A magyarság pártoskodásra való hajlamának felemlítése hosszú időkre nyúlik vissza. Maguknak a pártoskodó politikai csatáknak történelmi szituációk példáján keresztüli bemutatása, valamint a politikai elemzés szempontjából kevéssé fontos szociálpszichológiai vizsgálat elvégzése helyett érdekesebb vállalkozás itt a napjaink közbeszédében erősödő, pártoskodást kárhoztató megnyilvánulások okait feltárni és bemutatni. A pártoskodás 21. századi megnyilvánulásának a pártokrácia névvel jelölt, liberális politikafilozófiai fundamentumokra építkező parlamentáris politikai szerkezetet tartjuk. A pártokrácia kialakulása az első, 19-20. századi pártszerveződési időszakok jelenségeihez képest jóval újabb és összetettebb fejlemény, számunkra ezért nagyobb haszonnal kecsegtet rámutatni az 1989-1990-es politikai fordulatból kinőtt pártokratikus szerkezet sarokpontjaira. Elemzésünk első részében a pártokráciát a pártok oldaláról (szervezeti aspektusból) közelítjük meg.

A pártokrácia fogalma

Pártokráciának (vagyis párturalomnak/pártok uralmának) nevezzük a parlamentáris demokrácia politikai megnyilvánulását, a pártalapon szerveződő politikai rendszert. A pártokrácia a liberális demokrácia valósága, mely a társadalmi-gazdasági viszonyok parlamenti pártok általi meghatározását jelenti. Lényeges azonban megjegyezni, hogy a párturalom, illetőleg a pártok uralma nem ezeknek a polgári szellemiségű politikai szerveződéseknek a mélyebb és komplexebb társadalmi-gazdasági folyamatok feletti kontrolláló/koordináló szerepét jelenti, csupán a politikai erőtér feletti dominanciájukat. A pártokrácia gyakorlatilag olyan hatalomgyakorlási módozat, mely a politikai szféra külső meghatározottságait - a politikai elit cselekvési autonómiáját korlátozó, a politikum szféráján kívül működő szereplők valós uralmát - igyekszik palástolni.

A pártokrácia szervezeti alkotóelemei

- A közvetlenül az 1989-1990-es politikai fordulat előtt, e folyamat alatt, illetve az ezen időszak után alakult pártok közös szervezeti jellemzője a nyíltság, és a demokratikus alapon történő szerveződés, valamint - alakulási körülményeikből adódóan - a polgári gazdasági-politikai-társadalmi szerkezetbe való beágyazódás igénye.

Nyíltság alatt a válogatatlan tagtoborzást, a mennyiségi alapon történő tagsági politikát értjük. A pártok tagjaikat nem vetik alá különösebb erkölcsi és szellemi vizsgálatnak. A tagságot illetően a fő hangsúly a befizetett tagdíjakon, illetve a választási kampányokban elengedhetetlen helyi infrastruktúra üzemeltetésén van. A tagok szocializációja, szellemi-politikai képzése főszabály szerint nem, esetenként leginkább csak a helyi igényeknek megfelelően alakul. A nyíltság másik problémája az ellenséges és/vagy titkosszolgálati beépülés lehetősége, mely a határozott koncepcióval rendelkező politikai szerveződések integritását is képes felbomlasztani.

Demokratikus alapon való szerveződés egyrészt a politikai koncepció rugalmasításához, másrészt az annak végrehajtásában való részvétel esetlegességéhez, fegyelmezetlenséghez vezet. A tagság előtt magas szellemi és erkölcsi követelmények nincsenek, a demokratikus alapon szerveződő párt csupán anyagi hozzájárulást vár a tagságtól (például kampányban és egyéb akciókban való részvételt önköltségen).

Egy politikai párt, amennyiben nem kíván szalonképtelenné válni, kénytelen követni a polgári politikai és társadalmi normákat. A polgári normák ténylegesen mentesek a társadalmi-politikai viszonyok közösség-érdekű irányban történő alakításának igényétől. A polgári politikai gondolkodás gyökerei az individuumot piedesztálra emelő morálfilozófiában találhatók. Itt ütköznek tulajdonképpen paradoxonba például az önmagukat nemzeti érdekvédőként feltüntető politikai pártok.

- A gazdasági tőkeerővel és értelmiségi hálózatokkal rendelkező politikai pártok négyévente demokratikus választások során megszavaztatják magukat.

A négyéves ciklusok közti választások alkalmával rendszerint a jelentős társadalmi és gazdasági tőkeerővel rendelkező pártok kerülnek be a parlamentbe. A parlamentáris kormányformát legitimálni hivatott választások kampányainak során a pártok értelmiségi holdudvarai aktivizálják magukat, sok esetben szakértőként szólalnak meg bizonyos kérdésekben. Komoly gazdasági háttérbázis szükségeltetik a kampányokhoz, és gyakorlatilag a törvényi keretek által megszabott keretnél jóval nagyobb anyagi forrásokból gazdálkodnak a pártok. Nagy összegeket költenek ilyenkor hirdetésekre, politikai marketingre, egy pszichológusok, szociológusok és marketing szakemberek által kidolgozott "kedvelhető arculat" megjelenítésére. A marketingesek értelmezése szerint parlamenti választások alkalmával a szavazó valójában a politikai piacról vásárol be, melynek folytán egy számára érdekes, szimpatikus termékhez jut hozzá.

- A parlamentbe bekerült pártok pártrendszert alkotnak, melyek között formális hiearchia alakul ki, tetején a kormányzó erővé váló párttal vagy pártszövetséggel.

De facto csupán a politikai kommunikáció szintjén érvényesül a hierarchia, strukturáló erőt itt a versengő pártok formálisan eltérő koncepciói jelentenek. Informális szinten nem számottevő ez a szembenállás, a pártrendszer mélyszerkezetét megvizsgálva közös érdekeket és filozófiai elképzeléseket találhatunk meg. Köznapi nyelven ez azt jelenti, hogy minden képviselőnek (anyagi) érdeke az adott struktúra fenntartása, melyben - a marketing nyelvén fogalmazva - a szavazók megvásárolják termékeiket, melyből aztán a képviselőknek (anyagi) előnyei származnak.

- A képviselők közös alapérdekeit szemügyre véve eljuthatunk a polgári állammodellek alapjául szolgáló individualista társadalomfilozófiák téziseihez, melyek az egyéni jólétre való törekvést emelik piedesztálra, szembeállítva ezt a komplex közösségi teljesítmények méltatásával.

Az 1989-1990-es politikai fordulat óta egy sor képviselő tölt be egyszerre több funkciót. Városvezetőként és/vagy különféle érdekvédelmi szervezetek tisztviselőiként - részérdekek érvényesítőiként - tevékenykednek a teoretikusan össznemzeti érdeket definiálni és érvényesíteni hivatott parlament tagjaiként.

Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet