Fábián Tamás|2013. 05. 29., 18:00|Utolsó módosítás:2013. 05. 29., 18:35|

Embercsempészet miatt halálra ítélték, adócsalás miatt börtönben ült, pedig állítólag törvényesen szerezte kétmilliárdos vagyonát. Volt vagy ezer szexpartnere, sosem volt hűséges, pedig a nőket mindennél jobban tiszteli. A politikusokat viszont gyűlöli, bár van, amelyik az ő pálinkáját issza. Csókolózott a majmával, Kerényit seggbe rúgná a buzizás miatt, és 2053-ig mindenképp élni szeretne. Interjú Klapka Györggyel, akinek csütörtökön jelenik meg az önéletrajzi könyve.

Kinek az ötlete volt ez a könyv?

A kiadó megkérte [Scherer] Zsuzsát, hogy mondjon három nevet, akikről könyvet lehet írni. Az enyémet is mondta, a kiadó pedig azt akarta, hogy legyek én. Zsuzsa megkérdezett, én meg belementem, mert ő egy jó újságíró. 

Kik fognak megbántódni a könyvön?

Nem cikizek senkit. 

Korábbi szexuális partnereinek kellemetlen lehet, ha magukra ismernek.

Azok mind halottak, ne vicceljen már, 85 éves vagyok. [nevet] Komolyra fordítva, én nem egy kibeszélő könyvet csináltam, amit a Havas Henrikék szoktak, hanem az életem sztoriját írtuk meg.

A gyerekeit sem zavarja, hogy részletesen beszélt a szexuális életéről?

Mióta megszülettek, tudják, hogy milyen életet éltem. Potens ember voltam, de Magyarországon rajtam kívül volt még pár száz ember, aki legalább olyan potens volt mint én, és úgy is élt. Rossz helyre születtem, az araboknál most lenne harminc feleségem, és nagyon jól érezném magam. Én lennék a Jani, nem pedig egy erkölcstelen állat. 

A korábbi interjúit olvasva úgy tűnik, mintha a nőket alávetettként kezelné: azt várja tőlük, hogy biztosítsák az otthon melegét, hogy ne kérdezzék meg este, hogy merre járt.

Az e havi Playboyban megjelent velem egy interjú, ennek az utolsó sorát idézném: "a munkában és a nőben hiszek".

Mit jelent az, hogy a nőben hisz?

Világéletemben nagyon tiszteltem a nőket. Szeretnék úgy élni, mint régen, de az már elmúlt. Az a véleményem, hogy csak az impotens férfi hűséges, én pedig 85 évesen már két éve hűséges vagyok.

Ezek szerint két éve szexelt utoljára?

Hát már nem olyan, mint régen volt, elmúlt. Fiatal koromban minden második lány után megfordultam az utcán, ma pedig már nem fordulok meg.

Hány nővel volt?

Ezerrel biztos. 

Miért volt ekkora sikere a nőknél?

A húgom és a feleségem egyszer arról beszélgettek, hogy olyan nincs, hogy valaki jól néz ki, fiatal, fehér lova is van, és jól tud dugni. Erre azt mondja a húgom, hogy "de, én ismertem egyet, a bátyám". Szóval ez volt az én sikerem, jól tudtam dugni. [nevet]

Klapka György a Vámház körúti üzletének irodájában

Fotó: Nagy Attila [origo]

Többször mondta, hogy nagyon puritán embernek tartja magát. Miért akart sok pénzt keresni?

A franc akart. 

Mégis mindig jól jövedelmező üzletért hajtott. A ruhabizniszt azért hagyta abba, mert kevés hasznot hozott.

Sikerorientált ember vagyok, a pénzhez nincs viszonyom, öt forintból ugyanúgy megélek, mint százmillióból. Nekem a pénz egy bizonyítvány. Ha csinálok egy egymillió forintos üzletet, akkor kaptam egy kettest. Ha csinálok egy tízmilliósat, akkor kapok egy ötöst. 

Hogyan élne meg öt forintból?

Nem tudom megmondani, mert mindig megvolt mindenem. De volt, hogy megszorultam, és akkor is megéltem. 

Mikor állt a legközelebb a csődhöz?

Volt, hogy csődöt mondtam. Nyitottam Németországban egy vendéglőt, harminckét alkalmazottal. Aztán túl korán jött a szafari, elmentem Afrikába, hoztam egy csimpánzt, az volt az üzletvezető. [nevet] Igen, négy évig éltem együtt egy majommal, a saját ősanyámmal. Maga még ilyet nem látott, annyit, de annyit tanultam tőle, minden benne volt, ami jó és rossz az emberben. Majomszeretettel szeretett, csókolóztam vele, mint egy őrült. Pörköltet evett nokedlivel, nem ám banánt meg salátát. Kapzsi volt, irigy, féltékeny, amit el tud képzelni. Volt egy macskája is.

A majomnak?

Igen. Gyakran odaverte a falhoz a macskát, de imádta. Mindig velem volt, a nyakamba csimpaszkodva jött az utcán, mint egy gyerek. Egyszer egy áruházban mentünk, odajött egy asszony, és azt mondta: "uram, ne haragudjon, először azt hittem, hogy milyen csúnya gyereke van, most látom csak, hogy milyen szép majma". Szóval minden relatív, gyereknek csúnya volt a ráncos pofájával, majomnak viszont szép. Mindig velünk evett az asztalnál, levest mondjuk nem tudott enni, mert a kanalából lefolyt a karján. Voltak dolgai, a sört például imádta. A majom nagyon értelmes, nem egy kutya, hanem egy kis ember. Csodálatos élmény volt. 

Ha ennyire jó volt, miért lett vége?

Az utolsó három hónapban csak velem akart aludni, lány volt egyébként. Mindig átölelt - majommódra kezével, lábával-, aztán elaludt és horkolt. Miután álmában lassan elengedett, nagy nehezen én is el tudtam aludni, de egy óra múlva felébredt, és újra rám csimpaszkodott, amire felébredtem. Ez ment egész éjszaka. Halálosan féltékeny volt. Annyira, hogy nekiment annak, aki kezet fogott velem. Sajnos muszáj volt leadni, állatkertbe nem lehetett, mert embernek neveltem, de találtam valakit. A tojásrántotta volt a kedvence, hagymával. 

A féltékenység vetett véget Klapka és majma kapcsolatának

Fotó: Nagy Attila [origo]

Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy halálra ítélték? [Az NDK-ban ítélték el embercsempészésért, mert a hatvanas években sokaknak segített átjutni Nyugatra.]

Hál' istennek nem voltam ott, de nem volt jó. Elvesztettem a hazámat, a vagyonomat. Volt egy gyönyörű villám Siófokon, egy lakásom a Vörösmarty utcában egy vadonatúj Mercedesszel a garázsban. Mindenem megvolt a világon, és arra készültem, hogy hazajövök. Aztán az utolsó pillanatban lebuktak az embereim. Miután megvolt a halálos ítélet, tudtam, hogy nem jöhetek haza, mert a magyarok kiszolgáltatnának a németeknek. Mindegy, hogy miért, majd valamit kitalálnak. Pedig én előbb nyitottam ki a határt, mint Horn Gyula. Csak tízezer márkát kaptam emberenként, amiből ki kellett fizetni a beosztottjaimat. Nem szereztem vele sok pénzt. 

Azt írja a könyvben, hogy nem felebaráti szeretetből csempészett embereket Keletről Nyugatra.

Az elsőt még igen. Aztán rájöttem, hogy milyen jó üzlet ez. 

Nem gondolja, hogy ezek alapján erkölcstelen ember benyomását kelti?

Tudja, uram, én azért beszélek ilyen nyíltan erről, mert nincs ebben a kibaszott országban valaki, aki bátran elmondja, hogy mi van, hanem mindenki minden szaron megbotránkozik. Ha én egy doktorátust hamisítottam volna valamikor, és megkérdezik, hogy hamis-e, akkor azt mondom, hogy igen, és ma én lennék a köztársasági elnök. De ha elkezdek hazudozni, hogy ez nem hamis, és fenyegetőzöm, hogy majd én megmutatom. Menjen a francba az ilyen ember. Ez nem az én világom. Azért gyűlölöm a politikust mint olyat, mert gerinctelen, szar ember. Minden politikus. Kivétel nélkül mind. Én az őszinte embereket szeretem. 

Mondok egy példát. Tizenhét éve van egy főkönyvelőm. Mikor meghirdettem az állást, eljött és azt mondta: "uram, szeretnék könyvelő lenni, de most megmondom magának, hogy szeretnék férjhez menni, és szeretnék gyereket". Nincs ebben az országban olyan főnök, aki ezt felveszi. Másnap kezdett nálam, azóta van két gyereke. Ha akarja, behívom, nem beszéltünk össze. 

Egy politikussal sem találkozott, aki szimpatikus volt?

Van, akivel szimpatizálok, az én pálinkámat issza, az én pacalomat eszi. 

Lehet tudni a nevét?

Nem.

Még ma is aktív?

Nemhogy aktív, a legaktívabb, aki létezik. 

Gyűlöli a politikusokat, de van, amelyik az ő pálinkáját issza

Fotó: Nagy Attila [origo]

Kétmilliárd forint a vagyona, mennyit szerzett ebből törvényesen, és mennyit fű alatt?

Először is, világéletemben minden fillért törvényesen szereztem be.

Az embercsempészet végül is nem volt legális.

Na de mikor csempésztem én embert?

Nyilván régen.

A csempészésért kaptam két kitüntetést, meg német útlevelet. Keletnémeteket csempésztem ki Nyugat-Németországba, ez a keleti kommunista világban megvetendő volt. De Horn Gyula akkor micsoda? Ő kinyitotta a határt. Én csempésztem száz, vagy százötven embert, nem tudom pontosan [a könyvében hétszázat említ- a szerk.], Horn Gyula meg százezreket. Az is csempészés, ha kinyitom a szögesdrótot? Ki a nagyobb gazember, Horn vagy én? Az is fekete pénz? Összehoztam családokat, akiket szétszakított a berlini fal. Ez volt a nagy dolog?

Nem ítélkezésnek szántam.

Németországban voltam börtönben, nem tagadom. Megfogtak adócsalásért. Egy vállalatvezetőnek az a feladata, hogy a vállalat jól menjen. Minél kevesebb adót, vámot fizessen, és a cége minél több pénzt keressen. Ez volt a célom. Lebuktunk egy ilyen izé miatt, és bevittek az előzetesbe. 

Aztán elengedték a büntetést.

Jó, de csak-csak bent voltam, bezárták az ajtót, és börtöntöltelék voltam. De hát Göncz Árpád is az volt. 

Azt írja a könyvben, hogy mindegy, hogy kommunizmus, kapitalizmus, forradalom, vagy ellenforradalom van, nem foglalkozik vele. Melyik rendszerben szeretett a legjobban élni?

Mindegyikben jól éltem. Nekem ne szidják a kommunizmust se, mert mint táncos, jól éltem. Kerestem tizenhétezer forintot havonta, amikor másnak nyolcszáz forint volt a fizetése. 

De melyiket szerette a legjobban?

Azért nem lehet nekem ilyen kérdést föltenni, mert a kommunizmusban is szabadon utaztam. Én voltam az első magyar táncos, aki '54-ben kiment. '57-ben Izraelben turnéztam. Én mindent meg tudtam magamnak szerezni, szorgalmas pali voltam. Ha két napig nem volt valami, akkor harmadik napra már igen. Biztos egy kis tehetségem is volt, de állítom, az élet nyolcvan százaléka a szorgalmon múlik. 

Miért hagyta abba a táncot?

Negyvenkét éves lettem, és azt mondtam, jó napot kívánok. Nem akartam, hogy azt mondják rám, mit szerencsétlenkedik ott az az öreg. Meg Nyugaton a táncos élet az cigányélet. Minden hónapban utazni kell, én meg családot akartam, és sikerült is. 

Visszatérve a művészethez, 2002-ben pályázott a Nemzeti Színház igazgatójának.

Azt hülyeségből csináltam. 

Akkor azt nyilatkozta, hogy, bármikor Jordán Tamás rendelkezésére állna.

Azt mondtam, hogy én meg tudnám tölteni a színházat, akkoriban még üres volt. Aztán Alföldi is meg tudta tölteni, és nagyon nagy kár, hogy leváltották. Borzasztó dolog, hogy ma a művészet is politika lett. Ez nagy baj. Hallottam Kerényi legutóbbi megnyilatkozását a buzikról. Úgy rúgnám valagba, hogy kirepül. A művészszakmában sok buzi van. Mikor Berlinben igazgatóként húsz fiúm és negyven lányom volt, nem nagyon ejtettem le a szappant a fürdőben. De megbecsültem őket, mert jó művészek voltak.

Klapka volt az első magyar táncos, aki külfödre ment 1954-ben

Fotó: Nagy Attila [origo]

Évek óta foglalkozik dióbiznisszel is, azt olvastam, hogy rabok törik a dióját. Hogy jött ez?

Örültek, hogy elfoglaltságot adtam az embereknek. Évekig a pécsi és a sopronkőhidai börtönben törettem a diót, aztán abba kellett hagynom, mert nagyon csúnyán törték. Át kellett válogatni a visszakerült dióbelet, mert tele volt héjjal, a rabokat nem érdekelte. Viszont ha nekem ugyanannyi munkát kell végeznem a béllel, mintha én törném, akkor minek csináltassam velük?

Kaptak érte pénzt?

Rendes fizetést kaptak, de nem ők, hanem a börtön. A feles dióért kilónként négyszáz forintot adtam, kétszázötvenet meg a többiért. A börtönnek nagyon jó volt, biztos kasszíroztak rajta jó pár ezrest. 

Fő profilja az arany, április elején volt egy nap, amikor óriásit zuhant az arany ára. Nem kapott a szívéhez?

Nem. Az arany ára négy hónap alatt tízezer eurót zuhant, most csak harmincnégyezer, de vissza fog mászni. Régen pár centivel a föld alatt is lehetett aranyat találni, most nagyon mélyre kell ásni. Marx és Engels is megmondta, hogy a befektetett munka arányos az árral. Ha nehéz kibányászni, sokat fog érni. 

Csak figyeli a tőzsdét, vagy csinálni is szokta? [Előző kérdésünknél elővett két aktuális grafikont az aranyár alakulásáról.]

Nem tőzsdézek, mert utálom. 

Miért?

Ráfizettem. Nem volt sikerélményem, nem voltam eléggé felkészült. 

"Vásároljon aranyat Klapkánál. Vámház körút 9."

Fotó: Nagy Attila [origo]

Karácsonykor íratta meg a végrendeletét. Van köze ennek ahhoz, hogy karácsonykor született?

Nem akkor írattam meg, közjegyző nem is fogadna karácsonykor. Csak akkor jöttek össze a gyerekek, és akkor tudtuk megbeszélni, hogy ki mit szeretne. Itt nem arról van szó, hogy itt van kétmilliárd forintban, és egyenlően elosztom, hanem van az üzlet, a diós, a zálogház, pár kiló arany stb. Ez a vagyon nincs a zsebemben, ha meghalok, valahogy fel kell használni, és a hogyan a lényeg. Ha ebbe az üzletbe akármelyik gyerekem bejön, és azt mondja, hogy tovább fogja csinálni, én azt mondom, hogy Isten őrizz, ne csináld, fiam, mert belebuksz. 

Akkor a halála után bezár a Vámház körút 9.?

Nem biztos, hogy bezár, de az biztos, hogy nem a miénk lesz. Eladják, vagy bérbe adják, valami lesz vele. Ki fogja kezelni a dióst? A lányom tudós, a Düsseldorfi Egyetem munkatársa. A fiam a düsseldorfi Vodafone-nál osztályvezető. Mondja azt majd, hogy nem kell az euró, és idejön a diósba? Ugyan. Nekem ez nagyon érdekes, mert ezeket én teremtettem.

Miért pont most írta meg a végrendeletét?

85 éves vagyok. 

Megírhatta volna 84 évesen is.

Persze. Akkor is írtam egyet. Már húsz éve írom. Óvatos duhaj vagyok, mindent előre megszervezek. 

Készül a halálra?

A franc készül. Uram, én rendeltem száz diófát az idén, ne hülyéskedjen már velem! Abból még tíz év, mire dió lesz. 

Mit gondol, meddig fog élni?

Megmutatom, papírom is van róla. Bementem az önkormányzathoz, mert lejárt a személyim. Rám néztek, gondolkodtak, hogy mennyit adjanak még a palinak, aztán kiállítottak a személyimet 2053-ig. Mondom, oké, akkor addig fogok élni. 

Fotó: Nagy Attila [origo]