Az ünnep eredetileg mint a „Munkásnők Nemzetközi Napja" lett meghirdetve. A I. Internacionálé (London, 1864.) és a II. Internacionálé (Párizs, 1889.) a szerves gyökereitől elidegenített, megalázott munkásnőből héroszt faragott, méghozzá olyan héroszt, aki levetheti magáról a férfiak évezredes rabigáját. Hisz - összhangban Engels tézisével („A magántulajdon, a család és az állam eredete") - azt vallották e világrontók, hogy a nőket „fel kell szabadítani" (emancipálni) a férfiak rabigája alól. Ezért támogatták a nők foglalkozásbeli egyenjogúsítását, hisz szerintük a „termelési viszonyok és a tulajdonviszonyok megváltoztatásával" megerőszakolt emberi természet maga is lényegileg meg fog változni. Céljuk tehát nem a természetes rend helyreállítása, a nő igazi megbecsülése volt, hanem a nők további eltorzítása nemesnek hangzó hamis jelszavak alatt.

A dátum eredete egy gyakorlatilag ismeretlen szövőnői sztrájkra vezethető vissza, de ténylegesen az oroszországi 1917-es „februári forradalom" (a Gergely-féle naptár szerinti március 8-a) kezdeteként elkönyvelt petrográdi nőtüntetéssel nyerte el mai státuszát. A dátum buzgó terjesztője egy kommunista kobold, egy igazi antinő, Klara Zetkin volt, akitől Németország csak az ezerszer elátkozott nácik után tudott megszabadulni.

Elég egy pillantást vetni a két rendszer nőideáljának különbségére és összevetni azt a „frankfurtista forradalom" utáni Németország riheronggyá tett ribancaival. Tessék választani!

A Kobold és a Denevér: Clara Zetkin és a zsidó terroristanő, Rosa Luxemburg.

A természetes család mint "a fasizmus fészke". T.W. Adorno által kiirtásra ítélt valóság.

Ezért nevetséges és szánalmas dolog (nem kedvesség és jó poén) nőnapon a Marxista Mimózára emlékezvén mimózával majomkodni nőtársaink előtt. Legnagyobb ellentmondás a nőiség virágát letipró nőnapot virággal köszönteni.

Kitartás.hu