyelműen házasodottak életképtelen ivadékait. Nagyon jól tudjuk, hogy egy elmebeteg vagy egy örökölt betegségénél fogva életképtelen és munkaképtelen egyén naponta sokkal több pénzébe kerül az államnak, mint amennyit egy elsőrendű szakmunkás megkeres. Ez óriási megterhelése az egészségeseknek. Ami most a fajvédelmi javaslat 9. §-át illeti, itt több oldalról elhangzott az, hogy beleütközik a természeti törvénybe, ha megakadályozza a zsidók és keresztények házasságkötését. A természet törvényeiben a tudomány a faj legmesszebbmenő védelmét figyelte meg. A faji korlátok áttörése nem a természeti törvény, hanem az egyéni nemi ösztön természet elleni jelensége, tapasztalat szerint káros kivétel. A zsidók ezer éve eredménnyel gyakorolják a fajvédelmet. Úgy látszik, ők ennek a felfedezői (Mozgás.) és mint a délelőtt folyamán hallottuk Ezra személyében a legkérlelhetetlenebbül vitték keresztül ezt a törvényt. A tudomány szerint a fajok kereszteződése legtöbb esetben elkorcsosodásra vezet. A domesticatio által kitenyésztett termékek, ha gazdaságilag esetleg egy időre nagyon be is válnak, egyáltalában nem életképes egyedek, csakis az emberi gondoskodás keretén belül, az ember által teremtett feltételek között életképesek, különben menthetetlenül elpusztulnak. A keverékek elenyésző csekélyszámú kivételétől eltekintve örökre kirostáltatnak, szelektáltatnak a természet által. Nemcsak fajok, egész osztályok pusztultak el a fejlődés történetében. Egész nemzetek, hatalmas nemzetek, népek elpusztultak, nyomtalanul eltűntek a keveredés folytán. Korszakalkotók Eugen Fischer dél-afrikai megfigyelései, aki éveken át pontos katasztert vett fel a dél-afrikai búr és kaffer keveredésekről és azt állapította meg, hogy az első generációban pontosan úgy, amint azt a Mendel-féle törvény bizonyította, elviselhető keverékek jönnek létre, de a második, harmadik generációban már beáll a hasadás és nem előnyös tiszta búr és tiszta kaffer ivadékok állanak elő, hanem a legcsúnyábbak, amiket egyáltalában csak el lehet képzelni és lelki tekintetben, jellem és erkölcs tekintetében is nagyon súlyosan kifogásolható egyedek, akik messze elmaradnak úgy a búrok, mint a kafferek erkölcsi nívója mögött. De éppen ilyen tanulságosak a németországi cigányvizsgálatok. Az, aki a Reichsgesundheits-Amt-ban megismerte ennek az osztálynak alapos működését, tisztában van ennek nagy jelentőségével. Megállapíttatott, hogy amíg a cigányok egymás között házasodnak, elviselhetők egy társadalmon belül, mert csak apró kis bűncselekmények fordulnak elő, mint csirketolvajlás, csalás stb. De mihelyt keverednek az ivadékok, a legantiszociálisabb, a legsúlyosabb bűnözők ezek köréből kerülnek ki, nevezetesen a szexuális bűneseteket és a főbenjáró bűneseteket szolgáltatják túlnyomó többségben. A cigányfajnak más fajokkal való keveredése tehát nem nemesíti a cigány fajt, hanem ezt az alacsonyabb rendűnek számító fajt is tönkreteszi, (Szüllő Géza: Tiszta ária a cigány, minden tudomány szerint.) Ez egy elmélet, de a cigányproblémát elméletekre felépíteni nem lehet. A németek a cigányházasságot éppúgy tiltják, mint a zsidóházasságot. Ausztriában vannak kerületek, ahol a lakosság háromnegyed része cigány-bastard. Hogy hogyan jött létre, azt pontosan kinyomozták és most internálótáborokkal gondoskodtak arról, hogy a falukat végigjáró cigány legények többet ne gondoskodhassanak e fajfenntartásról.

A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága a közoktatásügyi bizottság ülésein kifejezte nagy aggodalmát a magyar faj rekrutáinak testi minőségét illetően, összehasonlítva őket a német hadsereggel és kiemelte, hogy bámulatos, hogy ezek a német katonák kivétel nélkül milyen szép termetűek, milyen egészségesek, milyen jókedvűek és ehhez képest milyen szánalmasan satnyák általában a legtöbb magyar vidék rekrutái (Mozgás és ellenmondások. – Egy hang a középen: De azért jó katonák!) és okvetlenül sürgős szükségnek tartja, hogy a testnevelés e tekintetben megtegye a maga fajvédő kötelességét.

Mint orvos, jól ismerem az országnak majdnem minden vidékét, mindenütt működtem, falun is és állíthatom, hogy nem egyedül a tuberkulózis, a célszerűtlen lakásviszonyok és az a-vitaminos táplálkozás az oka ennek az elsatnyulásnak, mert ugyanazon a vidéken a különböző falvak ifjúsága nagyon eltérő képet mutat, aszerint, hogy keveredett-e idegen fajokkal vagy nem. A fajkeveredéssel szemben tehát megvannak a magam nagyon komoly aggályaim. Mindenesetre a legnagyobb örömmel üdvözlöm a honvédelmi miniszter úrnak ezt a nagyon fontos és a magyarság jövőjére nézve végtelenül fontos kihatású megállapítását és törekvését. Tudjuk, hogy nálunk a felsőosztályokra a zsidókeveredés jelent veszélyt, de kevesen tudják, hogy a legalacsonyabb osztályokra a cigánykeveredés is nagy veszélyt jelent. Több oldalról hallottuk, így a mai ülésen és korábbi bizottsági üléseken is, hogy a félvérek idővel teljesen beleolvadnak a magyarságba, a tudomány azonban ilyen beolvadást nem tudott megállapítani, ellenkezőleg: megállapította, hogy bizonyos kvalitások a hígítással még fokozódnak, éppen úgy, mint ahogy a kémiában is és a biológiában még inkább vannak fontos reakcióik, amelyek csak bizonyos hígításon felül jelentkeznek és addig leplezettek, amíg t. i. koncentrált állapotban vannak jelen.

A katolikus egyház örök dicsősége, hogy egyik tagja, Mendel Gregor augusztinus apát a múlt században, 1865-ben azzal gazdagította a tudományt, hogy felfedezte, hogyan nyilvánítja Isten a természet törvényein át teremtési módszereit, vagyis saját törvényeit: a természettudósok szerint isteni törvény és természeti törvény között nincs különbség. Ez a mindnyájunk részéről jól ismert mendelizmus, a Mendel-féle törvény úgy szól, hogy az első generációban a szülő tulajdonságai egyenlő arányban keverten nyilvánulnak meg az ivadékokban, de a második generációban már bekövetkezik a hasadás és a nagyszülők kvalitásai külön váltan megint tisztán jelentkeznek és ha ezeket a vizsgálatokat száz és száz generáción át folytatjuk, akkor – amint ezt nagyon kimerítő kísérleteik bizonyítják – látjuk, hogy az ősi gének sohasem pusztulnak el és atavizmus formájában mindig teljesen tisztán újra megnyilvánulnak. A gének az eddigi emberi belátás szerint nemcsak évezredekkel, hanem évmilliókkal is dacolnak. Ez természeti törvény. Ha ez nem volna így, akkor teljesen lehetetlen volna az, amit most például az állattenyésztésben látunk, hogy a mostani, agyondomesztikált lóból hogyan lehet kitenyészteni az ősi vadlovat és ez minden állatra áll. Ha az emberrel így lehetne kísérletezni, akkor bizonyos embercsoportokon belül vissza lehetne állítani az ősi emberformákat. (Egy hang: A majmot! – Derültség.) Nem a majmot, mert a majom sokkal specializáltabb lény, mint az ember. Az ember sokkal primitívebb (Derültség.) ősibb formában áll, mint a majom; az ember koponyájának varratai csak az 50 év után kezdenek elcsontosodni; az orángután koponyájának varratai pedig már 3 éves korában mind elcsontosodottak, tehát ez a folyamat már akkor befejeződött nála, bár éppen olyan sokáig él, mint az ember; vagyis egy specializálódott, elveszett állattípus a jövőre nézve. Az ember olyan embrionális elemeket rejt magában még felnőtt korában is, hogy messze kihatású, általunk egyáltalában beláthatatlan szellemi és lelki fejlődése lehetséges még, tehát semmi köze az embernek a majomhoz. Ezt csak úgy közbevetőleg voltam bátor megjegyezni, mert egy megjegyzést hallottam, amely erre vonatkozott.

A faj kérdését a mostani tárgyalásokban is két formában említették: laikus formában és tudományos formában. E kettő azonban egyáltalán nem azonosítható. Hallottuk például, hogy a legkiválóbb szaktudósok véleménye is eltérő a faj lényegét illetőleg. Ez csak látszat. A kétéves gyermek is meg tudja különböztetni a liliomot a csalántól, tehát neki is van érzéke a fajok iránt. A tudósok közötti vitás kérdések olyan finom nüanszokra és elvont tudományos kérdésekre vonatkoznak, hogy azokat a laikus egyáltalában meg sem tudja érteni, ennélfogva a fajhoz tudományos szempontból csak a szaktudósok és a filozófusok, a diszciplinált gondolkozású filozófusok szólhatnak hozzá. Ez természetesen nem azonos azzal, amit faj alatt például a köznapi beszédben szoktunk érteni. Például álokoskodás az, ha ezt a problémát úgy állítjuk be, hogy nincs magyar és nincs német faj. Az világos, hogy nincs, azok csak népközösségek. Van kaukázusi faj, van sárga faj, van sémi faj, van néger faj, van indián faj és van maláj faj, de magyar és német faj nincsen. Mi rokonok vagyunk, közeli vérrokonok vagyunk, a kaukázusi népfajhoz tartozunk és idetartoznak a szlávok és románok is: ez természetes. Ezt a kérdést tehát nem lehet így megfogni, ilyen kis részletből, ezt egyetemlegesen kell analizálni, ha az ember erről vitatkozni akar. Tehát egyáltalában nem lehet úgy sem fogalmazni a dolgot, hogy Magyarországon csak egy fajjal nem lehet összeházasodni. Magyarországon jelenleg két faj van, legfeljebb három: a kaukázusi, a zsidó és a cigány. (Zaj.) Én nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a házassági törvény kiterjesztessék a cigányokra is. (Ravasz László: A cigány nem kaukázusi?) Nem. (Ravasz László: És a magyar nem mongoloid?) Nem, semmi köze hozzá, soha nem is volt. A magyar finn-ugor és türk keverék, a türk pedig a legtisztább kaukázusi faj, tatár. De a tatároknak két nagy csoportja van, a kaukázusi tatár és a mongol-tatár. A mongol-tatárokhoz nekünk semmi közünk sincsen, legfeljebb a tatárok itt hagytak természetesen bizonyos örökséget, és attól nehéz szabadulni. (Ravasz László: Mongoloid vonás nincs a magyarban?) Nincs. Azok mongol maradékok: a tatárokkal jöttek be a mongolok, de a tatárok zöme, 70 millió kaukázusi és egyáltalán nem mongol. Ez régen tisztázott kérdés. (Szüllő Géza: A legtisztább árja a cigány.) Én nem vagyok az árjánizmusnak híve, ez egy elmélet, én a kaukázusi elmélet alapján állok, ez pedig antropológiai elmélet és nem modern elmélet.

Azt is hallottam például, hogy ki leszünk téve annak, hogy a közeljövőben a szentistváni állam többi nemzetiségeire nézve is ugyanez a megszorítás fog azután felvetődni. Ez a veszély egyáltalában nem fenyeget, mert nincsenek faji különbségek, azok a kaukázusi fajnak részei és közöttük a keveredés semmiféle degeneratív eredményt eddig nem tüntetett fel, sőt sokszor még előnyös is.

Nemzetiségeink külön faj, tehát ez a törvény, a fajvédelmi törvény sohasem terjeszthető ki Magyarországon a zsidókon és a cigányokon kívül egyéb néprétegekre, mert azok ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint a magyarok. Éppen ezért erőszakolt okoskodás az is, ha azt mondják, hogy Magyarországon össze lehet házasodni a hottentotta fajjal, de nem a zsidóval. Ha a hottentották olyan számban élnének Magyarországon, mint a zsidók, akkor ez a most tárgyalás alatt álló törvény elsősorban is a hottentották ellen irányulna és nem a zsidók ellen. Nincsen hottentotta probléma Magyarországon. Ahol hottentották vannak, ottan roppant eleven, erős, sőt krudélis eszközökkel védekeznek a hottentottákkal való keveredés ellen.

Mindez könnyek nélkül nem fog sikerülni, t. i. a fajvédő törvény megvalósítása s a zsidó és keresztény határ megvonása, de a magyarság jelenlegi helyzete voltaképpen a végszükség állapotának felel meg. Végszükség esetében a törvényalkotót nem irányíthatják a kivételek könnyei.

Mélyen t. Felsőház! Én a törvényjavaslatot a képviselőház által elfogadott formában elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.)

(Folytatjuk)

Kapcsolódó: A magyar fajra káros vérkeveredésnek eleje vétessék!