A napokban a sajtó elkezdte megszellőztetni a hírt, hogy az év folyamán a külföldre (Lengyelországba, Szlovákiába, Németországba, Ausztriába és Észak-Afrikába) kiszállított gabonamennyiségek miatt erősen meg fog nőni a liszt és ezzel együtt a kenyér ára. Ez része a felkészítésnek, hogy a nép hozzászokjon a várható drágasághoz, esetleg éhezéshez, és könnyebben elfogadja azt. Itthon valamiért nem képeztek stratégiai készletet gabonából a lakosság ellátására, pedig nyilvánvaló, hogy erre láthatóan szükség van.

Nem véletlen, hogy Oroszország leállította a gabonaexportokat. Nálunk pedig az országot uraló zsidó maffia a kenyerétől is hajlandó megfosztani az országot. Ez a fajta hozzáállás egy világgazdasági válság idején különösen veszélyes, egy esetleges államcsőd, de egy jelentősebb gazdasági visszaesés esetén is nagyobb néptömegek egyszerű éhenhalását eredményezheti. Esetleg éhséglázadást. Az intő példa a kommunizmus alatti időszak ukrajnai gyakorlata, amikor a cionbolsevista vezetés a harmincas években az ország gabonakészletét eladva mesterségesen milliók éhhalálát okozta. Ismerve a magyar történelmet, hasonlókra számítani nem üldözési mániát, hanem realitásérzéket jelent.

Magyarország jó gabonatermelő hely, minden adott ahhoz, hogy legalább kenyere legyen a magyar embernek. De amikor azt látjuk, hogy a zsidó kereskedő nyomott áron felvásárolja és eladja a gabonát, majd drága áron az importgabonából készül a kenyér, a jelenlegi rendszerhez köthető minden illúziónak szét kell foszlania.

Külön érdekesség, hogy az esetek egy részében a gabona ki sem kerül az országból, hanem csak egy külföldi spekuláns cég vásárolja meg, és ugyanúgy itthon tárolja, majd jóval magasabb áron eladja. Papíron tehát külföldre lett eladva, holott el sem hagyta az országot. Viszont rémisztgetni lehet a kenyérhiánnyal. A még nyilvános költségvetési adatokból is kitűnik, hogy az ország sok mezőgazdasági termék esetén exportál is és importál is (érdemes átnézni az államközi szerződéseket, különösen amit Izraellel kötött az állam), amiből gyaníthatóan a magyar államnak semmi haszna nincs. A kereskedők hasznát a lakosság fizeti meg.

Amikor a magyar ásványkincsek kitermelési joga olcsón kerül külföldi kezekbe, általános a felháborodás. Most azt láthatjuk, mindennel ugyanazt a trükköt játsszák el: mesterségesen hiányt hoznak létre és drágaságot. Akár makói gázról, akár kenyérről, akármiről is van szó, az eljárás majdnem ugyanaz. Nyilvánvaló és pofátlan fosztogatás, csalással, ügyeskedéssel, spekulációval, árdrágítással, kormányzati jóváhagyás mellett!

A drága kenyér a legszegényebbek adója. Mert kenyeret mindenki eszik. Ez is a Fideszes Orbán-kormány egy burkolt adója tehát, amellyel a cionistáknak adózunk.

Valószínű azonban, hogy a kenyér magasabb árából először nem éhínség következik (mivel az a fontosabb, ezért a maradék pénz a drágább kenyér árára fog elmenni), hanem kifizetetlen közüzemi számlák, további adósságok. És azok, akiknek a nép nem tud fizetni (pedig nagyon is benne vannak a spekulációban), majd értetlenül adják az ártatlant, és a behajtási jogaikra hivatkoznak.

Tamási Attila