A propaganda hét alapvető eszköze - bemutatunk egy cionistáknak írt propaganda-kézikönyvet (IV. rész)
Az előző részek:
A propagandát azok használják, akik úgy akarnak kommunikálni, hogy az érzéseket megcélozva, visszaszorítsák a józan észt, hogy különféle üzeneteiket terjeszthessék. Hogy Izraelt hatásosan lehessen bemutatni a közönségnek és el lehessen hárítani az Izrael-ellenes üzeneteket, fontos megérteni a propaganda eszközeit.
Ez a cikk az izraeli helyzethez alkalmazza a propaganda felsorolt hét eszközét, ezzel érthetőbbé téve a nemzetközi porondon, a nyilvánosság kedvező megítéléséért folytatott harc néhány módszerét.
A névvel illetés
A szavak körültekintő megválasztásával, a névvel illetés technikája egy negatív szimbólummal társítja a személyt vagy az eszmét. A negatív mellékértelemmel való felruházás azt a célt szolgálja elérni, hogy a negatív asszociáció alapján a közönség visszautasítsa a személyt vagy az eszmét, anélkül, hogy egyáltalán lehetőséget adna a személy vagy az eszme igazából való szemügyre vételére. A legkézenfekvőbb példája a névvel illetésnek - "ezek neonácik" - mely a legtöbb ember számára igencsak negatív hatással bír. A névvel illetés finomítható azzal, hogy olyan szavakat választunk, mely a közönség számára kifinomultabban hordozza a negatív értelmet. Például azzal, hogy a demonstrálókat "fiataloknak" nevezzük, az más benyomást kelt, mintha "gyerekeknek" neveznénk.
Fontos, hogy az Izrael-aktivisták tisztában legyenek azzal, hogy a helyesen megválasztott szavak miként bírnak finoman eltérő jelentésekkel. Nevezzék a „demonstrációkat” „zavargásoknak”, a számtalan palesztin politikai szervezetet "terrorszervezetnek” és így tovább.
Azok, akik szembeszállnak Izraellel, állandóan a névvel illetést használják. Figyeljük meg a „telepek” szó jelentését. Mikor Gilora használják, mely Jeruzsálem egyik külvárosa a vitatott 1967-es határokon, az a szó, hogy „telepek” azt a szerencsétlen benyomást kelti, hogy Gilo Ciszjordánia közepén fekszik, tele vallási és politikai szélsőségesekkel (mely kép a telepekről nagyon sokakban megragadt). Így használják Izrael ellenzői és a média a névvel illetést.
Egy másik példa, amikor Ariel Sharon „háborús bűncselekményeire” hivatkoznak, azzal hogy Ciszjordánia „inváziójáról” beszélnek, amikor a hadsereg egyes alakulatai behatolnak a Palesztin Hatóság fennhatósága alá tartozó területekre terroristákat felkutatni, és így tovább.
A névvel illetést nehéz elhárítani. Ne hagyjuk, hogy az ellenfél lehetőséget kapjon a pontszerzésre! Amikor a „névvel illetést” használják, gondoljanak arra, hogy amikor ugyanarra a dologra hivatkoznak (pl. Gilo), használjanak egy sokkal kedvezőbb jelzőt (pl. külváros)! Ajánlatos a telepeket „közösségeknek” vagy „falvaknak” nevezni. Használják ugyanazokat a neveket az ellenkező irányban is! Ha valaki „Sharon háborús bűneiről” beszél, említsék meg Arafat háborús bűneit és a terrorizmusban való részvételét!
A kifényezett általánosítás
Egyszerű megfogalmazással élve, a kifényezett általánosítás a névvel illetés ellentéte. Ahelyett, hogy negatív értelmet társítanánk egy eszméhez vagy személyhez, a kifényezett általánosítás olyan pozitív kifejezéseket használ, melyekhez a közönség kötődik, és melyek a dolgoknak pozitív képet kölcsönöznek. Az olyan szavak, mint például a „függetlenség”, „civilizáció”, „anyaság”, „szabadság”, „egyenlőség”, „tudomány” pozitív asszociációt kelt az emberek többségében. Ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek, de arra felhasználhatók, hogy megszerezzék velük a közönség helyeslését még akkor is, ha nem a szokásos módon használják őket.
Figyeljük meg a „szabadságharcos” kifejezés használatát, mellyel láthatóan a terrorizmust akarják elfogadtatni a „szabadság” szó felhasználásával. Vagy figyeljük meg miért annyira hasznos meggyőzni másokat arról, hogy Izrael demokratikus ország.
(Érdemes megfigyelni, ahogy nálunk a magukat „Demokratikus Koalíciónak” nevező személyek indokolatlanul sokat használják a demokrácia szót minden egyes mondatukban! Miközben a demokrácia és minden más történelemben magától kialakult önrendelkezési forma, továbbá a kultúra, a szabadság ellenségének himnuszát, az Internacionálét éneklik. Éhes multimilliárdos proletárok Armani öltönyben - a ford.)
Izrael egy nyugati demokrácia a Közel-Kelet közepén. Jelképe a szabadságnak és a mindenkit megillető egyenlő jogoknak. Egy civilizált ország, melynek operája, balettja és világszínvonalú egyetemei biztosítják az izraeli kultúra fejlettségét. Ezeket a pontokat újra meg újra fel lehet használni, hogy a nyugati hallgatóság az országra pozitív elképzelésekkel asszociáljon és Izrael mellé álljon.
Izrael ellenségei elszántak, hogy kétségbe vonhassák Izrael azon kijelentéseit, hogy demokratikus, hogy mindenkinek garantálja a szabadságot és így tovább. Az Izraelnek kedvező kifényezett általánosításokat ilyenkor a palesztinok viselkedésével társítják, beleértve a terrorizmust is, olyan kifejezésekkel, mint például „telepes ellenesség” és „szabadság”.
A „kifényezett általánosítással” való küzdelem szükségessé teszi a pozitív kifejezés aláásását. Például, ha egy palesztin szónok azt állítja, hogy a palesztin terrortámadásokat csak a szabadságért hajtják végre, olyankor érdemes rákérdezni, hogy a „szabadság a fiatal gyermekek legyilkolását jelenti, és azt, hogy a szüleiknek kell eltemetni őket?” Ebben az új szövegkörnyezetben a „szabadság” már nem tűnik megfelelő jelzőnek a palesztin terrorizmusra.
Az átruházás
Az átruházás egy fogalom presztízsének, tekintélyének elvételét és egy másik fogalomra való átruházásáról szól. Például egy szónok dönthet úgy, hogy egy ENSZ zászló előtt tartja meg a beszédét, hogy azzal próbáljon legitimitást szerezni magának vagy az eszméjének. Néhány szimbólum melyet fel lehet használni az Izraelről való vitához magába foglalhatja az izraeli zászlót, a Dávid-csillagot, iszlám szimbólumokat, melyek egy militáns szónoknak iszlámot támogató megjelenést kölcsönözhetnek, még akkor is, ha a mondandója éppenséggel szemben áll az iszlám hit fő áramlataival. Felekezeteken kívüli imák vallásos érzetet kölcsönöznek a szónoknak még akkor is, ha az üzenete nem is „vallásos”. Valamint a szónok saját országának nemzeti jelképei – mint például az amerikai zászló – azt a benyomást kelthetik, hogy a szónok az „amerikai értékeket” képviseli.
A diaszpóra zsidó tanulóinak csoportjai, ahol arra alkalmas, felhasználhatják az országuk zászlaját az izraeli zászló mellett, hogy támogatást nyújtsanak Izraelnek. Sportkedvelő országokban (mint például Ausztrália), a diákok felhívhatják az emberek figyelmét híres Izraeli sportolókra, azért, hogy pozitív érzéseket ruházzanak át (egy focicsapattal kapcsolatban) Izraelre.
Palesztin csoportok közismerten mindig megpróbálják felhasználni a nemzetközi közösségek szimbólumait, hogy támogatást és legitimitást kölcsönözzenek nekik. Már mindannyian hozzászoktunk Arafat és az ENSZ zászló látványához. Ezeket az erőfeszítéseket úgy lehet aláásni, hogy elsőként használjuk fel ugyanazokat, vagy azoknál erősebb szimbólumokat.
Az ajánlólevél
Az ajánlólevélnek azt nevezik, amikor megnyerik egy csodált vagy híres személy segítségét egy eszme vagy kampány támogatásához. Az ajánlólevelet fel lehet használni ésszerűen - érthető, amikor egy focistát futballcipők reklámozására használnak - vagy manipulálva, például amikor a focistát egy olyan politikai kampány támogatására használnak fel, melyet alig ért. Míg mindenkinek joga van a véleményhez, az ajánlólevél olyan súlyt nyomhat a vitában, melyre rá se szolgált. Például, ha Bono a U2-ból, olyasmiért ítélte volna el Izraelt, melyet az nem is követett el, ezrek hittek volna neki még akkor is, ha nem lett volna igaza.
Hírességek megnyerése Izrael támogatásához segít meggyőzni az embereket arról, hogy Izrael egy nagyszerű ország. Nyilvánvaló, hogy némely híresség hasznosabb, mint a többi. A diákoknak valószínűleg jobb az ízlésük annál, hogy hatással legyen rájuk Britney Izraelről alkotott véleménye, de az olyanok, akiket az intelligenciához lehet kötni, mint például professzorok, színészek, rádióműsor-vezetők, sportmenedzserek és hasonlók felkérhetők ajánlólevélhez.
A hírességeknek nem kell teljességgel Izraelt támogatniuk, hogy hasznosak legyenek. Idézeteket is lehet használni ajánlólevélként, még akkor is ha régiek és csak kiragadták őket a szövegkörnyezetükből.
Izrael ellenzői is felhasználhatnak hírességeket üzeneteik megerősítéséhez. Ezt úgy kell aláásni, hogy el kell terelni a figyelmet a pártfogó hírességről a „kérdésre”. Nem éri meg a hírességet nyíltan támadni, vagy egyáltalán arra célozni, hogy nem is tudja miről beszél – mert ez elidegenítheti a támogatóit. Amennyiben egy híresség támogató szerepe a palesztinok ügyében átlép a humanitárius kérdéseken a politikaiba, meg kell fontolni egy összehangolt tiltakozás megszervezését. A legtöbb híresség sokkal inkább törődik a saját, közvéleményben kialakult képével, mint a Közel-Kelettel. A hírességek hírnevének beszennyezéssel való fenyegetése általában meggyőzi őket arról, hogy eltávolodjanak a vitatott kérdésektől.
Az egyszerű emberek
Az egyszerű emberek technikája megkísérli meggyőzni a hallgatót arról, hogy a szónok egy „átlagos, rendes ember”, aki szavahihető, mert pont olyan, mint „te vagy én”. A politikusok gyakran úgy mutatják be magukat, mint akik kívül állnak a „politikai kliséken”, felülkerekednek a politikai civakodásokon és adócsökkentéseket követelnek, hogy segítsenek az „átlagos, rendes embereken”. Az esetek többségében a politikusok multimilliomosok, akiket hatalmas vállalatok pénzelnek, de az egyszerű emberek technikája miatt el tudják homályosítani ezt a tényt azzal, hogy a „hétköznapi” jellemvonásaikat mutatják.
Bizonyos helyzetekben az állítólagosan elnyomottak támogatása gyakran része lehet az „egyszerű emberek” napirendnek. Izrael kritikusai például elnyomottakként festhetik le a palesztinokat, és Izraelt, mint a gyengék „elnyomóit”. Ezt a fajta populista helyzetet úgy lehet leghatásosabban leküzdeni, hogy áthárítjuk a palesztinok bajairól a felelősséget Izraelről Jasszer Arafatra. Ahogy a híres mondás tartja, „Jasszer Arafat még sosem hagyott ki egy helyzetet, hogy kihagyjon egy helyzetet.” Arra kell rámutatni, hogy annak az oka, hogy palesztinok még mindig ország nélkül állnak, az azért van, mert a vezetésük tragikus módon folyamatosan a háborút keresik a béke helyett.
Izraelt támogató aktivisták felhasználhatják az „egyszerű emberek” technikáját, mint „az utca embere”, miközben Izraelt támogatják. Az „utca egyszerű embere” boldogan elítéli a terrorizmus minden formáját és támogatja a „nyugati eszméket”. A Közel-Keletről szóló viták során ezt könnyen lehet azonosítani Izrael támogatásával.
A populista helyzetek alkalmazásával óvatosnak kell lenni! Akadnak olyan erkölcsi határok, melyeket nem érdemes átlépni – például belenyúlni az általános arabellenes érzésekbe vagy az iszlámfóbiába. Tartsuk észben, hogy Izraelt a tömeges általánosítás és rasszizmus nélkül is lehet támogatni!
A félelem
Amikor a szónok arra figyelmeztet, hogy az üzenetének semmibevétele olyan következményekkel jár, mint egy esetleges háború, személyes szenvedés és így tovább, azzal a félelmet manipulálják, hogy üzenetüket kifejtsék. A hallgatóságnak mélyen gyökerező félelmei vannak az erőszakkal és a káosszal szemben, melyet meg lehet lovagolni hamis kettősségek gyártásával – azaz, „vagy rám hallgatsz, vagy ezek a borzasztó dolgok meg fognak történni!” A hallgatók túlságosan el vannak foglalva a rettenetes dolgok fenyegetésével ahhoz, hogy kritikusan átgondolják a szónok üzenetét.
A félelmet könnyű manipulálni olyan klímában, mely már úgyis átitatott a globális terrorizmustól való félelem. Arab és iszlám fundamentalista terroristák nyugaton ezrek haláláért felelnek és azzal fenyegetőznek, hogy az egész világot gazdasági válságba sodorják. Senki sem akar szembenézni fizikai kockázattal vagy a pénzügyi csőddel. A félelmet sikeresen fel lehet használni a terrorizmus következményeire való rámutatással. A fenyegetettség érzését erősítheti az, ha emlékeztetik az embereket arra, hogy a palesztin terroristák a múltban az egész világon működtek.
Természetesen a palesztin szónokok is meglovagolhatják a félelmet, hogy támogassák vele üzenetüket. Sokan tartanak az instabilitástól, mely hatással lehet a közel-keleti olajexportra egy regionális konfliktus kitörésekor. A gazdasági instabilitásért való felelősségét egy a közönségét manipulálni kívánó szónok könnyen rákenheti Izraelre.
A félelemmel nehéz szembeszállni, de az Izrael-aktivisták azért tehetnek egy-két dolgot. Először is, az aktivista megpróbálhatja csökkenteni a félelem szintjét ésszerűségre való hivatkozással - „legyünk ésszerűek, szerintem ezek a gondolatok igencsak távoliak és felelőtlenség ilyenekkel ijesztgetni az embereket néhány olcsó politikai pontszerzés miatt.” Másodszor, az aktivisták megpróbálhatják áthárítani a felelősséget - „a közel-keleti instabilitás valóban félelmetes lenne, és pont ezért tesz meg Izrael mindent a békéért. Viszont Jasszer Arafat elégedettnek tűnik a terroristák támogatásával a diplomácia helyett, mely az egész régiót olyan háborúba sodorhatja, melyet csak Arafat akar.
(Érdemes megfigyelni, hogy az állítólag demokrata és toleráns, véletlenül sem kommunista, a médiát teljesen uralma alatt tartó DK, MSZP, LMP 2010. március 15-én, a Parlament előtt keltette az emberekben a pánikhangulatot azzal, hogy a „diktatúra ellen és a szólásszabadságért tüntettek”. Majd alig egy hét múlva, 24-én habzó szájjal követeltek törvényt betiltandó (!) és büntetendő (!) gyűlöletbeszédről egy korábbi, általuk brutális kegyetlenséggel, állatias módon meggyilkolt áldozatuk, a nemzetével együtt jobb sorsra érdemes, szegény és ártatlan kis Solymosi Eszter nevének puszta megemlítése után. És az emberek megették ezt is - a ford.)
A csordaszellem
A legtöbb ember, mikor kétségei vannak valamivel kapcsolatban, örömmel teszi azt, amit a többiek is tesznek. Ez a csordaszellem hatás. Az emberek örömmel részei a tömegnek és ügyes manipulátorok rájátszhatnak erre a vágyra a saját támogatottságuk nagy tömegének kihangsúlyozásával. Bár ésszerű dolog adni az embereknek egy esélyt arra, hogy megtudhassák hányan is támogatják valójában a szónokot vagy a mozgalmat, gyakran adódik lehetőség kiterjedt támogatói kör benyomását kelteni – például azzal, hogy az összes támogatót egy helyre gyűjtik, vagy egy silányan levezetett közvélemény-kutatással – azért, hogy befolyásolhassák azokat az embereket, akik lelkesen követik a tömeget.
Izrael-aktivisták végezhetnek közvélemény-kutatást olyan csoportok között, melyek támogatják Izraelt és ezeket felhasználva azt a benyomást kelthetik, hogy Izrael „a támogatható csapat”. Arra, hogy azt a benyomást lehessen kelteni, hogy Izrael népszerűbb, mint a valóságban, fel lehet használni a demonstrációkat, sőt olyan fényképeket is, melyek nagy tömegek látszatát keltik.
Szem előtt kell tartani azt, hogy egy ügy nagy tömegtámogatottságának érzékeltetésével való játék problémát okozhat, ha ez azt jelenti, hogy a meggyőződéses támogatók önelégültekké válnak.
Palesztin aktivisták sikeresen keltik azt a benyomást, hogy hatalmas a támogatottságuk, és ezt nehéz ellensúlyozni. A leginkább magától értetődő és leghatásosabb válasz erre az, hogy meg kell próbálni még nagyobb támogatottság látszatát kelteni. Egyébként egyszerűen csak el kell kezdeni a kérdés megtárgyalását az „egyszerű emberek” technikájának alkalmazásával, hogy elkötelezett támogatókat szerezzünk és ne csak a csordaszellemet használjuk ki.
Folytatjuk
Kapcsolódó hírek:
Dél-Kelet-Ukrajnában helyezkedik a cionizmus - a győztes oldalra állnak
1975. november 10.: A cionizmust a „rasszizmus egyik formájával” azonosítja az ENSZ
Hazánk német megszállása volt a téma Izraelben - Palesztina zsidó megszállásáról valamiért nem szoktak konferenciázni
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?