Magát a történetet felesleges újra és újra elmondani, millió kép és anyag található róla a világhálón is. Csupán lényegi pontokat érintünk.

A Japán és az Amerikai Egyesült Államok közötti háború 1945 közepén egyáltalán nem állt olyan fényesen, mint azt az amerikai történelemhazugság bemutatni kívánja. A németek kilépésével az amerikai haderő teljes erejével Japán ellen tud fordulni. A csendes-óceáni hajóflottát azonban a japán kamikázéktól olyan súlyos csapások érik, hogy Japán megszállásának terve végkép elúszik. Természetesen igyekeznek bagatellizálni a kamikaze veszteségeket, de néha azért elhangzik ezzel kapcsolatban egy-egy igaz megállapítás is, figyelni kell az összeállításokat. Az amerikai hadsereg csiga tempóban, lépésről lépésre foglalja el a szigeteket, de Japánt soha nem lett volna képes elfoglalni egyedül.

A németországi harcok alól felszabadult szovjet hadsereg is megkezdi az előrenyomulást a térségben. Az Államok szemszögéből semmiképpen sem megengedhető, hogy a szovjet Japánra tegye a kezét, ugyanis abban az esetben az USA további térnyerésének is vége a Távol-keleten. Tehát valamit tenni kell.

Az augusztus 6-án ledobott atombomba hatása felülmúlja valamennyi eddigi fegyver hatását. Valójában az akkor ismert harci gázok, vegyi fegyverek – Drezda esetében a különleges gyújtóbombák is - legalább akkora, vagy nagyobb hatást fejthettek volna ki, de az atomfegyver pszichikai hatása elsöprő. A túlnyomó többségben faszerkezetes házak szó szerint eltűnnek, a város úgy nézett ki, mintha egyszerűen elvarázsolták volna a térképről. A söpredék senkiházi pilóták halálukig büszkék voltak, hogy ők dobhatták le az atombombát a „rohadék sárgákra”.

Most jön az összeesküvés-elmélet rész.

Immáron több könyvben olvasható volt, hogy az atomfegyvert Hitler tudós csapata készítette el és kísérleti robbantások is történtek. Ennek logikai alapon több alátámasztása is van. Alapvetően a németek minden fegyvert előbb fejlesztettek ki, amelyek abban az időben kerültek a fegyverfejlesztések közé. A sugárhajtóműtől a radaron át a rakétáig, az űrméret alatti lövedéktől, a mikro-chipig. (Senkit ne tévesszenek meg az eddigi történelmi tanulmányai, illetve amit tudni vélt.) Az atomfegyver valamennyi tudósának - akárhol is dolgozott a világon - német tudósok anyagain alapult a munkája.

A háborúnak májusban vége szakad. Mindkét nyertes fél, mint az őrültek kutatják fel a német fejlesztéseket, vagonszám mennek az anyagok és a kísérleti járművek mind Moszkva, mind a Nyugat felé. Többek között a kutatómunkákban többször is említett többvagonnyi kísérleti bomba, melyet az SS őrzött, és nem került bevetésre. Ezeket az Egyesült Államok foglalta le. (Kurt Rieder: A harmadik birodalom csodafegyverei c. könyvében fellelhető a vagonok lefoglalási helye, száma, az őrző alakulat neve, több katona adata, a kísérleti pilóták nevei.) Miközben halomra gyilkolják az SS, a páncélosok, és sok más alakulat katonáit, több százezren halnak éhen az angol, amerikai és bolsevik haláltáborokban, hajsza zajlik a mérnökökért, tudósokért, kiképzőkért. Miért pont az atomfegyver lenne kivétel?

Mi volt az a fegyver, melynek bevetéséért Hitler nem vállalta az erkölcsi felelősséget az utolsó beszédében? Ezt a beszédet azóta mindenhonnan eltüntették, ahonnan csak lehetett. Még a Hitler összes beszédei című kiadványban sincs benne.

A bombákat Amerikában hosszú évek óta fejlesztették, érdekes módon eredményt, csak az európai háború befejezése, és a német titkos fegyverek lefoglalása után tudtak felmutatni. Az első kísérleti robbantás július 16-án történik Arizonában. S csak ezután tudják felhasználni a fegyvert, de már csak a japánok ellen.

A fegyver bevetésének ennek ellenére volt-e bármi értelme?

Semmi, sőt nemhogy értelme nem volt, de ráadásul óriási baklövés is volt. A háborúban nagyon kitartó és közelharcban szívós japánok sem tudtak volna ellenállni az észak felől közelítő szovjet áradatnak, főleg az amerikai katonai nyomással együtt. Egyetlen logikus cselekedetük lett volna, ha az oroszok közeledtével leteszik a fegyvert az USA előtt. Atombomba nélkül. A végeredmény így is ugyan az lett volna, de van egy nagy különbség. A japánok örökké emlékeznek Hirosimára, és Nagaszakira. Az USA gyengülésével feléledő katona kultusz, USA gyűlölet, a szamuráj és kamikaze tisztelet csak az első jelek.

A sugárzás okozta genetikai betegségeket, az események sokszor elmondott történeteit, a villanást, a másodpercek alatt elhamvadó tízezrek emlékét, a „fekete eső”-t Japán soha nem fogja elfelejteni, de egyetlen nép sem felejtené el. És ha lenne aki elfelejtené, a meghagyott kórház épülete, az évenkénti országos megemlékezés eszébe juttatja mindenkinek a történteket.

A holnap után zajló megemlékezésre meghívták az Egyesült Államok képviseletét. Nem titkolt szándék lehetett a japán politika részéről, hogy az USA talán – esetleg - bocsánatot kér, mint ahogy azt a japán külügyminiszter is megtette Kínában. Ezzel elejét vehették volna a fokozódó Amerika-ellenességnek. Az USA külügyminisztériumának nyilatkozata azonban nem tartalmaz bocsánatkérést, mint ahogy a zsidó sem kér soha senkitől bocsánatot... Egyetlen ember képviseli majd az Egyesült Államokat, az USA japán nagykövete, aki kiemeli, hogy a háború összes áldozatáról kíván megemlékezni. Előre látható az összemosási szándék: a cionista hatalom zászlóshajója az USA, ebből is holokauszt napot fog csinálni. Kimondva, vagy kimondatlanul a megemlékezés kiterjesztése a „háború összes áldozatára” a cionista holokauszt propaganda beemelését jelenti. Ez kettős célt szolgál. Előkerülnek majd a gonosz nácik, meg a szegény zsidók. Nem kisebb szándékkal, mint azzal, hogy összemossanak, elbújjanak a holokauszt vallás mögé, így próbálva kisebbíteni saját hatalmas bűnüket. Más megközelítéssel: a saját bűnükből is cionista propagandát képeznek. Ez az igazi sátáni működés.

Nagaszaki, Hirosima, Drezda. Ez a három név álljon örök mementóként a világ szeme előtt, hogy a cionizmus mire képes. Valójában maga sem mérte fel cselekedetei következményét, de ez a három név végzi ki lassan és biztosan ezt a világpusztító eszmeiséget. Ebből a három névből sugárzik a cionizmus valódi képe és rányomja bélyegét mindenre, legyen az háború, béke, vagy csak egy egyszerű rágógumigyártás. A lényegük, a sátáni lelkületük költözik bele minden tettükbe, és mérgezi világunkat. Nem értik miért és hogyan pusztul birodalmuk, mikor minden olyan jól ment, és valójában az ég-világon semmi oka sincs mindannak az összeomlásnak, ami mára lassan a végjátékhoz ér. A lelkületük hatása. A pusztulás csak pusztulást szülhet, beleértve önmaga pusztulását is. Hosszú agónia ez, amely lassan befejeződik. És akkor Hirosima, Nagaszaki, Drezda végre fellélegezhet, mert nem kell tovább hordozniuk jelentésüket, jelentőségüket.

Gyártó István – Jövőnk.info