Mi az, hogy adósok vagyunk? 
Mi a fedezete a pénznek, mit csinálnak a bankok, és hogy jön ide a Führer? 
Sun, 2012/01/08 - 21:37 

Rozgonyi Ernő, a Jobbik országgyűlési képviselője azon fáradozott, hogy megmagyarázza a Háznak, miért nem lehet egy államadósságot visszafizetni, és mi a fogalma ma a pénznek. Természetesen eredménytelenül. Ilyen végtelenül önelégült kétharmadnak hiába beszél, mert ezek, hitük szerint, mindent tudnak, amint ezt korábban megírtam róluk. 

Van még egy szűkös egyharmad. Ezek a liberális újszadesz, nekik beszélhet, hiszen jobbikos is, keresztény is. A posztkommunista bűnbanda jó esetben a marxizmus fogalmi készletével van ellátva, különben is alkalmatlanok bármit elfogadni, ami nincs eleve kész(pénz)ként a zsebükben. 

Erős a gyanúm, hogy nagyon kevesen értették, mit mondott, hiszen volt, amire csak félmondatot vesztegetett, mivel alighanem sokkal értelmesebbnek nézi a Házat, mint amilyen. Kérem az olvasót, ha nem fér össze világképével az, amit itt olvashat, keresse meg Rozgonyi képviselő urat, de attól tartok, hogy az ő tudásával eléggé nehéz munka volna leszállni a tudatlanok közé, amint ez az általam nem tisztelt Házban sem sikerült. 

A pénz eredetileg 

Minden olyan gazdaságban, amelyik a föníciai találmányt, az általános egyenértékes csereeszközt alkalmazza, a pénznek, mint erre David Ricardo, akitől Marx a pénz funkcióit minden lábjegyzet nélkül átvette, a következő funkcióit állapította meg a pénznek. 

1. ÉRTÉKMÉRŐ. Ez azt jelenti, hogy az árutermelő (mint korábban már megírtam: indusztriális, ipari) társadalomban az áru értékét fejezi ki. Ez független attól, hogy a pénz anyaga nemesfém-e, vagy aranyra beváltható bankjegy-e. Hajdan mindenütt csak annyi pénz volt forgalomban, amennyinek a fedezete a nemzet bankjában bármikor beváltható volt aranyra. 

2. FORGALMI ESZKÖZ. Az áruforgalomban az árucsere nem konkrét áruk cseréjeként, hanem értéküket kifejező pénz révén folyik. 

3. FIZETÉSI ESZKÖZ. Ez nyilvánvaló, de a lényege ennek, hogy az áru és pénzben kifejezett értéke egyrészt nemcsak kiküszöböli a vele egy időben való árumozgást, hanem azt, hogy míg eltérő időben is mozognak áru és ára a piacon, megmarad a fizetés lényege: ellentétes irányban mozognak. Az áru a vásárlóhoz, az ár az eladóhoz megy, ahogy ez normális. 

4. FELHALMOZÁSI ESZKÖZ. Vagyis kincsképzés, vagyongyűjtés. Ez természetesen csak értelmes dolog, amíg a pénz értéke nem romlik. A pénzvagyon is vagyon, sőt, tőke, de már Marx idejében, tehát nem sokkal Ricardo halála után már a pénztőke nem jelentett gyarapodást. (Marx: "a kincsképző bolond tőkés" - mivel nem fekteti be jövedelmező tőkeként.) 

5. VILÁGPÉNZ. Eredetileg bármelyik pénznem alkalmas volt arra, hogy - mivel mögötte nemcsak állami garancia, hanem aranyként őrzött fedezet is volt - a nemzetközi piacon is, a "nagyvilágban" is alkalmazható volt a fenti funkcióiban. 

Ez a pénz lényege. Legalábbis eredetileg, az egyetlen olyan dolog, aminek - szintén csak eredetileg - minden értéke egyben fejezhető ki: tiszta csereérték, amit a fentiek szerint lehet alkalmazni a becsületes piacgazdaságban. 

Amivé a pénz változott 

Sokszor hallani ma is, pedig semmi értelme hajtogatni, hogy Marx hazudott. A marxizmust jócskán van személyes okom is gyűlölni, a marxistákat megvetni, de Marx maga írta egyik utolsó levelében a félnótás Engelsnek, aki boldog volt, hogy megjelentek a világban az első marxisták, hogy "én nem marxista vagyok, hanem Marx". 

Vulgo: felismerte követőiben a félreértő tudatlanokat, az értéktelen manierista másolókat, és azt, hogy valamiből, amit ő maga is állandóan változónak ítélt, dogmát, folytathatatlan ősigazságot kreálni, őt pedig, a trieri rabbi fiát, istenséggé avatják. 

Marx a saját korának gazdaságát pontosan látta át, és mivel a vér nem válik vízzé, a keresztény Európa gazdasági és politikai rendjét, akár a statisztikusok hazugsággal, úgy akarta feldúlatni a proletárokkal, hogy tagadta, a munkások bére nem befektetés a munka végeredményébe, hanem kizsákmányolás. 

Ravasz csavar, de abból a munkabérből egy munkás el tudta tartani egész családját, megoldotta a lakhatását, a szolgáltatásokat kifizette, orvost fizetett, ha valakije beteg volt, és ha takarékos is volt, a keresetéből össze tudott gyűjteni egy vállalkozás elindítására valót. 

Magyarországon is így volt, habár a gazdasági világválság itt is okozott rémes helyzetet, de az ország az okos politikával ezt ki tudta heverni. Egy dolgot nem tudott kiheverni. Azt, hogy a duhaj kedvű dzsentri képes volt az összegyűjtött vagyont zsidó bérlőknek bérbe adni, a jószágát tönkretenni, de úgy, hogy az legfeljebb az elmúlt két évtized rablógazdálkodásával és tolvajlásával említhető csak egy lapon. Ilyenkor a bérlő felmondta bérlést, és elvitte a lopott, földből kizsarolt vagyont. Ennek másik változata korábbi írásomban szintén megtalálható: a kereskedelem, egészen a kémkedés gyanúját jó okkal felkeltő, nemzetközi rokonsággal levelező kereskedők hatalmát és lehetőségeit meg nem fékezte. 

Akik nem kereskedtek, gyárakat alapítottak, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a bárói címet vásárolt Weiss Manfréd, Ganz Ábrahám, vagy éppen az óbudai Goldberger família nemcsak magyarnak vallotta magát, és magyarként viselkedett, hiszen az első világháborúban voltak zsidó tisztjeink is a királyi hadseregben, hősi halottaik is. Voltak abból az időben a Szent Korona szolgálatában, tehát a magyarként élő, általában kikeresztelkedett és hívő kereszténnyé lett zsidó iparmágnások szemben nem lehet semmi kifogás. Őseink boldogok voltak, amikor Hauer-féle parfét ettek a Rákóczi úti cukrászdában. 

A gond nem itt van, hanem olyan változásban, amire a már említett rabbifi is utalt: akinek nem volt elég az, hogy becsületes munkából, tisztességes munkaadóként nagyon jól megélt, és harácsolni kezdett, vagyis nem árutermelés volt a célja, mint például a Hauer család világhírű, és ezért nagy jövedelmet szerző cukrászatának, hanem pénzt fektetett be bármilyen áru előállítására, hogy még több pénze legyen. 

Tulajdonképpen kincsképző volt, de a saját kincsének, pénzének s így hatalmának, befolyásának révén a pénzt szaporította. 

Mentalitás vs becsület 

Természetesen távol áll tőlünk a zsidókat egy kalap alá venni, mint az eddigiekből kitűnik, de az, hogy a zsidóság - és hogyan, hogyan nem - a szabadkőművesek titkos társaságai, amiket megfelelően értelmezve zsidó kartelleknek is nevezhetünk, ellepték Európát. Az askenázik a mórok elől elhagyták a keresztény és szigorú Spanyolországot, északra, elsősorban Hollandiába mentek, egy másik águk pedig a Balkán felé húzódott, míg úgynevezett askenázi "német" zsidóság nagyon régóta élt német nyelvterületen, és csak lassan, fokozatosan terjeszkedtek keleti irányban a szláv területekre. Állítólag a genetikailag mindössze négy anyától származó 3,5 millió askenázi sajátos kultúrája nagyban különbözött/különbözik a többiétől. Velük tulajdonképpen csak idegen kultúrájuk miatt kerültek szembe, nagyjából a 17. században a keresztények. Ez - hadd mondjuk így - meglehetősen jámbor társaság, és nyelvük nem a héber, hanem a jiddis. Egy évszázada átlagos magyar (oszrák-magyar eredetű) ember megértette a nyelvüket, annyi benne a német vonás. 

A szefárdok (közéjük tartozott a már említett David Ricardo is) megkezdték a pénzért való hajszát. Nem véletlen, hogy a világpénz kifejezés Ricardo leleménye. Ez a társaság adott okot - miként a Mózes által rövid időre magukra hagyott zsidók az aranyborjú körüli tánca - tápot egyrészt annak, ami a zsidó gazdálkodás jellemzője miatt keresztény európai nemzeti önvédelmi mozgalmakat egyfajta vallásháborús változataként megindította, másrészt annak a világuralmi törekvésnek, ami közel áll ahhoz, hogy sikeres legyen. 

Hogy a nagyrészt izraeli polgárrá lett askenáziakat mi vadította meg, nem témánk, de ha tudjuk Izrael angolszász manipulációval és erővel létrehozott államának jellegét, jócskán van lehetőség elgondolkozni, hogy eredetileg kik lakták Izraelt. Arra is gondolni kell, hogy míg a szláv elnyomás elől oda menekültek ("aliáztak"), és eredetileg nyugalmat akartak az ősi, bibliai földön, az amerikai zsidó nyomás és propaganda révén maguk is agresszívok lettek, nem beszélve jellemzően szefárd telepeseikről. Így az eredetileg menekült, az ő nyelvükön aliázott, az USA által eltartott, rossz adottságú helyen élők potenciális áldozatai egy, az amerikai globalista zsidó és szabadkőműves világtőkés manipulációnak. 

Az ok: a pénz áruvá válása 

Ezek után könnyebb lesz megérteni, miről is beszélt Rozgonyi Ernő képviselőnk, vagyis mit nem ért meg az angolszász/zsidó anyatejen nevelkedett (szocializálódott?) Fidesz-kormány, és miről nem tud az ellenzék. 

Vissza kell tehát menni oda, ahonnan a normális árutermelés, piac és kereskedelem újra lenne gombolandó. Mivel az idő legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy irreverzibilis (magyarul szebb: visszázhatatlan) dimenzió, időben, de kizárólag csak az időben nem lehet visszafelé menni. 

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy amikor már pénzt fektettek be akárminek a termelésébe azért, hogy még több pénzük legyen az árba épült profit révén, még követhet a folyamat. Egyszerű oka van: ez a rendszer még zárt, annyi a pénz, amennyi a fedezete. Nem lehet több, mert akkor elveszti az értelmét. 
Itt lép be a bankok, és a bankláncok nemzetközi szerepe. 

A bank nem termel semmit. A bank pénzt ad hitelként (szegény Széchenyit alaposan megvezette "európai" műveltsége), és a hitelbe adott pénz mellé - ez az üzlet lényege - kamatot kér és kap. 

Ha ezt összevetjük a pénz aranyfedezetével, azonnal kiderül, hogy ezen a ponton borul a pénz értelme. Lehet beszélni akár szocialista, akár marxista, és ezekkel szemben úgynevezett "polgári" közgazdaságtanokról, pénzpolitikáról, semmi sem igaz. Mégpedig azért nem, mert nem elég, hogy az eredeti áruért pénz, és a pénzért áru folyamatot felváltotta a pénz újratermelése, de még ez is visszájára fordult: a pénz maga is áru. Óriási a különbség: aki pénzt fektet be, ad kölcsön, csak azzal törődik, hogy más, illetve több pénze legyen ebből. 

Nem kell magasabb iskolai képzettség ahhoz, hogy belássuk, ha hagynak gondolkozni: egyre több pénz (hitelpénz és kamatai) lesz forgalomban, mint amennyinek fedezete van. 
A pénzt ma már fedezet nélkül hozzák forgalomba. 
(...) 

(Szitányi György - Szent Korona Rádió)