Nagyfokú naivitás lenne azt képzelni, hogy az egyházi pedofília jelensége csupán a cölibátusra kényszerített, és így a normális szexualitásban intézményesen gátolt katolikus papságot fertőzte meg. Távolról sem ez a helyzet. Protestáns lelkészeket, anglikán prédikátorokat és zsidó rabbikat is egyre gyakrabban kapnak rajta letolt gatyával kisfiúk vagy kislányok társaságában, és a muszlim imámok sem vetik meg a friss kakashúst, éppen ellenkezőleg. A jelek szerint pedofil vonalon már megvalósult a monoteista ökumené. Hallelúja?

2008 tavaszán a több tízezres hívőtáborával az Egyesült Államok egyik vezető megaegyházának számító Prestonwood Baptista Egyház (Texas, Plano) lelkipásztoráról, Joe Barronról derült ki, hogy az interneten keresztül szexuális ajánlatokkal zaklatott egy 13 éves kislányt, és amikor letartóztatták, éppen hozzá igyekezett, autójában egy minden igényt kielégítő kondomkollekcióval és egy web-kamerával. Az előző év őszén Roberto Edgar Lopez atyát, az Egyesült Metodista Egyház (Missouri) lelkészét 14 éves börtönre ítélték fajtalankodás és nemi erőszak vádjával, amelyet egy az egyházához tartozó 15 éves lány sérelmére követett el, akinek szülei a lányuk és a tiszteletlen tiszteletes közötti e-mail-váltásból értesültek a történtekről. Ugyancsak 2007-ben 37 éves börtönbüntetést szabtak ki a sintoni Első Baptista Egyház (Texas) 65 éves ifjúsági lelkészére, miután Stephen Livingston beismerte, hogy a vasárnapi iskolai oktatáson szexuálisan molesztált egy hatéves kislányt, és rajta kívül egyházi eseményeken egy 4 és egy 12 éves gyereket is zaklatott. 2007 augusztusában 13 éves börtönbüntetésre ítélték a 26 éves Brian Goodricht, aki a North Raleigh-i Gondviselés Baptista Egyház keretében Biblia-tanulmányozó csoportot szervezett 13-14 éves fiúkból, és – talán a Szentírás szellemétől ihletetten (?) – közülük hatot fajtalankodásra kényszerített. 2007 decemberében a Grand Valley Független Baptista Egyház (Missouri) lelkipásztora, Robert Lambert került a vádlottak padjára nyolcrendbeli fajtalankodás, szexuális abúzus és molesztálás miatt. 2008 márciusában a Cornerstone Közösségi Kápolnához (Georgia) tartozó Derek Gillett lelkészt tartóztatták le két gyermek sérelmére elkövetett szodómia és minősített gyermekmolesztálás vádjával. Ugyancsak márciusban az Új Élet Baptista Egyház (Missouri) 44 éves lelkipásztorát, Joseph Congert fajtalankodással vádolták meg, amelyet öt évvel korábban követett el két tizenéves fiú sérelmére.
Az ötmillió hívet számláló Amerikai Evangelikál Lutheránus Egyház peren kívüli egyezség keretében 40 millió dolláros kártérítésben állapodott meg volt lelkipásztoruk, Gerald Patrick Thomas 14 áldozatával, akiket 1997 és 2001 között megrontott (Associated Press, 2004. április 8.). Hasonló vádakat a Déli Baptista Konvenció, az USA legnagyobb protestáns felekezete ellen is megfogalmaztak. Dee Ann Miller, az áldozatok képviselője és egy témába vágó könyv szerzője elmondta, hogy 30 szövetségi államból érkeztek hozzá panaszok, amelyek felerészben kiskorúakat érintettek. A Journal of Pastoral Care által 1993-ban végzett felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezett déli baptista lelkészek 14 százaléka bevallotta, hogy illetlen szexuális magatartást tanúsított, a 70 százalékuk pedig ismert olyan kollégát, aki ugyanígy tett.

Érdekes módon a fővonalas (tehát liberálisabb) protestáns felekezetek korábban és határozottabban lépnek fel az egyháziak szexuális visszaéléseivel szemben, mint a fundamentalista egyházak, állítja Gary Schoener minneapolisi pszichoterapeuta, aki az elmúlt évtizedben több mint 2000 olyan esettel találkozott, amikor egyháziak követtek el szexuális visszaélést. Az amerikai biztosító társaságok szerint évente több mint 260 esetben fordulnak hozzájuk protestáns egyházak a papjaik által 18 éven aluli fiatalok sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ügyében(Associated Press, 2007. június 15.). És ezek csupán a legutóbbi időszakban, az Egyesült Államokban napvilágra került esetek – a jéghegy csúcsa.

Ugyanilyenek mindenhol előfordulnak a világon. Angliában például 2006 júniusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a hythe-i Egyesült Református Egyház 44 éves, nős és négy gyermekes lelkészét. Simon Thomas 35 vádpontban állt a bíróság elé, köztük egy 11 éves fiú kétrendbeli Simon Thomasmegerőszakolásáért, és kilenc, 11 és 15 év közötti fiúval szemben tanúsított illetlen szexuális magatartásért, akikkel interneten keresztül lépett kapcsolatba (The Daily Mail, 2006. július 28.).
2004 nyarán az egész ausztrál közvéleményt sokkolta egy vizsgálati jelentés konklúziója, miszerint az utóbbi fél évszázadban több száz tizenéves gyereket erőszakoltak meg a dél-ausztráliai anglikán egyházhoz kapcsolódó személyek, többnyire gyermektáborokban, árvaházakban és kirándulásokon. Mindez azt követően került a nyilvánosságra, hogy az előző évben lemondásra kényszerült az angol királynő ausztráliai főkormányzója, Peter Hollingworth is, aki Brisbane korábbi püspökeként a tudomására jutott gyanús ügyeket kivizsgálás helyett inkább eltussolta.

Ami a zsidó egyházfik gyermekmolesztáló ténykedését illeti, nem lehet azt mondani, hogy a „közösség” nem veszi elég komolyan a problémát. Olyannyira, hogy még egy speciális „rabbi-figyelőt” (Rabbi Watch) is működtetnek az interneten,http://thisiszionism.blogspot.com/2008/10/rabbi-watch-list.html amelynek segítségével az érdeklődők a választék bőségével küszködve válogathatnak a különböző szexuális visszaélésekbe keveredett rabbik, kántorok és egyéb „szent” emberek szaftosabbnál szaftosabb sztorijaiból.
„Minthogy olyan kevés zsidó van a világon, egyetlen bűnös rabbi kétszáz pedofil pappal van arányban...”, figyelmeztet Morris Gonemsky rabbi a Rabbi Watch-nak nyilatkozva. Az amerikai katolikus papok által molesztáltak érdekvédelmi szervezetéhez (SNAP) hasonlóan nyilván a közüdv szolgálata vezérli a baltimore-i székhelyű Szexuális Támadás és Visszaélés elleni Zsidó Koalíciót (JCASA) is, amikor honlapján kipellengérezi – esetenként a fényképeiket is bemutatva – Jahve szexuális devianciákkal küszködő szolgálóit. Egyes túlbuzgó és a zsidó vallási hagyományok iránt botrányos tiszteletlenséget tanúsító "antiszemiták" egyenesen odáig mennek, hogy a rabbik (pontosabban a mohelek) által már vagy ötezer éve művelt "mecica b'pe" (kb. orális leszívás) szokását is egyfajta homoerotikus aktusnak igyekeznek beállítani. (A gyöngébbek kedvéért: az újszülöttek körülmetélése alkalmával a zsidó vallási rituálé részét képezi, hogy a fityma levágásakor keletkezett vérzést a szájával állítja el a szakember - ez tehát a mecica b'pe.)

Feltűnő ugyanakkor, hogy a nemi visszaélésekben bűnösnek talált zsidó egyházfik általában mintha enyhébb büntetéssel megúsznák, mint goj céhtársaik, és elég ritkán kell börtönbe vonulniuk, de hát ez valahol érthető is, elvégre mégiscsak ők az Úr kedvencei, vagy ahogyan a keresztények igen empatikusan hangoztatják: tőlük ered az üdvösség. Ennyi kedvezmény tehát mindenképpen jár nekik a Mindenhatótól, mert isten mentsen meg bennünket attól a szentségtörő gondolattól, hogy netán a világi igazságszolgáltatás lenne részrehajlóbb az irányukban, ami ugyebár nem egyéb, mint lejáratott antiszemita klisé. Mindenesetre valami hasonlót állít Charlotte Rolnick Schwab Jew York-i (zsidó) pszichoterapeuta, egy a rabbik által elkövetett szexuális abúzusokkal foglalkozó könyv (Sex, Lies, and Rabbis: Breaking a Sacred Trust) szerzője is, aki szerint az ilyen eseteket még most is rutinszerűen fedezni próbálja a rabbinátus. Egy floridai rabbi esetében például, aki az interneten keresztül keresett fiúkat nemi vágyai kiéléséhez, a hitközségi támogatás „meggyőzte” a bírót arról, hogy a kiszabható 60 év helyett mindössze 6 évi börtönre ítélje (Los Angeles Times, 2003. március 25.).

De mint tudjuk, minden szónál ékesebben beszélnek a tettek, ízelítőként következzék tehát néhány olyan gyermekmolesztálási eset, amelyekben rabbik és más zsidó egyházfik játszották a „cukros bácsi” szerepét. 1995-ben Izrael Grünwaldot, a „pupákok” néven ismert, brooklyni székhelyű magyar haszid szekta fejét és segédjét, Jehuda Friedlandert azzal vádolták meg, hogy egy Ausztráliából Los Angelesbe tartó repülőgép fedélzetén molesztáltak egy 15 éves lányt. A vádat végül elejtették, miután Grünwald hajlandó volt bevállalni 500 óra közmunkát és szexuális tanácsadásnak vetette alá magát. A tanulmányait kiváló minősítéssel abszolváló, M.D. és Ph.D. tudományos fokozatokkal dicsekedő, Duke Egyetemen tanító (Alan J.) Shneur Horowitzot 10-20 éves börtönre ítélték egy kilencéves pszichiátriai páciensének a megerőszakolása miatt, és a gyanú szerint az elmúlt két évtizedben gyermekek egész sorát rontotta meg Kaliforniától New Yorkon át Izraelig. Jerrold Martin Levyre hat éves börtönbüntetést szabott ki a bíróság interneten keresztül történő szexuális zaklatás és gyermekpornográfia miatt, miután az amerikai kormány által indított ún. Candyman-művelet során sikerült elfogni. Az időközben Izraelbe szökött Avrohom Mondrowitz, az ultraortodox Gur haszid szekta prominens tagja ellen 11-16 éves fiúk sérelmére elkövetett többrendbeli fajtalankodás miatt emeltek vádat, amelyeket egy engedély nélkül működő New York-i magánklinikán követett el a ’80-as években. Melvin Teitelbaum két kisfiút molesztált szexuálisan, ráadásul az egyikük anyját is meg akarta erőszakolni. Jakov Weiner a New York-i Mogen Avraham ifjúsági táborban molesztált egy fiút. A brooklyni Jerry Braunert 2002-ben 11 éves próbaidőre bocsátották egy 15 éves fiú sérelmére elkövetett szexuális visszaélés miatt (végül 2006-ban azért tartóztatták le, mert jegyzőként fellépve eltulajdonította egy rákbeteg nő félmillió dollárját). Az ugyancsak brooklyni Lewis Brennert eredetileg 14 rendbeli fajtalankodás, szexuális abúzus és gyermekek veszélyeztetése miatt öt évre próbára bocsátották, miután az enyhe büntetés reményében a vádak egyikében bűnösnek vallotta magát. Az izraeli Be’er Sevában ténykedő Aser Dahan ellen egy 17 éves lány megerőszakolásának vádjával indítottak eljárást, akinek a fifikás rabbi azt ígérte, „hogy megváltja őt a bűntől és az ördögi hajlamoktól”. A portsmouthi (Anglia) Antony Dee-t két kisfiú és egy kislány sérelmére elkövetett szexuális abúzusban találták bűnösnek. Az ultravallásos és a muszlim nőkhöz hasonlóan burkát viselő Bruria Keren Beit Shemish-i (Izrael) rabbinő ellen azért emeltek vádat, mert szexuálisan és fizikailag bántalmazta 12 gyermekét. Jehuda Kolkót 2006 decemberében vették őrizetbe, Jehuda Kolkomiután kiderült róla, hogy a New York-i Tóra Temima vallási iskola (jesiva) tanáraként szexuálisan molesztálta diákjait, akárcsak a jeruzsálemi Netiv Meir jesivában Ze’ev Kopolevics, a brooklyni (New York) Geresz Miszivta vallási főiskolán Avraham Mordeháj Leizerowitz, a jeruzsálemi Merkaz Harav jesivában pedig Ze’ev Szultanovics. A Beverly Hills-i (Kalifornia) Michael Ozairt bűnösnek találták abban, hogy orális szexre kényszerített egy 14 éves gyereket. A New Yorkban és Jeruzsálemben ténykedő Ben Cion Szóbel a sajtójelentések szerint „a valaha élt egyik legveszélyesebb pedofil, aki kisfiúk százait rontotta meg”, elkövetési módszerét pedig „rendkívüli erőszakosság és kegyetlenség” jellemezte...

Talán nem véletlenül, hiszen akárcsak a többi szaktársának, neki is volt honnan merítenie "inspirációt": a pedofília mint olyan ugyanis ismeretlen fogalom a Talmudban, amely a 2 éves 11 hónapos és 30 napos (vagyis 3 éves) gyerekek esetében már szexualitásról beszél. Íme néhány revelatív részlet a zsidók szentírásából :
Szanhedrin 54b : “ha egy férfi szodómiát követ el egy kilenc évesnél fiatalabb fiúval, nem vétkesek szodómiában.”
Szanhedrin 59b : “egy nyolc évesnél fiatalabb fiúval folytatott nemi kapcsolat nem számít fajtalankodásnak.”
Kethoboth 11b : “egy három évvel fiatalabb lánnyal folytatott nemi kapcsolat semmiség.”

Ugyanakkor nyugati sajtójelentések szerint a mohamedán papneveldékben, a medreszékben gyakorlatilag mindennapos a fiúk szexuális zaklatása, a teokratikus berendezkedésű iszlám országokban azonban, ahol ismeretlen fogalom a sajtó- és szólásszabadság, az emberi jogok pedig nyugati csökevénynek számítanak, gyakorlatilag senki sem meri szóvá tenni ezt a valamiféleképpen egyébként is az iszlám kultúra szerves hagyományának számító jelenséget. 2004-ben a pakisztáni vallási ügyek miniszterhelyettese az egész országot megdöbbentette azzal a bejelentésével, miszerint a Korán-iskolákban a muzulmán szentírást biflázó fiúk százai tettek feljelentést paptanáraik ellen szexuális zaklatás miatt, a hatóságok azonban óvakodnak ujjat húzni a befolyásos mollákkal, így aztán gyakorlatilag egyikük ellen sem indult eljárás.Jellemző, hogy a leleplezést megkockáztató kormánytisztviselő a muszlim vezetők részéről halálos fenyegetésekben, a közvélemény részéről pedig lehurrogásban részesült, így aztán érthető módon azóta nem hajlandó megszólalni az ügyben. A botrány nyomán a Medreszék Szövetsége kénytelen-kelletlen beismerte ugyan, hogy a tanintézetekben elvétve előfordulhat a tanulók szexuális molesztálása, de akárcsak a katolikus egyház a papjait érintő pedofil-botrányok esetében, azt vehemensen tagadja, hogy a jelenség széles körben elterjedt lenne. Védekezésüket nagyban megkönnyíti, hogy Pakisztánban éppúgy, mint a többi muzulmán országban, a mollák lényegében a törvények fölött állóknak érezhetik magukat, és a jelek szerint ennek megfelelően is viselkednek tanítványaikkal.

Mindezek alapján nagyon úgy tűnik, hogy az istenükkel hivatásszerűen szoros lelki intimitásban álló papok, rabbik és mollák esetenként az egyszerű földi halandókkal is szoros, csak éppen (al)testi intimitásra törekednek – főleg, ha védekezésre képtelen gyerekekről, lehetőleg kisfiúkról van szó. Nyilván arra apellálnak, hogy a végső számadásnál protekciójuk lesz uruknál. Csak az a fránya földi igazságszolgáltatás ne köpne bele néha-néha a levesükbe...