Ugye emlékeznek még, hogy nemrégiben mennyit hallottuk ezt: a spanyol példa! Ezt kell követni hazánknak. Irány az EU. Mert állítólag az EU itt "csodát" művelt.

Spanyolország 1936-tól 1939-ig élte át a rendkívül véres polgárháborút. A polgárháború a nemzeti és a köztársasági (zsidó-kommunista) erők között zajlott, és a nemzeti erők győzelmével végződött. A kezdetekben rendkívül egyszerűen felszerelt harcoló felek később a szovjet és német tanácsadóknak köszönhetően jó felszereléssel és komoly haditechnikával rendelkeztek, ezért húzódott el a polgárháború sokáig. A kommunista oldal, de legfőképpen a SIM (spanyol köztársasági titkosszolgálat) olyan szörnyűségeket követtek el, ami hosszú évtizedekig fenntartotta Franco tábornok támogatottságát.

A kommunista oldalt teljes egészében a zsidó liberális és cionbolsevista vonal támogatta. Felbujtóként, politikai agitátorokként szinte kivétel nélkül zsidók özönlöttek Spanyolországba (például Rosa Luxemburg, vagy Kun Béla). A szabadkőművesek is a köztársasági oldalt támogatták, valamint a Szovjetunió fegyverekkel (amit jól fel is számoltak az ellopott aranytartalékból). Ezek együttese eredményezte, hogy azonnal lebontottak 30 templomot, bevezették a válást és a gyerekgyilkosságot (abortuszt). Papokat végeztek ki brutálisan, 30 000 apácából több ezret gyilkoltak meg, erőszakoltak halálra a legbestiálisabb módokon, amerre jártak. A vallásos Spanyolországból semmi nem maradt. Sem egy szobor, sem egy útszéli kereszt. Ez a módszer eredményezte, hogy a polgárháború végével Franco tábornokra hatalmas társadalmi nyomás nehezedett, hogy megbosszulják a történteket.

A harcokban senki nem segítette eleinte a tábornokot, csak Németország, majd Olaszország. Az Antant hatalmak tartózkodtak. Az USA-nak voltak befektetései Spanyolországban, de nyilvánosan nem merte segíteni a tábornokot, ezért Németországon keresztül (!) adtak el fegyvereket, bombákat és teherautókat (40 000 darabot, többet mint a németek-olaszok együtt). Spanyolországnak a köztársasági szovjet segítség miatt a Szovjetunióval szinte semmilyen kapcsolata sem volt az elkövetkező évtizedekben.

A II. Világháború végével - mivel Franco ha nem is támogatta a németeket, pusztán annyival hogy nyersanyagokat adott el nekik -  erős német szimpatizáns viselkedése miatt teljesen elszeparálódott, kirekesztődött. Semmi egyébbel nem tudta stabilizálni a helyzetet, mint azzal, hogy nagyon erős kézzel vezette az országot. 1945-ig nagyjából lezárultak a bírósági perek, 350 000 kommunistát ítéltek el vagy végeztek ki. Az országban rend lett. A polgárháború gyakorlatilag az ország nagy részén megszüntette az ipart, lerombolt gyárak, tönkretett gépek mindenütt. A felújítás ipari háttér nélkül nagyon nehéz helyzetbe hozta az országot. A német háttér, akiktől vehettek volna valamit, megszűnt. Egész Európa romokban hevert, és minden ország, még Németország is amerikai gépeket vásárolt a hiány pótlására. Spanyolország senkihez sem tudott fordulni. A béreket befagyasztották, a nép nehéz körülmények között stabilizálta a belső gazdaságát. Aztán az USA kezdett lassan nyitni Franco felé. Leginkább azért, mert nagy szüksége volt a fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlen wolframra, amiből itt bányásszák a legtöbbet, és a legjobb minőséget. A lassú nyitás, amelynek során Spanyolország külföldi piacokat talált, 1950-ben már érezhető volt, a gazdaság lassan kezdett élénkülni, és 1955-ben felvették az országot az ENSZ-be. Innentől számítják az úgynevezett "spanyol csodát". A gazdaság hamar magához tért, az ipar és a mezőgazdaság gyorsan fejlődött, a 60-as évektől kezdve beindult az idegenforgalom. Franco kölcsönök nélkül rendbe tette a gazdaságot, és kijelenthető, hogy a spanyolok igen jól éltek. A gazdaság az egyik legjobb, de inkább legstabilabb lett, mivel semmilyen külső elkötelezettsége, adóssága nem volt. A harcjárműtől a személyautóig mindent gyártani kezdtek, erős hadsereg, és stabil politika volt jellemző az országra. Valójában egy nemzeti és szociális rendszer volt, ami mérsékelten, de beengedte a "nyugati behatásokat". Egy keresztényi alapú autokratikus államrend épült ki.

1975-ben meghalt a tábornok, és utódjául I. János Károly trónörököst jelölte meg, aki ezt elfogadta és azonnal 'demokratizálódási' folyamatokba kezd.

És mi van most?

A lecsúszás a lejtőn 1978-ban kezdődött, új parlament, új alkotmány. 1981-ben a szocialisták megnyerik a választást. 1986-ban csatlakoznak az Európai Közösséghez (EU). Eddig a pontig élvezték a Franco hatalom stabil gazdaságának eredményeit. A demokratikusan megválasztott kormányok liberalizálják a gazdaságot, privatizációba kezdenek, az országba belép az IMF. Megkezdődnek a hitelfelvételek. Spanyolország belekeveredik az USA támogatójaként a szerb háborúba, majd részt vesz az afganisztáni és iraki hadműveletekben is. Az ország folyamatosan veszi fel a hiteleket, lassan eladósodik. Elég volt egy apró kis megingás, és az ország az egyik legeladósodottabb, leginstabilabb országgá vált. Megsegítésén - a görögökkel együtt - töri a fejét az EU, de a gazdaság mára romokban hever, adósságai az eget verik a GDP-hez képest. A fiatalsága pedig még hazánkénál is katasztrofálisabb állapotban van, drogok, alkohol, és teljes konzumidiotizmus. A szabadkőműves társadalomrombolás megtette hatását.

Nos, a "spanyol példáról" amiről annyit hallottunk, miért is kell nekünk az EU - csak ennyit. Ennyit értek el ott is, egy jó és stabil gazdaságot tettek tönkre. Tehát nem igaz az, hogy azért vagyunk rossz helyzetben, mert húz a kommunista hagyaték, vagy alapvetően elmaradott lett volna az iparunk. Azért vagyunk itt, mert az Európai Uniót is zsidók vezetik és ők ennyire képesek!

Tálas András - Jövőnk.info