Előszó: Először is tisztázni kell néhány fogalmat.
Mi az, hogy nemzeti ellenállás? Mármint ebben a kontextusban (mert ez mindenkinek mást jelent) Jelen írásban a nemzeti ellenállás az tulajdonképpen egyfajta nemzeti szembenállás a napjainkban folyó totális diktatúra a globalizmus kialakítása ellen. A totális diktatúra Istentelensége (materializmusa) és embertelensége, személytelensége ellen.
Egyfajta erőfeszítés egy élhetőbb emberibb világ elérésére. Az igazi értékek megbecsülésére és a hagyományok őrzésére.

Egy békés ellenállás a világban történő folyamatokkal szemben. Egy mindennapos harc, egy tervezett cselekvéssorozat, aminek célja van és eszközei. (Ezekről majd később bővebben). A cél és az eszközök fontosak lesznek.
Ennek az ellenállásnak hat fázisa van.

1. A nulladik fázis, hogy egyáltalán felismerjük, hogy mi történik a világban. Rájövünk az összefüggésekre és kiderül, hogy semmi sem az, mint aminek látszik és nincsenek véletlenek. Egy háttér erő irányítja a történéseket, közben emberek millióit manipulál mindenféle eszközökkel. A háttérhatalomról és az eszközeiről itt nem nagyon lesz szó - erről rengeteg olvasmány van szerte széjjel a neten.
Jelen írás inkább csak a nemzeti ellenálláshoz vezető út pszichológiáját boncolgatja. A fázisokat Elisabeth Kübler-Ross a "haldoklás 5 fázisa" elméletéből vettem át. Kiegészítve a nulladik és a hatodik fázissal (így ez pont
hét lett :)
A felismerésnek több fajtája lehet. Valaki önmagától jön rá a dolgok után kutatva, hogy a problémák gyökere mi. Van, akinek mások nyitják fel a szemüket.
A lényeges, hogy a nulladik szint akkor észlelhető, amikor valaki már legalább abban egyet tud érteni, hogy a világot nem a kormányok irányítják, hanem egy "láthatatlan" pénz-elit.
Mindegyik fázisnak vannak nehézségei, de a kezdet a legnehezebb. Ez a fázis a mérföldkő. Aki eddig eljut az itt nem áll meg. Végig fog menni mind a további 6 fázison. Csak az nem mindegy, hogy az egyes fázisokban heteket vagy hónapokat tölt-e el. A nulladik fázis azért is mérföldkő, mert itt a legnehezebb feltörni az érdektelenség pajzsát. Az embereket annyi hazugsággal kábítják, hogy sok erőfeszítésbe tellik amíg akár egy embernek is fel tudjuk nyitni a szemét. Ebben a fázisban az emberek elkezdenek érdeklődővé válni. Elkezdenek gondolkodni, és lázasan keresni kezdik az "igazságot", mivel rájönnek, hogy eddigi életükben hazugságok közepette éltek. Lázasan bújják a különböző könyveket ős-történelemről, nyelvről, vallásról, táplálkozásról és szinte mindenről, amivel eddig nem foglalkoztak. Ez egy hosszadalmas fázis.

Amíg valaki a múltat kutatja addig a nulladik fázis elején, van. Ám nagyon fontos dolog megérteni a múltat (mármint az igazit!) E nélkül a továbbiak megértése is problémát fog okozni. Érteni kell, hogy a történelemben mik voltak hazugságok, miért féltek az igazságtól és mi volt az igazság. Ezeket ismerni kell ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. A múlt keresése egy kicsit több időbe telik mivel itt van a legtöbb hazugság.

2. Az ellenállás felé vezető úton az első fázis, a tagadás, elutasítás. Az igazság olyannyira nincs összhangban azzal, mint amit a megtévesztett ember addig hitt a világról, hogy szürreálisnak tűnik az egész és az első önvédelmi reakció, hogy az ember elutasítja ezeket a dolgokat, mint fikció vagy képtelenség. A megtévesztett emberek nem tudják elhinni, hogy ez megtörténhetett. És, hogy egész életükben hülyének nézték őket (valakik) ez valóban lehangoló és nagyon kellemetlen érzés. hogy minden, amiben addig hittél, amit jónak gondoltál nem ér semmit. Ezzel nagyon nehéz megbirkózni. természetes emberi reakció. A megtévesztett nem hisz a szemének és a fülének és a tényeknek. hárít. Mivel ez a helyzet olyan váratlan, hogy erre nem lehetett felkészülve. Ez egyfajta védekezés. A probléma tagadása. Azért bújik az "de hisz ez csak egy összeesküvés-elmélet" leple mögé, hogy erőt gyűjthessen. Ebben a pillanatban ennél több információ befogadására nem alkalmas a személy. Ebben az időszakban azzal tudunk a legtöbbet segíteni, hogy bátorítjuk az illetőt. Hagynunk kell, hogy maga nézzen utána dolgoknak. Másra nem jöhet rá csak arra, amire mi. Nem szabad erősködni ilyenkor. Az információkat finoman kell adagolni. Bármivel kapcsolatban van kommunikáció a beszélgetést a hamisságok felé kell terelgetni és a megtévesztett ember önkéntelenül is össze fogja kapcsolni az összeesküvés-elméletet a tapasztaltakkal.

3. A második fázis a düh. A düh egy nagyon jó jel! Szinte már a célnál vagyunk. Aki dühös, az rájött az átverésre! Ez nagyon fontos. Aki dühös, az már nem tagad. Hanem azt mondja :
Állítsuk meg! Gyerünk harcra fel! Érthető reakció. És emberi.
Gyakori reakció a mások vádolása. "Öljünk meg minden zsidót!" ésatöbbi. A dühét ki akarja valakire vetíteni és még, mivel nem tud eleget a rendszerről, arra vetíti ki, akiről épp azt gondolja, hogy ez az egész csak miattuk van.
ez is, egy természetes reakció. Hagyni kell, hogy a dühöngés lecsengjen konkrét ostobaságok véghezvitele nélkül. Az ilyen állapotban lévő testvér csak valami hülyeséget tudna csinálni, mivel a düh elborítja az agyát, és amúgy sincs még tisztában mindennel. Még nem áll készen az igazi cselekvésre. Hagyni kell kidühöngeni magát. (Legalább már nem kell győzködni - ez is valami :)

4. A harmadik fázis az alkudozás. Ebben a fázisban feltámad az emberben a bűntudat. Azt mondogatja : szarok vagyunk, megérdemeljük -és ehhez hasonló hülyeségek. El kell tűnnünk innen, stb. Próbál alkudozni a helyzettel: Ha nem
lennénk ilyenek, ha nem tennénk ezt, ha így, ha úgy, alkudozik, hogyha mi nem lenne akkor ez a helyzet sem lenne. Próbál kibújni a cselekvés alól. Ebben a fázisban még szorong a testvérünk. szorongásait vetíti ki magából mikor mindenről, beszél csak a probléma valódi megoldásáról nem akar. (Arról, hogy le kell mondania dolgokról, és rendbe kell tennie magát és a környezetét - ami nem kellemes dolog, sőt nagyon kellemetlen)

5. A negyedik fázis a depresszió. Általában azok esnek ebbe, akik az alkudozgatás után elkezdenek megoldásokat keresni. Próbálják felmérni a helyzetet és rájönnek, hogy az egyáltalán nem rózsás. A helyzet ugyan nem teljesen reménytelen, de nagyon rossz. Bárhova néz a globalista illuminátus irányítás köszön vissza. Rádöbbenni, hogy egy szövevényes, ezerfejű gólem hálózat az ellenfél nem épp szívderítő gondolat. Mivel nincs a szeme előtt a megoldás, elmegy a kedve mindentől. Lehangolt lesz, szomorú. Inkább nem akar foglalkozni ezzel az egésszel, hogy ne érezze ilyen terhesnek a sorsát.

6. Az ötödik fázis az elfogadás, belenyugvás. Ebben a fázisban a személy belenyugszik az állapotába. Felméri a helyzetet és belátja, hogy nagyon nehéz tenni bármit is a rendszer ellen. Mivel az, több lábon áll és több felől is biztosítva van. Ebben az állapotban már nem probléma beszélni a helyzetről. Az ember nyugodtan beszélhet bármilyen tényről anélkül, hogy rossz kedve lenne tőle, vagy lehangolódna. Már immunins a rendszer csapdáira és elfogadja a helyzetet.
CSAK EBBEN a lelki állapotban lehet elkezdeni gondolkozni a megoldásokról. Aki elfogadja a tényeket, nem tagadja, nem akar alkudozni (bízzunk a politikusokban, Istenben, az ufókban, stb.) az kezdi világosan látni a dolgokat. Észreveszi a pajzson a repedéseket, hogy a rendszer nem tökéletes. Hogy vannak lehetőségei.

7. A hatodik, és egyben utolsó fázis, amikor valaki komolyan és őszintén elkezd gondolkozni az igazi megoldás megvalósításában. Amire valaki idáig eljut addigra a rendszert majdnem teljesen ismernie kell. Az összefüggéseit, a működési elvét (hogyan működtetik és ez miért lehetséges) és a rendszer hibáit és gyengéit.
A megoldás nem jelent semmi különös dolgot, mintsem a rendszer hibáinak és gyengeségeinek ismeretében egy mindennapos szívós aknamunka, amelyben ezek a gyengeségek és hibák kiaknázásra kerülnek annak érdekében, hogy a rendszert gyengítsük. Az sem biztos, hogy a rendszert le tudjuk győzni, de az előrehaladását nagymértékben meg tudjuk lassítani, és akadályokat tudunk gördíteni az útba amennyiben embereket sikerül a mi oldalunkra állítani.
Ezek tehát a fázisok. Most pár szóban a célokról és az eszközökről: A célunk az, hogy a kiszemelt embertársunkat, testvérünket egyel följebb menedzseljük, mint amelyik állapotban éppen van. Aki még tejesen meg van tévesztve az a mínusz egy állapot :-) Abból rengeteg van. de a cél, hogy eljusson ő is a nulladik fázisba. AKi meg már ott van, azt tovább kell vezetgetni. Ez a munka célja. Ugyanis amikor valaki eljut a cselekvőképes fázisba a saját elképzeléseivel és ötleteivel fog hozzájárulni a közös célunkhoz. Onnantól kezdve ő már egy igazán felébredt testvér, akivel közösek a céljaink. Nem kell tovább menedzselni, ő fog másokat bevonni és fejleszteni, hogy belőlük is cselekvőképes ellenálló lehessen.
Az eszközeinkről: az idő. Az idő a mi erőforrásunk. bánjunk vele hatékonyan. Más eszközünk ugyanis nem nagyon van.

Amikor "felébredt" nemzettestvéreinkkel beszélgetünk célszerű kifürkészni, hogy éppen ki melyik fázisban van. Ezzel sok fölösleges veszekedéstől óvjuk meg magunkat és másokat. Amennyiben mi már eljutottunk a cselekvőképes szintre akkor legyünk türelemmel embertársaink iránt, hiszen mi se úgy születtünk, hogy már mindent tudtunk. Mindazonáltal mindenki magába tekinthet és eldöntheti, hogy ő valójában melyik szinten van. Aki még nem volt depressziós állapotban a helyzettel kapcsolatban az nem feltétlenül cselekvőképes. Valószínűleg még csak nem tud eleget a helyzetről, ami ahhoz kellene, hogy teljesen kiakadjon :-) Még reménykedik. Istenben, fegyveres ellenállásban, a pártjában, a kínaiakban, az ufókban, stb. (ez még az alkudozás szintje csak). A depresszió azt jelenti, hogy felmértük, hogy önmagunkon kívül másra nem nagyon számíthatunk és azt is felmértük, hogy az ellenfél rendelkezik a földi erőforrások gyakorlatilag szinte mindegyikével. Pénzzel, energiával és az Információ elosztással is (média).

Jó, ha ezeket tudjuk, mert így azt is tudjuk, hogy egyes fázisokban mivel segíthetünk legtöbbet a testvéreinknek. Mert minél előbb jutnak el a cselekvőképes szintre annál jobb.

Valójában a megoldás pofonegyszerű: A megtévesztett embereknek meg kell mutatni a megtévesztést aztán szépen "menedzselni" kell őket egészen addig, amíg cselekvőképes stádiumba nem jutnak. :-) Ennyi. Ebből is láthatjuk, hogy nem igazán érdemes mindenkivel vagy akárkivel és bárkivel foglalkozni. Csak olyan emberekbe érdemes energiát beletenni, akik szeretteink és közel állnak hozzánk ezért fontos, hogy tisztán láthassanak, illetve akik öntudatukra ébredve nagymértékben tudnák segíteni az ügy előrehaladását. Nem mindenkit kell ugyanis felébreszteni, hanem használható embereket. Akik felébredve állhatatos munkájukkal képesek mások felébresztésére. Egy értelmi fogyatékos vagy egy óvodás ébresztgetésével ne pazaroljuk az időt. Az idő egy erőforrásunk ezt még nem vették el tőlünk, mi gazdálkodunk vele. Használjuk ki jól. Akárkit ne ébresztgessünk és akárkikkel ne is tépjük a szánkat órákon keresztül. Csak aki közel áll hozzánk vagy a megnyerésével egy jó embert tudunk szerezni az ügy mellé. Egy jó gondolkodó, egy kreatív bátor ember sokszor többet ér tíz szerényebb képességűnél. Mivel ötleteivel és egyéniségével több hasznot hajt.

Tehát: ismerjük fel testvéreink ellenállás fázisait és olyan embereket "menedzseljünk" inkább, akikben van fantázia. Vezér egyéniségeket, hangadókat, akikre hallgat a "többi". Használjuk ki a lehetőségeinket ésszel!

Ez a munka nem mindenkinek való. Mert sok idő és energia elmegy vele. Csak olyan vágjon bele, akinek nincs kis gyermeke (még vagy már) aki nem frissen nősült stb. Akinek a családi dolgokat kell művelnie, az foglalkozzon azzal. Utánpótlásra is szükség van. Mindenki nem lehet ellenálló. Valakinek dolgoznia is kell és gyereket szülni, nevelni.
Aki viszont belevág, az képezze magát mindennap és próbálja meg tervszerűen menedzselni azokat, akiket kiválasztott magának. Akiket ki akar szedni a mátrixból. NEM LESZ EGYSZERŰ - előre szólok. De terv szerinti cselekvéssel okosan
Türelmesen és szívós munkával eredményt érhetünk el. gondoljatok erre.
Akarok egy írást arról is, hogy milyen módszerekkel lehet embereket a nulladik fázisra eljuttatni (onnantól meg már önműködő - szinte - a dolog csak egy kis menedzselés szükséges) de ehhez több tudás kell, mert a jelenlegi még nem elégséges. Mások is törhetik ezen a fejüket.

Ezt az írást szabadon lehet terjeszteni, és bátran ki lehet egészíteni pozitív kritikákkal, megjegyzésekkel, amik segítenek a megvalósításban.

/Bukovinai/