Propaganda a háborúhoz

A Wiesenthal központ vakmerő propagandával rendelkezik a háborúhoz. Jóval azelőtt, mielőtt 2003-ban Amerika megszállta volna Irakot, megindult a propaganda-hadjárat, ami mögött az a hazugság állt, hogy bagdadi vezetés veszélyt jelent.

Hier, 1990-ben ezt írta a Newsweek magazinnak: „Szerintem Amerikának be kellene vonulnia. Talán nem holnap, de hamarosan… Három év múlva Iraknak nukleáris fegyverei lesznek.” A központ az 1991-es évek elején előhozakodott egy olyan „sokkoló felfedezéssel”, miszerint Iráni hadifoglyokat gázosítottak el Zyklon B segítségével, „külön, irakiaknak készített gázkamrákban, melyet a Rhema Labortechnik nevű német cég gyártott.” A központ magazinja állította, hogy: „ezek a kamrák, úgy voltak kicsempézve, hogy műtéti szobának nézzenek ki, megerősített ablakú, megfigyelő szobákkal”.

Az inváziót megelőző hónapokban a központ új propagandaanyagokat ajánlott fel Amerika részére, ezzel biztosítva még több okot az USA hadba vonulására. Muszáj elsöprő csapást mérni, mert a Saddam Hussein által vezérelt rezsim, „folytatja a tömegpusztító fegyverek raktározását” és mert „szembeszállt a világgal és nem tartotta be az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatait.” Ráadásul a központ kijelentette: „Vannak más zsarnokok, de maga Saddam veszély a világrendre és a stabilitásra. Vannak mások is, akiknek kémiai és biológiai tömegpusztító fegyverei vannak, de csak Saddam mutatott hajlandóságot arra, hogy ezeket használja is.”

A központ felháborodása a bagdadi rezsim állítólagos engedetlenségén, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataival szemben, már csak azért is figyelemreméltó, mert Izrael valóban megszegett jó pár ilyen határozatot.

Amint a világ mára bizonyosan tudja, a központ vádjai Irakkal szemben csak üres ürügyek voltak, melyek azzal a szándékkal lettek kiötölve, hogy rávegyék a szkeptikus közösséget, arra hogy támogassák a háborút egy olyan országgal szemben, mely semmilyen veszélyt nem jelent az Egyesült Államokra.

Felszítjuk a lángokat

Ravasz magazinjukban, filmjeikben, nyilvános kijelentéseikben, Hier rabbi és a az ő központja ügyesen játszanak a zsidó félelmekre, aggodalmakra és az érzékenységre alapozva, hogy mindenekelőtt könyörtelenül hasznosítsák a holokauszt történetet. Hier-en kívül senki más nem tudja úgy kiélezni a dolgokat, amiket az amerikai-zsidó történész, Alfred Lilienthal holokausztmániának nevez.

„Hier rabbi és a Wiesenthal Központ, véleményem szerint a legextrémebb azok közül, akik felhasználják a holokausztot, mondta a Yad Vashem holokauszt központ igazgatója. „A zsidók sok durva dolgot tettek,” folytatta, „de a Wiesenthal Központ magasan a legdurvább mindközül: Az optimális mennyiségű érzelmes kiállítás annak érdekében, hogy a pénzük még több legyen… „A központ hatalmas sikere új értelmet adott egy hátborzongató viccnek: „Nincs üzlet, mely a Shoah üzlettel felérne” mondta Judith Miller írónő, a New York Times újságírója. (Shoah: héber szó a holokausztra)

A központ fontos játékos abban, amit Norman Finklestein „zsaroló rablásnak” nevez, melyet a zsidók alkalmaznak, abból a megfontolásból, hogy milliárd dollárokat zsaroljanak ki európai országoktól és cégektől. Finklestein, aki maga is holokauszt túlélők fia, a központot szívtelen és erkölcstelen csalók bandájának nevezi, kiknek a fémjelzése az, hogy bármit megtesznek dollárért cserébe.

A Simon Wiesenthal Központ nem csak egy kifejezése az óriási cionista-zsidó hatalomnak Amerikában, fontos szerepet játszik a hatalom megtartásában. Céljaikat reklámozva, egy sikeres és jól támogatott propagandát fejtenek ki, mely az ellenszegülés, a félreinformálás és a hazugságok segítségével támogatja Izrael háborús törekvéseit. Politikusokkal szövetkezik, akik a saját érdekeiket a közösség érdekei fölé helyezik, közreműködik és kihatással is van Amerika már amúgy is korrupt politikai és kulturális életére.

(fordította: K. Tamás)