Ez annak az előadásnak a módosított változata, melyet Leon Degrelle Waffen-SS tábornok adott az Institute of Historical Review (California, USA) számára, 1982-ben.

Hölgyeim és uraim, Megkértek, hogy beszéljek a második világháború nagy ismeretlenjéről: A Waffen SS-ről.

Valahogy meglepő, hogy egy politikai és katonai szervezetről, melynél a második világháborúban több mint egy millió önkéntes harcolt, hivatalosan teljesen hallgatnak. Miért? Miért van az, hogy a hivatalos nyilvántartás még mindig figyelmen kívül hagyja ezt a különleges, önkéntesekből álló hadsereget? Egy hadsereget, amely az egész világot befolyásoló hatalmas csata örvényében volt.

A választ talán a Waffen SS ama legmeglepőbb tulajdonságában lehet keresni, hogy harminc különböző ország önkénteseiből állt. Milyen ügy kötötte őket össze és miért ajánlották fel önkéntesen életüket? Német jelenség volt? Kezdetben igen.

Eredetileg a Waffen SS kevesebb mint kétszáz emberből állt. Állandóan növekedett 1940-ig, amikor második fázisába lépett: a germán Waffen SS fázisba. A németországi németekhez ekkor csatlakoztak észak-nyugat európaiak és német származásúak egész Európából. Aztán 1941-ben a Szovjetunióval való nagy összecsapás idején tovább nőtt az európai Waffen SS. Távoli országokból származó fiatal férfiak harcoltak együtt az orosz fronton.

A háború előtti években szinte senki sem ismerte a Waffen SS-t. Maguk a németek időt szántak arra, hogy felfigyeljenek a Waffen SS sajátos vonásaira.

Hitler demokratikusan lett kancellár, megnyerte a szavazást. Mint más politikusok, részt vett a választási hadjáratban. Gyűléseken vett részt, hirdetőtáblákon hirdetett, üzenetével vonzotta hallgatóságát. Egyre több embernek tetszett mondanivalója és egyre többen szavaztak pártjának tagjaira. Hitler nem erőszakkal jutott hatalomra, hanem a nép választotta meg, és Németország államelnöke vezette be hivatalába, von Hindenburg tábornok. Kormánya legitim volt és demokratikus. Eleinte csak két követője volt, szintén a kormány tagjai. Később, mindig szavazás útján, sikerült növelnie a többségét. Ha néhány választáson majdnem a szavazatok 90%-át kapta meg, minden szavazat Hitler saját érdeme volt. Választási hadjárata során ijesztő ellenfelekkel állt szemben: a hatalom képviselőivel, akiknek nem volt a legcsekélyebb gátlásuk sem, hogy meghamisítsák a választási eredményeket. A weimari kormánnyal állt szemben, és annak pénzzel jól ellátott balszárnyával és liberális pártjaival és hatmillió jól szervezett kommunista párttaggal. Csak az emberek meggyőzéséért folytatott bátor és hajthatatlan harca juttatta Hitlert a demokratikus többséghez.

Ebben az időben a Waffen SS semmilyen szerepet nem játszott. Ott volt természetesen az SA kb. 3 millió emberrel. Ezek a Nemzetiszocialista Munkáspárt tagjai voltak, de biztosan nem voltak hadsereg. Fő feladatuk az volt, hogy megvédjék a párt képviselőit a kommunista erőszaktól. És ez az erőszak valóban gyilkos volt: a kommunisták több mint ötszáz nemzetiszocialistát öltek meg, ezreket pedig súlyosan megsebesítettek. Az SA önkéntes, nem kormányhoz kötődő szervezet volt, és amikor Hitler hatalomra került, nem tudta többé szolgálatait igénybe venni.

Abban a rendszerben kellett dolgoznia, amelyben azért választották meg, hogy azt szolgálja. Előnytelen helyzetbe került, egy magát beásott bürokráciával kellett civakodnia, melyet a régi rendszer jelölt ki. Amikor a háború 1939-ben elkezdődött, a német hivatalnokok 70%-át a régi rendszer jelölte ki és nem tartoztak Hitler pártjához. Hitler nem számolhatott az egyház támogatására sem. Mind a nagytőke, mind a kommunista párt teljesen ellenségesen állt programjaival szemben. Emellett rendkívül nagy volt a szegénység és hatmillió munkás volt munka nélkül. Egyetlen európai ország sem ismert addig ekkora munkanélküliséget.

Itt van tehát egy eléggé elszigetelt ember. A hárommillió SA tag nincs benne a kormányban. Szavazatuk segít megnyerni a választást, de nem tudják a bebetonozott kormányhivatalnokokat helyettesíteni. Az SA nem tudott a hadseregben sem befolyáshoz jutni, mert a fő vezetés, mely félt a harctól, ellenséges volt az SA-val szemben.

Ez az ellenségesség odáig fajult, hogy Hitler meglehetős dilemmával találta magát szemben. Mit tegyen a követők millióival, akik hatalomra segítették? Nem tudta figyelmen kívül hagyni őket.

A hadsereg jól szervezett hatalmi struktúra volt. Noha csak 100 ezer emberből állt, ahogy ezt a Versailles-i szerződés előírta, nagy befolyása volt az államügyekre. Németország államelnöke Hindenburg marsall volt. A hadsereg előjogokkal rendelkező kaszt volt. Majdnem minden tiszt a társadalom felső rétegéhez tartozott.

Hitler nem tudta szemből támadni az erős hadsereget. Hitlert demokratikusan választották meg, és nem tehette meg azt, amit Sztálin: gyorsbrigádokkal kivégeztetni az egész hadseregvezetést. Sztálin harmincezer magasrangú tisztet öletett meg. Így csinált Sztálin helyet saját megbízható komisszárjainak. Ilyen drasztikus módszerek nem voltak lehetségesek Németországban, és Sztálinnal ellentétben Hitlert nemzetközi ellenségek vették körül. Megválasztása nemzetközi dühöngést váltot ki.

Közvetlenül ment a választókhoz, megkerülve a hatalmon levő pártokat. Pártjának programpontjai közé tartozott a németországi faji tisztaság és a nép hatalmának visszaszerzése. Ezek az elvek úgy földühítették a világ zsidóságát, hogy az 1933-ban hivatalosan hadat üzent Németországnak.

Szemben azzal, amit állítanak, Hitlernek körülhatárolt hatalma volt és meglehetősen egyedül volt. Elismerésre méltó, ahogy ez az ember ezeket a korai éveket túlélte. Csak az a tény, hogy Hitler különlegesen zseniális ember volt, magyarázza meg túlélését a sok akadály között. Otthon és külföldön is meg kellett hajolnia az akadályok miatt csak azért, hogy megmutassa jószándékát.

De minden cselekedete ellenére fokozatosan sarokba szorították. Az SA és a hadsereg közti viszály kicsúcsosodott. Régi bajtársa, Ernst Röhm, az SA vezetője a sztálini példát akarta követni és fizikailag megsemmisíteni ellenfeleit a hadseregben. A viszály során Röhm meghalt, vagy öngyilkosság vagy gyilkosság következtében és sok segédje szintúgy, a hadsereg fölszedte a maradékot és az SA-t helyre utasította.

Ebben az időben a Németországban létező SS Hitler személyes őrcsapatából (= Leibstandarte) állt: száznyolcvan ember összesen. Fiatal, tehetséges emberek voltak, minden politikai szerep nélkül. Feladatuk a kancellária őrzése volt és a magas szintű látogatók katonai fogadása. Ebből a 180 fős kis csapatból lett pár évvel később a millió katonából álló hadsereg. Egy olyan hadsereg, mely addig nem látott hősiességéről lett híres Európában.

Miután Hitler arra kényszerült, hogy elismerje a hadsereg vezető szerepét, látta, hogy ez a hadsereg soha nem fogja forradalmi szociális programját támogatni. Ez az arisztokraták hadserege volt.

Hitler a nép gyermeke volt, egy ember, akinek sikerült a munkanélküliséget megszüntetni, és ezt a hőstettet a mai napig senki sem teljesítette túl. Két éven belül hatmillió németnek adott munkát, és megszüntette a burjánzó szegénységet. Öv éven belül a német munkás jövedelme megduplázódott infláció nélkül. Szép és olcsó lakások százezrei épültek munkások számára. Minden háznak volt zöldséges kertje, hogy ott virágokat és zöldséget termesszenek. Minden gyárhoz tartozott sportpálya, uszoda és vonzó, szolíd műhelyek.

Először kaptak az alkalmazottak fizetett szabadságot. A kommunisták és a kapitalisták soha nem ajánlottak addig fizetett szabadságot; ezt Hitler teremtette meg. Ő szervezte meg a híres "szórakozva megerősödni" (Freude durch Kraft) mozgalmakat, melynek során munkások megfizethető áron bérelhettek utasszállító hajókat és a világ bármelyik részét meglátogathatták.

Mindezek az eredmények nem szereztek örömet a befutott uraknak. A nagy üzletemberek és a nemzetközi bankárok aggódtak. De Hitler eléjük állt. Az üzlet csak akkor csinálhat nyereséget, ha az embereket rendesen megfizetik, és méltósággal élhetnek és dolgozhatnak. Először az ember, utána a nyereség.

Ez csak egyike volt Hitler reformjainak. Száz másikat is elindított. Szó szerint átépítette Németországot. Néhány év alatt több mint nyolcezer kilométer autópálya épült. Megtervezték a munkás által megfizethető népautót (Volkswagen). Minden munkás megvehette, ha heti öt márka részletet fizetett. Ez példátlan volt Európában. Az autópályákon a munkások Németország bármelyik részét meglátogathatták, amikor csak kedvük volt erre. Ugyanilyen programok voltak parasztoknak és a középosztálynak. Hitler látta, hogy ha azt akarta, hogy szociális reformjait szabotázs nélkül keresztülvigyék, ehhez olyan erőteljes eszközre van szükség, amely tiszteletet parancsol.

Hitler nem szállt szembe a hadsereggel, de ügyesen elkezdte fölépíteni az SS-t. Nagy szüksége volt az SS-re, mert Hitler mindenekelőtt politikus volt; számára a háború a legutolsó lehetőség volt. Célja az volt, hogy meggyőzze az embereket, hogy megnyerje hűségüket, különösen a fiatal nemzedékét. Tudta, hogy a régi rendszerrel összekapcsolt hadsereg minden lépését ellenkezéssel kíséri. 

És igaza volt. Magas rangú tisztek puccsot kíséreltek meg a demokratikusan választott hitleri kormány ellen. Ezt a müncheni összeesküvésként ismerik, és időben fölfedték. Ez 1938-ban történt. 1944. július 20-án pedig Hitler majdnem meghalt, amikor nemesi tisztek bombát raktak az asztala alá. Hogy ne izgassa föl a hadsereget, Hitler az SS-t a törvény és rend megtartásáért felelős szervezetté nagyította föl. Természetesen megvolt a német rendőrség, de Hitler nem bízott hűségükben. Az 150 ezer fős rendőrséget a weimari kormány állította föl. Hitlernek nemcsak arra kellett az SS, hogy felderítse az összeesküvéseket, hanem arra is, hogy reformjait védje. Ahogy eredeti 180 fős Leibstandarte egysége növekedett, más csapatokat is alapítottak, mint a Németország és a Germánia nevűt. 

A hadsereg mindent megtett, hogy megakadályozza az SS toborzását. Hitler azzal szüntette meg a nehézségeket,

hogy a belügy- és nem a hadügyminisztérium végezte a toborzást. A hadsereg válasza az volt, hogy akadályozta a 18 és 45 év közötti férfiak behívását. A nemzetvédelemben a katonák négy évig szolgáltak, altisztek tizenkét évig és tisztek huszonöt évig. 

Úgy gondolták, hogy ilyen rendelkezések csírájában fogják elfojtani az SS-be való toborzást. Az ellenkezője történt. Fiatal emberek ezrei siettek a toborzásra, a hosszú szolgálati idő ellenére, többen, mint amennyit föl tudtak venni. A fiatalság úgy érezte, hogy az SS az egyetlen fegyveres csoport, amely az érdekeit képviseli. A fiatal SS fiatal alakulatai érdekelni kezdték a közvéleményt. A jól szabott fekete egyenruhák mind több és több fiatalembert vonzottak. Az 1933-35-ig tartó két év alatt állandó eszmei csata volt a hadsereggel és az SS létszáma 8000 főre emelkedett. 

Ebben az időben a Waffen (=fegyveres) SS név még nem létezett. Csak 1940-ben, a Franciaországi hadjárat után nevezték az SS-t hivatalosan Waffen SS-nek. 1935-ben csak SS-nek hívták őket. 8 ezer ember nem volt nagy szám egy 80 millió lakosú országban. Hitlernek mást is ki kellett találni arra, hogy megkerülje a hadsereget. Megalakította a halálfejes (=Totenkopf) védcsapatokat. A Totenkopf csapat négy hadseregből állt. A megfelelő időpontban az SS-hez fog csatlakozni. A Totenkopf létszáma alacsony maradt a komplikált fölvételi tartalékok miatt, hogy ereje ne legyen föltűnő. A háború kezdetén a Totenkopf létszáma 40 ezer fő volt. 163 egységből állt. Időközben az eredeti Leibstandarte létszáma 2800 volt és az Anschluss (=Ausztriával való egyesülés) idején Bécsben egy negyedik hadsereget alakítottak ki. 

Az SS-be belépett fiatalokat úgy képezték, ahogy a világ egyetlen másik hadseregében sem. Intenzív hadi és elméleti oktatásban vettek részt, de legszigorúbb a pszichológiai oktatás volt. Sokat és jól sportoltak. Mindegyikük jól szerepelt volna az olimpián. Az SS jó pszichikai szereplése az orosz fronton, amely a világot úgy meglepte, ennek a kiképzésnek volt az eredménye. 

Ideológiai kiképzés is volt. Megtanulták, hogy miért küzdenek, hogy milyen Németország ébredt föl a szemeik előtt. Megmutatták nekik, hogy hogyan lett Németország erkölcsileg egységes az osztályok kibékítésével, és fizikailag hogyan egyesült az elcsatolt német területek visszaszerzése útján. Megtanították nekik, hogy ők rokonai minden külföldön élő németnek, a Lengyelországban, Oroszországban, Szudétaföldön és Európa más részein élőkkel. Megtanulták, hogy minden német egy etnikai egység része. A fiatal SS-tagokat két hadiakadémián oktatták, Bad Tölzben és Braunschweigban. Ezek az akadémiák teljesen mások voltak, mint a múltbeli félelmes barakkok. Az esztétikát a legmodernebb technológiával kombinálva ezeket százhektáros szép vidékek közepére tették.

Hitler ellenzett mindenfajta háborút, különösen a nyugat-európait. Eszébe sem jutott, hogy az SS részt vehetne ilyen háborúban. Az SS mindenekelőtt politikai erő volt. Hitler a nyugat-európai országokat egyedi kultúra hordozóinak tekintette, melyek szövetkezhetnek, de biztosan nem hódíthatók meg. Úgy érezte, hogy a nyugat-európai harc egy megnyerhetetlen polgárháborút eredményezne. Hitler európai eszméje jóval megelőzte szomszédaiét. 

Az 1914-18-as mentalitás, amikor kis országok harcoltak más kis országokkal kis földdarabokért, még létezett az 1939-es Európában. Ez nem állt a Szovjetunióra, ahol az internacionalizmus fölváltotta a nacionalizmust. A kommunisták soha nem kívánták Oroszország érdekeit szolgálni. A kommunizmus nem határolja le magát kis földterületek megnyerésére, hanem az egész világ uralmát tűzi ki céljául. Ez drámaian új szempont. A világuralomnak ez az elve volt megfigyelhető a vietnami, afganisztáni, afrikai és lengyelországi harcokban. Akkoriban ez teljesen új elv volt. A világ összes vezetője közül egyedül Hitler vette észre, hogy ez az elv minden nemzetet egyaránt fenyeget. Hitler még élénken emlékezett a leplezetlen kommunista pusztításra az I. világháború végén. Különösen Berlinben és Bajorországban a kommunisták idegen parancsnokság alatt államot alkottak az államban és majdnem megdöntötték azt. Hitler számára minden keletre mutatott. A veszély forrása a kommunizmus volt.

Amellett, hogy nem érdekelte Nyugat-Európa leigázása, Hitler jól tudta, hogy nem háborúzhat két fronton. Ekkor, ahelyett, hogy Hitlert hagyták volna, hogy legyőzze a kommunizmust, a szövetségesek azt a végzetes határozatot hozták, hogy megtámadják Hitlert. Az úgynevezett nyugati demokráciák szövetkeztek a Szovjetunióval, hogy bezárják és tönkretegyék Németország demokratikus kormányát. 

A Versailles-i szerződés már minden oldalról amputálta Németországot. Úgy alakították ki, hogy az Németországot állandó gazdasági válságban és hadi impotenciában tartsa. A szövetségesek szerződések sorát kötötték Belgiummal, az újonnan létrehozott Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Lengyelországgal és Romániával, (az úgynevezett kisantant - a fordító) hogy minden oldalról nyomást gyakoroljanak Németországra. 

1939 nyarán Nagy-Britannia és Franciaország kormányai titokban teljes hadi együttműködési szerződésről tárgyaltak a Szovjetunióval. A tárgyalásokat Moszkvában tartották és Zsukov marsall írta alá a tárgyalási jegyzőkönyveket. A jegyzőkönyvek birtokomban vannak. Elképesztőek. Bennük van egy szerződés, amelyik garantálja Nagy-Britannia és Franciaország segítségét, ha a Szovjetunió megtámadná Németországot. Ha megkötik, a Szovjetunió rögtön támogatja az angol-francia csapatokat 5500 hadi repülővel és háttérben a teljes szovjet légierővel. 9 ezer és 10 ezer közötti számú tank is rögtön használható lett volna. Ennek fejében a Szovjetunió a balti államokat követelte és szabad utat Lengyelország felé. A tervet korai közös támadásnak nevezték. 

Németország akkor még alig volt fölfegyverkezve. A francia tárgyalások nyilvánvalóvá tették, hogy a 10 ezer szovjet tank hamarosan szétverné a 2 ezer német tankot, de nem látták, hogy ezek valószínűleg nem állnának meg a francia határon. A brit kormány hasonlóképpen kész volt arra, hogy átengedje Európát a szovjeteknek. Látva a teljes körülzárást, Hitler még egyszer elhatározta, hogy saját békét köt a szovjet-brit partnerség másik oldalával. A brit és a francia kormányhoz fordult és formális béketárgyalásokat kezdeményezett. Kérésére támadásokkal és rágalmakkal válaszoltak. A nemzetközi sajtó olyan gyűlöletorgiát folytatott Hitler ellen, amely példa nélküli a történelemben. Kísérteties ezeknek az újságoknak az újraolvasása ma. Amikor Hitler hasonló békekötési szándékkal fordult Moszkvához, meglepte a szovjetek kívánsága, hogy békét akarnak kötni Németországgal. Sztálin a békeszerződést valójában nem a béke érdekében írta alá. Azért írta alá, hogy amíg Európa felőrli magát a háborúban, addig fölépíthesse katonai hatalmát. Sztálin valódi szándéka a szovjet hadvezetőség tárgyalásának jegyzőkönyvében található, mely szintén birtokomban van. Sztálin itt kifejezi szándékát, hogy akkor szálljon harcba, amikor Hitler és a nyugati szövetségesek megsemmisítették egymást. Sztálinnak az volt az érdeke, hogy időt nyerjen, amíg mások harcolnak. Elolvastam ezeket a katonai terveket és láttam, hogy hogyan archiválták őket. 1941-re Sztálin 10 ezer tankja 17 999-re nőtt és a következő évben 32 ezerre, azaz tízszer annyira, mint ahány tankja Németországnak volt. A légierő is 10:1 arányú lett volna Sztálin javára. Ugyanazon a héten, amikor Sztálin aláírta a szerződést Hitlerrel, 96 katonai repülőtér építését rendelte el a nyugati szovjet határon, és 180-at tervezett a következő évre. Stratégiája állandó volt: "Minél több nyugati erő áll egymással harcban, annál gyengébbek lesznek. Minél tovább várok, annál erősebb leszek." Ilyen meghökkentő körülmények között indult el a második világháború. Ezt a háborút a szovjeteknek ezüsttálcán kínálták. 

Ismerve Sztálin előkészületeit, Hitler tudta, hogy a kommunizmus szemébe kell néznie, minél előbb, annál jobb. Hogy a kommunizmus ellen harcoljon, ehhez teljesen hű emberek kellettek, olyan emberek, akik egy ideológiát egy másik ideológiával küzdenek le. Hitlernek mindig az volt az elve, hogy az osztályok háborúja helyett az osztályok együttműködésére alapozzon. 

Hitler megfigyelte, hogy a marxista osztályharc nem hozott jólétet Oroszország népére. Az oroszországi munkások rosszul öltözöttek voltak, mint ma, rossz lakásaik voltak, rosszul voltak élelemmel ellátva. A boltok áruellátása mindig rossz volt, és a lakáshelyzet Moszkvában ma is éppen olyan elképesztően rossz, mint a háború előtt volt. Hitler szerint az osztályharc fölkorbácsolása hiba volt, és az osztályok együttműködése volt ennek az egyetlen alternatívája. Ahhoz, hogy ez működjön, Hitler látta, hogy egy osztály sem használhatja ki a többit. Tény, hogy az újgazdag osztályok az ipari forradalom óta nagyon gonoszul használták ki az előnyeiket, és ez volt az oka annak, hogy a nemzetiszocialisták szocialisták voltak. 

A nemzetiszocializmus a legigazibb értelemben vett népszerű mozgalom volt. A nemzetiszocialisták legnagyobb része kékgalléros volt. A Hitlerjugend gyerekeinek 70%-a a kékgalléros munkások gyerekei voltak. Hitler azért nyerte meg a választásokat, mert a dolgozók tömegei mögötte álltak. Gyakran csodálkoznak azon, hogy a hatmillió kommunista, akik Hitler ellen szavaztak, miért nem hozták vissza a kommunizmust Hitler megválasztása, azaz 1933 után. Ennek egyetlen oka van. Tanúi voltak és tapasztalták az osztályegyüttműködés előnyeit. Néhányan azt állítják, hogy kényszerítették őket az átállásra; ez nem igaz. Mint más hű németek, ők is kitűnően végigharcolták a négy évet az orosz fronton. 

A munkások soha nem adták föl Hitlert, de a felsőbb osztályok igen. Hitler így fejezte ki formuláját az osztályok együttműködéséről a kommunizmusra adott válaszként: "Az osztályok együttműködése azt jelenti, hogy a kapitalista soha nem tekinti a munkást tisztán gazdasági eszköznek. A pénz gazdasági életünk egyik része, a munkások többek mint gépek, akiknek hetente egyszer odadobják a fizetésüket. Németország igazi gazdagsága a munkások." Hitler az aranyat a munkával helyettesítette a gazdaság alapjaként. A nemzetiszocializmus a kommunizmus pontos ellentéte. Különleges eredmények követték Hitler megválasztását. 

Mindig Hitlerről és a táborokról hallunk, Hitlerről és a zsidókról, de soha nem hallunk hatalmas szociális művéről. Ha a nemzetközi bankárok és szolgájuk, a sajtó annyi gyűlöletet produkált Hitler ellen, akkor ennek oka az ő szociális eredményei. Nyilvánvaló, hogy egy népszerű szociális mozgalom, mint a nemzetiszocializmus, összeütközött a nagytőke önző érdekeivel. Hitler elmagyarázta, hogy a pénz fölötti uralom nem foglalja magába a jogot egy ország kapzsi kizsákmányolására, mert emberek is élnek az országban, emberek milliói, és ezeknek az embereknek joguk van a tisztességes és szűkölködés nélküli életre. Amit Hitler mondott és tett, az megnyerte Németország fiatalságát. Az ő szociális forradalma miatt érezte magát az SS elkötelezve arra, hogy elterjedjen Németországban és akár életével védje meg a szociális vívmányokat. 

Az 1939-es nyugat-európai háború teljesen értelmetlen volt. Polgárháború volt azok között, akiknek egyesülniük kellett volna. Rendkívül ostoba dolog volt. A fiatal SS-t arra tanították be, hogy védje a nemzetiszocialista forradalmat. Öt vagy tíz év alatt mindenkit helyettesíthettek volna, akit a régi rendszer tett hivatalába. De a háború kezdetén ezek a fiatalemberek nem maradhattak otthon. Mint az ország más fiataljainak, az országukat kellett megvédeniük, és jobban kellett azt védeniük, mint másoknak.

A háború változtatta az SS-t egy hazai hadseregből először egy külföldön harcoló nemzeti hadsereggé, majd egy nemzetek fölötti hadsereggé. 

Most a háború elején vagyunk, annak messzeható következményeivel. El lehetett volna kerülni a háborút? Határozottan igen! Még azután is, hogy Lengyelországban elkezdődött. A danzigi konfliktus nem volt jelentős. A versailles-i szerződés elválasztotta a német várost, Danzigot Németországtól és Lengyelországnak adta, polgárai kívánsága ellenére. Ez olyan felháborító volt, hogy az egész világ elítélte. Németország nagy részét elvágták a közepén. Hogy Nyugat-Poroszországból Kelet-Poroszországba utazhasson valaki, egy lepecsételt vonatban kellett utaznia lengyel területen. Danzig polgárainak 99%-a arra szavazott, hogy városuk visszakerüljön Németországhoz. Önrendelkezési jogukat folyamatosan semmibe vették. 

De a lengyelországi háború nem azért kezdődött, mert Danzig vagy akár Lengyelország önrendelkezési jogát megsértették. Lengyelország pár hónappal azelőtt megtámadta Csehszlovákiát, ugyanakkor, amikor Hitler a Szudétaföldet visszahozta Németországba. A lengyelek készek voltak a Hitlerrel való együttműködésre. Ha Lengyelország Németország ellen fordult, az azért volt, mert a brit kormány mindent megtett azért, hogy megmérgezze a német-lengyel viszonyt. Miért? Ennek sok köze van ahhoz a kisebbrendűségi komplexushoz, amelyet a brit kormány érzett Európa irányában. Ez a komplexus okozta, hogy a brit uralkodó köröknek az volt a szándékuk, hogy Európát háborúkkal és nézeteltérésekkel gyöngítsék. 

Abban az időben a Brit Birodalomnak több mint 500 millió Európán kívüli alattvalója volt, de valahogy belefeledkezett hagyományos vesszőparipájába, az ellentétek szításába Európában. A brit uralkodó köröknek a működési elve évszázadokon keresztül az volt, hogy ne engedjenek egy erős európai országot sem vezető szerephez jutni Európában. 

A spanyolországi V. Károly, a franciaországi XIV. Lajos vagy Napóleon, vagy a németországi II. Vilmos - a brit uralkodó réteg soha nem tűrt el egy Európát egyesítő mozgalmat. Németország soha nem keveredett bele a brit ügyekbe. De a brit uralkodó réteg mindig beleszólt Európa ügyeibe, különösen a közép-európai és a balkáni ügyekbe. 

Hitler bevonulása Prágába csatára hívta a briteket. Prága és Csehország évszázadokon keresztül Németország része volt és mindig a német érdekszféra része volt. A brit beavatkozás itt teljesen indokolatlan volt. Németország számára a prágai rendszer nagy fenyegetést jelentett. Benest, Sztálin szolgalelkű alattvalóját a Kremlbeli főnökök magukhoz rendelték, hogy rögtön nyissa meg határait a kommunista hadaknak. Prága volt a szovjetek ugródeszkája Németországba. Hitler számára Prága Közép-Európa őrtornya volt, és a szovjet megszállás késleltetésére való előretolt állomás. Ott voltak még Prága történeti és gazdasági kapcsolatai Németországgal. Németországnak mindig voltak gazdasági kapcsolatai Közép-Európával, Románia, a Balkán, Bulgária, Magyarország és Jugoszlávia hosszú ideig tartottak fönt gazdasági kapcsolatokat Németországgal, és ez ma is így van. 

Hitler európai gazdaságpolitikáját a kölcsönös megegyezés és a realizmus vezérelte, és Hitler fő gondja az európai közös piac működése volt, nem pedig a cseh szabadság, amit a brit vezetés nem akart eltűrni. Noha az angol emberek csodálták Hitlert. Emlékszem, amikor Lloyd George a német sajtó képviselőivel beszélt Hitler háza előtt, amikor vendégségben volt. Ezt mondta: "Hálát adhatnak Istennek, hogy ilyen nagyszerű vezetőjük van!" Lloyd George, aki Németország ellensége volt a II. világháborúban, mondta ezt! 

VIII. Edward király, Anglia királya, aki éppen leköszönt, és most Windsor hercege volt, szintén meglátogatta Hitlert annak berchtesgadeni házában feleségével együtt, akit mellékesen arra használtak mások, hogy kikényszerítse az ő lemondását. Hazaérkezése után a herceg táviratot küldött Hitlernek. Így szólt: "Milyen csodálatos napot töltöttünk méltóságoddal. Feledhetetlen!" A herceg arra hivatkozott, amit sok angol tudott, mégpedig: "milyen jól megy a német munkásoknak." A herceg az igazat mondta. A német munkás kétszer annyit keresett, infláció nélkül, mint Hitler előtt, és ennek következtében magas volt az életszínvonala. Még Churchill, a legfanatikusabb németgyűlölő mind közül, 1938-ban, egy évvel a háború előtt, egy levelet küldött Hitlernek, amelyben ez állt: "Ha Nagy-Britannia valaha is olyan katasztrofális helyzetbe kerülne, mint Németország 1918-ban, akkor Istent kérném, hogy küldjön nekünk egy embert az Ön erejével és jellemével, méltóságos uram." A londoni Times jelentette ezt a rendkívüli állítást.

Barát és ellenség elismerte, hogy Hitler rendkívüli szellemi képességekkel megáldott ember volt. Vívmányait irigyelte a világ. Öt rövid év alatt kihozott egy csődbe ment és sok milliós munkanélküliséggel vert nemzetet a bajból, és az Európa legerősebb gazdasági ereje lett. Olyan erős volt, hogy a kis Németország hat évig képes volt dacolni a világ ellene vívott háborújának. 

Churchill elismerte, hogy senki más a világon még nem mutatott be ilyen teljesítményt. Röviddel a háború előtt ezt mondta: "Biztosan ki tudunk dolgozni egy békeszerződést Hitlerrel." De Churchill más utasításokat kapott. A vezetés, félve attól, hogy Hitler németországi sikere más országokra is átterjed, elhatározta, hogy elpusztítja őt. Gyűlöletet szított Németország ellen Európa-szerte, régi ellentéteket melegítve föl. Emellett kihasználta az irigységet, melyet néhány európai érzett Németországgal szemben. A németek magas születési aránya Németországot Nyugat-Európa legnépesebb országává tette. A tudományban és a technológiában Németország előtte volt mind Franciaországnak mind Nagy-Britanniának. Hitler gazdasági nagyhatalommá tette Németországot. Ez volt Hitler bűne, és a brit vezetés arra szavazott, hogy tegyék tönkre minden áron Hitlert és Németországot.

A britek fölheccelték a lengyel kormányt Németország ellen. Maguk a lengyelek szívesen éltek volna békében Németország mellett. Ehelyett a szerencsétlen lengyeleket a britek háborúba sodorták. Nem szabad elfelejtenünk, hogy másfél millió német élt akkor Lengyelországban, nagy előnyére a lengyel gazdaságnak. A gazdasági kapcsolatok mellett a lengyelek lehetőséget láttak arra, hogy német segítséggel visszaszerezzék azokat a lengyel területeket a Szovjetuniótól, amelyeket hiába próbáltak 1919 óta visszaszerezni. 1939 januárjában

Hitler azt javasolta Becknek, a lengyel vezetőnek, hogy kössenek kompromisszumot a Danzig kérdésben: A danzigiak szavazatát a Németországhoz csatlakozáshoz elismerik, és Lengyelország továbbra is ingyen használhatja a kikötőt és annak berendezéseit, és ezt szerződéssel garantálják. 

Annak a sokszor hallott nézetnek, hogy minden országnak szüksége van tengeri kikötőre, nincs sok értelme. Svájc, Magyarország és más országoknak sincs tengeri kikötőjük, és elvannak enélkül. Hitler javaslatai az önmeghatározás és kölcsönös előnyök alapján álltak. Még Churchill is elismerte, hogy egy ilyen megoldás eltüntetné a Danzig-problémát. De ez a beismerés nem okozta azt, hogy ne küldjenek ultimátumot Németországnak: visszavonulás Lengyelországból vagy háború. A világ látta nemrég, hogy mi történt, amikor Izrael lerohanta Libanont. Olyan sűrűn lakott városokat, mint Tirosz és Szidon tettek tönkre és még Nyugat-Bejrutot is. Mindenki szót emelt Izrael visszavonulásért, de senki sem üzent Izraelnek háborút, amikor az nem mozdult.

Egy kis türelemmel lehetett volna békés megoldást találni Danzigra. Ehelyett a nemzetközi sajtó erőteljes hazugság és rágalmazási kampányt indított Hitler ellen. Javaslatait akarattal félreértelmezték a könyörtelen sajtótámadások.

A második világháború bűntettei között nem sorolják föl a nagybani mészárlásokat, melyek Lengyelországban történtek a háború előtt. Irataimban részletes beszámolót vettem föl, mely részletesen bemutatja védtelen németek lemészárlását Lengyelországban. 

Német férfiak, nők és gyerekek ezreit mészárolta le a legszörnyűbb módon a sajtótól fölheccelt csőcselék. Ezeknek a mészárlásoknak a fényképe túl szörnyű ahhoz, hogy meg lehessen nézni őket! Hitler elhatározta hogy megállítja a mészárlást és a németek megmentésére sietett. 

A lengyel kampány mutatta meg Hitler katonai zsenijét. A történelem lassan kezdi megérteni Hitler jellemének legföltűnőbb vonását: a ritka katonai zsenit. A Harmadik Birodalom minden sikeres katonai akcióját személyesen Hitler gondolta ki és irányította, nem a tábornoki kar. Hitler sok tábornokot befolyásolt, akik a következő akciókban a legjobb képességű vezetők lettek. 

A lengyelországi hadjárat esetén a tábornoki kar a balti tenger partja mentén akart támadni, hogy Danzigot bevegyék, ez a terv hadellátási okokból hibás volt. Hitler a Blitzkrieget (=villámháború) javasolta, azaz a hirtelen támadást, és nagyon gyorsan bevette Varsót. A Waffen SS a lengyel fronton jelent meg először és teljesítménye ámulatba ejtette a világot. 

A második csata Franciaországban szintén gyors és humánus volt. A brit-francia haderők Hollandiába és Belgiumba vonultak, hogy megakadályozzák a német előrenyomulást, de a németek túljártak eszükön Sedanban. Az akció pár napot vett igénybe. 

Egy történet szerint Hitlernek semmi köze nincs ehhez az akcióhoz, mindezt von Manstein tábornok csinálta, Ez teljesen hamis. Az ötlet valóban von Manstein marsalltól származott, de mikor bemutatta az egyesült hadvezetésnek, azok megdorgálták, lefokozták és Drezdába száműzték. A tábornoki kar ezt nem hozta Hitler tudomására. Hitler saját elhatározásából irányította a csatát ugyanazokon az utakon és kikerülte a brit-francia haderőket. Manstein csak 1940 márciusában került Hitlerrel kapcsolatba. 

Hitler tervezte a balkáni és oroszországi csatákat is. Ritka esetekben Hitler beleegyezett, hogy tábornokai akarata győzzön, mint például a kurszki csata esetén, amit el is vesztett a német haderő. Az 1939-es lengyelországi csatában Hitler nem az ötvenéves hadi szövegkönyvek eljárásait követte, amit tábornokai javasoltak, hanem saját támadási tervét, a páncélosokkal való körülkerítést. A lengyel csatát nyolc napon belül megnyerték, noha Lengyelország akkora, mint Franciaország. A nyolc napos csatában három SS hadosztályt vetettek be: a Leibstandartet, a Deutschlandot és a Germániát. Szerepelt még egy SS motorbiciklis egység is, egy mérnöki hadosztály és egy szállítási osztály. Mindent összevéve, ez elégséges, de kis haderő volt, 25 ezer emberből állt.

Sepp Dietrich és Leibstandarte-ja egyedül Szilézia visszacsatolása után két részre osztotta Lengyelországot pár nap alatt. Kevesebb mint háromezer emberrel győzte le a 15 ezer fős lengyel hadsereget és 10 ezer hadifoglyot szereztek. Az ilyen győzelmek nem voltak vívhatók veszteségek nélkül. 

Nehéz elképzelni, hogy az egymilliós SS-ből 352 ezret öltek meg és több mint 50 ezer ember tűnt el. Ez borzalmas eredmény! Európa legnagyszerűbb fiatal embereiből 400 ezer fő! Késlekedés nélkül áldozták föl magukat hitükért. Tudták, hogy példát kell mutatniuk. Elsők voltak a front vonalán, hogy megvédjék országukat és ideáljaikat.

A győzelemben vagy vereségben a Waffen SS mindig népe legjobb képviselője akart lenni. Az SS az erő demokratikus képviselője volt: emberek önkéntes gyülekezete. A szavazási doboz eredménye nemcsak ennyi; egység volt az emberek szívében és eszében. Csatában a Waffen SS népszavazást tartott, hogy a német nép büszke legyen rájuk, hogy tisztelje és szeresse őket. Ilyen magas motiváció tette a Waffen SS önkénteseit a világ legjobb harcosaivá. 

Az SS megállta helyét a csatákban. Nem voltak üresbeszédű politikusok, de életüket adták, elsőnek mentek harcba és rendkívül bajtársias módon harcoltak. A bajtársiasság volt az SS legjellemzőbb vonása: egy SS vezető a többiek bajtársa volt. A frontvonalakon lehetett az SS kiképzés hatását igazán látni. Az SS tiszt ugyanazt a kemény kiképzést végezte el, mint a katonák. A tisztek ugyanazokon a sportversenyeken vettek részt és csak a legjobb győzött, függetlenül a rangtól. Ez igazi testvériséget eredményezett, ami erőt adott az egész Waffen SS-nek. Csak szabad emberek csoportos munkája, amelyet egy magasabb ideál köt össze, tudná Európát egyesíteni. Nézzük meg ma a Közös Piacot. Ez egy hiba. Nincs egységesítő eszme. Minden a paradicsom, a vas, a szén vagy a szeszesitalok áráról való alkudozás körül forog. A gyümölcsöző egyesülések magasabb eszméken alapulnak.

Az egyenlőség és a kölcsönös tiszteletadás elve katonák és tisztek között mindig jelen volt. A csapatparancsnokok fele csatában halt meg. A fele! Ez a világ egy hadseregében sem történt meg. Az SS-tiszt mindig vezette csapatát. Hetvenöt közvetlen csatában harcoltam, mert SS- tisztként mindig először kellett találkoznom az ellenséggel. Az SS-katonákat nem a vonal mögött álló tisztek küldték csatába, ők követték tisztjeiket szenvedélyes hűséggel. Minden SS-parancsnok tudta ezt, és tanította embereinek, és gyakran kapott váratlan válaszokat.

A Cserkasszi ostroma utáni kitörésnél egyenként elbeszélgettem minden katonámmal, ezrektől volt szó akkor. Két héten keresztül hajnaltól sötétedésig kérdéseket tettem föl nekik és meghallgattam válaszaikat. Néha előfordul, hogy egy hencegő katona kitüntetést kap, míg mások - hősök - akik hallgatnak, nem. Mindegyikükkel beszéltem, mert első kézből akartam tudni, hogy mi történt, és hogy mit csináltak, Ahhoz, hogy igazságos legyek, tudnom kellett az igazat. Ez alkalommal történt, hogy két katonám előhúzta belga ellenállási mozgalmi igazolványát. Azért küldték őket, hogy megöljenek engem. A fronton nagyon egyszerű valaki hátába lőni. De az SS különleges szelleme hatott rájuk. Az SS- tisztek elvárhatták, hogy példájuk miatt embereik hűségesek legyenek. Az SS-tiszt életben maradásának átlagideje a fronton három hónap volt. Észtországban tíz fiatal tiszt jött hozzám a Bad Tölzi akadémiáról hétfőn; csütörtökön egy már sebesülten távozott. A hagyományos hadseregekben a tisztek úgy beszéltek az emberekkel, mint fölérendelt az alárendelttel, és ritkán úgy, mint bajtársak a csatában és ideológiai testvérek. 

Így 1939-ben a Waffen SS elnyerte a tábornokok csodálatát és tiszteletét. Ez lehetőséget adott Hitlernek arra, hogy megnövelje létszámát. Hadseregek helyett három osztályra tagozódtak. A hadseregben drákói behívási föltételek voltak. Az SS-be csak az jelentkezhetett, aki legalább négy évre elkötelezte magát szolgálatra. A hadsereg azt hitte, hogy senki sem vállalja ezt a kockázatot. Újra rosszul hitték. Az 1940-es év csak február hónapjában 49 ezren léptek be az SS-be. Az 1939 szeptemberi 25 ezerből 1940 májusára 150 ezer lett. Így lett 180-ból 8 ezer, majd 25 ezer, majd 150 ezer és végül 1 millió, mindez a sok gond ellenére. Hitlernek nem állt érdekében a háború Franciaországgal, ezt rákényszerítették. A 150 ezer SS-ember a hadseregben szolgált, és a legveszélyesebb és legnehezebb feladatokat bízták rájuk. Annak ellenére, hogy csak kevésszámú kézifegyverük volt. Nem voltak tankjaik. 1940-ben a Leibstandarte kapott néhány földerítő tankot. Az SS kerekeket kapott, és ez volt minden. De a teherautókkal, motorkerékpárokkal és különféle más eszközökkel érdekes hőstetteket vittek véghez. 

A Leibstandarte és a Führer SS-egységeket Hollandiába küldték Sepp Dietrich vezetése alatt. Át kellett menniük a hollandiai csatornákon. A Luftwaffe ejtőernyősöket dobott le, hogy egy hidat tartsanak 120 mérföld mélyen holland területen, és életfontosságú volt az SS-nek, hogy a lehető leggyorsabban elérje ezeket a hidakat.

A Leibstandarte végrehajtott egy olyan hőstettet, amelyet előtte még senki sem tett meg: napi 120 mérföldet tett meg. Akkoriban ez hallatlan teljesítmény volt és a világ meg volt lepve. Ilyen sebességgel a német csapatok egy hét alatt elérnék Spanyolországot. Az SS egy nap alatt átkelt az összes hollandiai csatornán könnyű gumihajóhidakon. Az SS veszteségei itt is nagyok voltak. De hála hősiességének és sebességének, a német hadsereg három nap alatt elérte Rotterdamot. Az ejtőernyősöket kisöpörték volna, ha az SS nem teljesítette volna bizalmi feladatát.

Belgiumban az Führer SS-hadosztály a francia hadsereg fejével került szembe, amely, miután beleesett a sedani csapdába, a hollandiai Breda fele menetelt. Itt volt először szemmel látható, hogy egy nem túl motivált hadsereg harcol egy nemzeti hadsereggel. Egy SS-hadosztály és néhány német század elég volt arra, hogy az egész francia hadsereget összezavarják és Bredatól Antwerpenig, majd Belgiumból észak-franciaországba üldözzék. A Leibstandarte és a Führer hadosztályok együtt vonultak tovább a nagy Zealand szigetekre, amelyek az Escaut és a Rajna folyók között vannak. Néhány nap alatt biztonságban voltak.

A Leibstandarte nagyon rövid idő alatt átkelt Belgiumon és Észak-Franciaországon. Az SS- hadosztályok második nagy csatája egy hadseregbeli tankos hadosztállyal együtt történt. Az SS, tankjaival Rommel és Guderian tábornokok parancsnoksága alatt állt. Támadási ékük az északi tenger fele mutatott. Sepp Dietrich és csapatai átkeltek a francia csatornákon, de leragadtak egy ellenséges mocsaras területen, és éppen csak sikerült elkerülniük a megsemmisítést. De a sok veszteség ellenére, melynek áldozatai katonák, egy ezredes és néhány tiszt volt, akiket támadásnál öltek meg, a németek elérték Dünkirchent. Hitler nagyon büszke volt rájuk. A következő héten Hitler a Somme folyó mellett vonultatja fel őket, ahonnan Franciaországba vonulnak. Itt az SS újra bebizonyítja, hogy a világ legjobban harcoló csapata. Sepp Dietrich és az SS második Totenkopf hadosztálya annyira gyorsan halad előre, hogy három napra elvesztik a kapcsolatot a hadsereg többi részével. A franciaországi Lyonban találkoznak újra, egy városban, melyet a francia-német békeszerződésnél el kellett hagyniuk. Sepp Dietrich és egy tucat teherautón utazó SS megvalósította a lehetetlent. A Führer SS-hadosztály keresztültörte a Maginot-vonalat. Mindenki azelőtt azt mondta, hogy a vonal áttörhetetlen. A háború véget ért Franciaországban. Hitler három SS-századdal vonult át Párizson. Berlin is ünnepelte a hősöket. De a hadsereg olyan féltékeny volt, hogy egyetlen SS- emberről sem emlékezett meg mint jó vagy bátor katonáról. Maga Hitler volt az, aki a német parlament előtt ünnepélyesen köszönetet mondott az SS hősiességéért. Ez volt az első alkalom, hogy Hitler hivatalosan megemlítette a Waffen SS nevét. 

De ez több volt, mint csak egy névváltoztatás. A Waffen SS germánná vált, mert minden germán országból elfogadták önkéntesek jelentkezését. Az SS magától rájött, hogy közeli rokonságban áll a nyugat-európai népekkel: a norvégek, dánok, hollandok, flamandok -mind ugyanahhoz a germán népcsaládhoz tartoznak. Ezeknek a germán népek nagyon jó benyomásuk volt az SS-ről, és így voltak bizonyos fokig a franciák is.

A nyugat-európai népek csodálták ezt a különleges német haderőt, amely másképpen működött, mint az addig ismertek. Ha két SS földerítő elsőként érkezett meg egy városhoz motorbiciklin, mielőtt megjelentek volna a helyi hatóságoknál, előbb rendbehozták külsejüket, hogy kifogástalanul nézzenek ki. Az emberekből ez tiszteletet váltott ki. 

A germán eredetű európai fiatalok csodálata az SS iránt nagyon is természetes volt. Fiatalemberek ezrei Norvégiából, Dániából, Flandriából és Hollandiából bámulták és csodálták azt. Úgy érezték, hogy valami ellenállhatatlanul vonzza őket az SS-be. Nem Európa, de germán származásuk ébredt föl lelkükben. Azonosultak a győzelmes németekkel. Számukra Hitler volt a legkiválóbb ember, akit valaha is láttak. Hitler megértette őket, és érdekes ötlete volt, hogy megnyissa számukra az SS kapuit. Ez elég kockázatos volt. Senki sem gondolt erre azelőtt. Hitler előtt a német birodalmiság csak arra gondolt, hogy árukkal házaljon egyes országok között, de senki sem gondolt a "közösségi" ideológiában - azaz, hogy szomszédjával azonos nézetei legyenek. 

Hirtelen, az eladás és alkudozás helyett, megjelent egy ember, aki nagyszerű ötlettel jött: elbűvölő szociális igazságosság, amelyre mindannyian már sok éve vágytak. Egy széles új világrend, a háború előtti úgynevezett "demokráciák" kozmopolitizmusa helyett. A válasz Hitler ajánlatára lenyűgöző volt. Légiók alakultak Norvégiában, Dániában, Hollandiában és Flandriában. Fiatalemberek ezrei viseltek most SS- egyenruhát. Hitler külön számukra hozta létre a híres Viking hadosztályt. Ennek az lett a rendeltetése, hogy a Waffen SS egyik legfélelmetesebb hadosztálya legyen. 

A hadsereg még mindig mindent megtett, hogy megállítsa a fiatalok jelentkezését az SS-be Németországban, és úgy tett, mintha az SS nem is létezne. Az ilyen hazai akadályoknál normális és érthető, hogy az SS szívesen vett föl Németországon kívüli férfiakat. A külföldön élő németek gazdagon kínálták az önkénteseket. Mint ahogy német amerikaiak milliószámra vannak, éppen úgy vannak németek Európa minden részén - Magyarországon, Romániában, Oroszországban. Még egy szovjet volgai német köztársaság is volt. Itt németek leszármazottai laktak, akik kétszáz évvel ezelőtt vándoroltak oda ki. Más európaiak, mint a francia hugenották, akik Poroszországba mentek, szintén hasonló módon vándoroltak ki. Hitler üdvözölte őket otthon. Elsősorban mint SS elit alakulatok katonáit látta bennük és fontos faktort minden német ideológiai egyesítéséhez. 

Itt megint érdekes volt a lelkes válasz. 320 ezer német származású önkéntes akart csatlakozni egész Európából, csak Romániából 54 ezer. Abban az időben ezek jelentős számok voltak. Számos problémát kellett megoldani. Például sok germán önkéntes nem beszélt németül. Családjaik kétszáz éve költöztek idegen országokba. Spanyolországban például látom, hogy légiósaim gyerekei spanyollá válnak - és unokáik nem beszélnek már franciául. A németekkel ugyanez történt. Az SS-be érkező német önkéntesek először sok különféle nyelvet beszéltek, más szokásaik és szükségleteik voltak. 

Hogy találjanak tiszteket, akik ezeken a nyelveken beszélnek? Hogyan koordináljanak egy ilyen nem egységes tömeget? Ezeknek a problémáknak a megoldása volt a Waffen SS asszimilációs programjának a csodája. A különféle "törzsek" hazahozását a Waffen SS úgy tekintette, mint a valódi európai egység alapját. A 300 ezer német önkéntest szívesen fogadták az SS-ben mint testvéreket, és ezek ezt azzal viszonozták, hogy lelkes, hű és hősi tagjai lettek a német SS-nek. 

Egy éven belül minden megváltozott, a Waffen SS barakkjai tele voltak, az akadémiák tele voltak. A legszigorúbb fölvételi követelmények és feltételek minden germán önkéntesre is vonatkoztak. Minden módon a legjobbaknak kellett lenniük, testileg és lelkileg. Nekik kellett a germán faj legjobbjaivá válniuk.

A germán fajelméletet szándékosan eltorzítják. Ez soha nem volt "más-fajok-elleni" rasszizmus. Ez németbarát rasszizmus volt. Az volt a célja, hogy a germán fajt erőssé és egészségessé tegye minden lehető módon. Hitler nem akard degeneráltak millióival élni, ha lehetősége volt ezt megakadályozni. Ma mindenütt alkoholistákat és kábítószereseket találunk. Hitler törődött vele, hogy a német családok egészségesek legyenek, hogy egészséges gyerekeket neveljenek föl, hogy a nemzet egészségesen újuljon meg. A germán rasszizmus a saját faj kreatív erejének újrafölfedezése volt, kultúrájának újrafölfedezése. A kiválóság, a nagy ideálok után való kutatás volt. A nemzetiszocialista rasszizmus nem más fajok ellen volt, hanem a saját fajért. Célja a saját faj megvédése és javítása volt, és azt akarta, hogy más fajok ugyanúgy védjék saját értékeiket. 

Ezt az is mutatta, hogy a Waffen SS, mikor megnőtt, 60 ezer muszlimot is fölvett. A Waffen SS elfogadta ezek életmódját, szokásait és vallásukat. Minden iszlám egységnek volt imámja, minden csapatnak volt mullahja. Mindannyiunk kívánsága volt, hogy jó tulajdonságaikat a legjobban hozzuk ki. Ez volt a mi rasszizmusunk. Jelen voltam, amikor minden muzulmán bajtársam személyes ajándékot kapott Hitlertől újévkor. Ez nyakék volt, rajta egy kis Koránnal. Hitler ezzel a kis szimbolikus ajándékkal tisztelte meg őket. Azzal tisztelte meg őket, ami életük és történelmük legfontosabb része volt. A nemzetiszocialista rasszizmus hű volt a német fajhoz és teljes mértékben megadta a tiszteletet minden más fajnak. Itt halljuk: "Mi van az zsidóellenes rasszizmussal?", erre ezt válaszolhatjuk: "Mi van a zsidó gojellenességgel?" A zsidó faj szerencsétlensége, hogy soha nem jött ki semmilyen más fajjal. Ez rendkívüli történelmi jelenség. Ha valaki a zsidók történetét tanulmányozza - ezt teljesen tárgyilagosan mondom minden érzelem nélkül -, fejlődésüket a századok folyamán, észreveszük, hogy mindig, mindenütt és mindenkor gyűlölték őket. Gyűlölték őket a régi Egyiptomban, az ősi Görögországban, a római idők alatt annyira, hogy 3 ezret közülük Szardíniába deportáltak. Ez volt az első zsidó deportáció. Gyűlölték őket Spanyolországban, Franciaországban, Angliában (Angliából évszázadokra ki voltak tiltva) és Németországban. Egy őszinte zsidó író, Bernard Lazare írt egy nagyon érdekes könyvet az antiszemitizmusról, amelyben megkérdezte sajátmagát: "Nekünk zsidóknak meg kellene kérdeznünk: miért gyűlölnek bennünket mindenütt? Ennek oka nem üldözőink, mert ezek más-más helyeken vannak, más-más időben. Ez azért van, mert bennünk van valami nagyon gyűlöletes." Ami gyűlöletes, az az, hogy a zsidók mindig előjogokkal rendelkező osztályként, isten kiválasztottjaiként akartak élni, és törvények fölött. Ez a viselkedésük tette őket gyűlöltté. A zsidó faj ezért sajátos faj. Hitler nem akarta azt megsemmisíteni: azt akarta, hogy a zsidók találják meg saját identitásukat saját környezetükben, és nem mások rovására. Ha a nemzetiszocializmus harcban állt a zsidókkal, akkor ez egyetlen tárgyra volt korlátozva: hogy a zsidók békésen hagyják el Németországot. Saját országot akartak nekik adni Németországon kívül. Madagaszkárt vették tervbe, de a terveket nem követték tovább, amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba. Időközben Hitler arra gondolt, hogy a zsidók éljenek tovább hagyományos gettóikban. Meglesz saját vezetőségük, önkormányzatuk lesz és úgy élnek, ahogy akarnak. Saját rendőrségük volt, saját villamosuk, saját zászlójuk, saját gyáraik, amelyeket mellékesen a német állam épített. A többi fajok képviselőit szívesen látták Németországban, de nem mint előjogokkal bíró megszállókat. 

Egy év alatt a Waften SS sok germán embert gyűjtött össze Észak-Európából és németek százezreit Németországon kívülről, a Waffen SS Volksdeutsche (=népi német)-eit. Ekkor lángolt föl a nemzetiszocializmus és a kommunizmus közti ellentét nyílt lánggá. Ellentét mindig létezett. A Mein Kampfban Hitler világosan megírta célját: a kommunizmus világot fenyegető veszélyének megszüntetése, és mellékesen földet követelt Kelet-Európában. Ez a keletre való terjeszkedés sok haragot okozott: hogyan tudtak a németek földet követelni Oroszországtól? A válasz: hogyan tudtak az amerikaiak földet követelni az indiánoktól az Atlanti és a Csendes óceán között? Hogyan követelhette Franciaország Dél-Flandriát és Rousillont Spanyolországtól? És mi van Nagy-Britanniával és sok más országgal, amelyek más területeket követeltek, meghódították azokat és oda telepedtek? Valahogy, valamikor megtették ezt. Az mind rendben volt, hogy ezek az országok idegen területeket foglaltak el, de Németországnak ez tilos volt. Én személyesen mindig nyomatékosan megvédtem Oroszországot, és végül sikerült Hitlert meggyőznöm arról, hogy a németeknek partnerként kell élni Oroszországgal és nem hódítóként. Mielőtt partnerekké válhattak volna, ki kellett söpörni a kommunizmust. A szovjet-német szerződés ideje alatt Hitler megpróbált időt nyerni, de a szovjetek egyre agresszívabban léptek föl Észtországgal és Bukovinával szemben. Most részleteket olvasok szovjet iratokból, ezek a legleleplezőbbek. Olvassuk magától Vorosilov marsalltól: "Most van időnk arra, hogy előkészüljünk arra, hogy kivégezzük a kapitalista világot, amíg az haldoklik. De óvatosaknak kell lennünk. A németeknek nem szabad sejteniük, hogy mi le akarjuk szúrni őket, amíg ők a franciákkal hadakoznak. Máskülönben megváltoztathatják haditervüket és megtámadhatnak bennünket." Egy fejezetben Kopotinov marsall írta: "Hitler Németországa és a Szovjetunió közti békés együttélés csak ideiglenes. Nem fogjuk hosszan elfogadni." Timosenko marsall a maga részéről nem akarta elsietni: "Ne felejtsük el, hogy hadi felszerelésünk a szibériai gyárakból nem jön meg ősz előtt." Ezt 1941 elején írták, és a hadianyagot csak ősszel kellett szállítani. A hadiipari komisszariátus jelentésében ez állt: 1942-ig nem kezdjük el a teljes termelést. Zsukov marsall hozzáfűzte: "Hitlernek sietős a megtámadásunk. Jó oka van erre." 

Valóban, Hitlernek jó oka volt arra, hogy megtámadja Oroszországot, mert észrevette, hogy őt fogják kisöpörni, ha ezt nem teszi meg. Zsukov hozzáfűzte: "Még néhány hónapra van szükségünk ahhoz, hogy kiegyenlítsük néhány hibánkat 1941 vége előtt. 18 hónap szükséges ahhoz, hogy haderőnket teljesen modernizáljuk."

A rendelkezések teljesen pontosak. A legfelső szovjet negyedik tanácsában 1939-ben kimondták, hogy a tisztek szolgálati ideje három év, a katonáké négy év, hadiflotta legénységénél öt év. Mindezeket a határozatokat alig egy hónappal azután hozták, hogy a szovjetek aláírták a békeszerződést Németországgal. 

Így a szovjetek a békére ittak, és eszeveszetten készültek a háborúra. Több mint 2500 betonerődítményt építettek 1939 és 1940 között. 160 hadosztályt tettek harcképessé, 60 tankhadosztály állt riadókészültségben. A németeknek csak tíz páncélos hadosztályuk volt. 1941-ben a szovjeteknek 17 ezer tankjuk volt, és 1942-ben 32 ezer. 92,578 légifegyverük volt, és 17,545 hadirepülőjük számszerűleg 1940-ben meghaladta a német hadirepülők számát. Egyszerű megérteni, hogy amikor ilyen hadikészülődés volt folyamatban, Hitlernek csak egy választása maradt: vagy a Szovjetunió azonnali megtámadása, vagy saját megsemmisítésével szembenézni.

Hitler Oroszországi hadjárata egy "utolsó esély" hadjárat volt. Hitler nem ment túl optimistán Oroszországba. Később ezt mondta nekem: "Amikor beléptem Oroszországba, olyan voltam, mint egy bezárt ajtóval szembenálló ember. Tudtam, hogy át kell rajta mennem, de anélkül, hogy tudnám, mi van mögötte." Hitlernek igaza volt. Tudta, hogy a szovjetek erősek, de mindenekelőtt azt tudta, hogy később még sokkal erősebbek lesznek. Csak 1941-ben volt valamennyi esélye. A briteknek még nem sikerült kiterjeszteniük a háborút. Hitler, aki soha nem akart háborút Nagy-Britanniával, még most is békét próbált kötni. Meghívott egy hétre magához. Meg akarta velem vitatni a helyzetet és hallani, hogy mit szólok hozzá. Nagyon egyszerűen és világosan beszélt. A légkör informatív és laza volt. Otthon érezte magát az ember nála, mert élvezte a vendéglátást. Kényelmesen kente meg a pirított kenyereket vajjal és adta őket körbe, és - noha ő nem ivott - hozott nekem minden étkezés után egy üveg pezsgőt, mert tudta, hogy én szeretek inni egy pohárnyit ebéd után. Mindezt minden hűhó nélkül és nagyon szívélyesen. Ez is része volt zsenijének, mert ő az egyszerűség embere volt a legkisebb alakoskodás nélkül, és nagyon szerény ember. Angliáról beszélt. Egyszerűen megkérdeztem: "Miért nem látta el a britek baját Dünkirchenben? Mindenki tudja, hogy ki tudta volna őket füstölni." Ezt felelte: "Igen, visszatartottam csapataimat, és hagytam, hogy a britek hazameneküljenek Angliába. Egy ilyen vereség úgy megalázta volna őket, hogy nehéz lett volna velük később békét kötni." Ugyanekkor Hitler azt mondta nekem, hogy nem akarta a szovjetek abban való hitét eloszlatni, hogy ő meg akarja támadni Angliát. Megemlítette, hogy Lengyelországba induló csapatai között kis angol-német szótárakat osztott ki. A szovjet kémek kötelességtudóan jelentették a Kremlnek, hogy Németország lengyelországi jelenléte csak blöff, és ők hamarosan továbbmennek a brit szigetekre.

1941. június 22-én Németország Oroszországot támadta meg és nem Angliát. Az első győzelmek gyorsak voltak, de drágák. Hősi csatában éltem az orosz fronton. Tragikusan hősi volt, és mártírium is volt. A végtelen mérföldek ezrei az Oroszországi sztyeppéken nyomasztóak voltak. Gyalog kellett elérnünk a Kaukázust, mindig szélsőséges körülmények között. Nyáron gyakran térdig vonultunk az iszapban, télen pedig a nulla fok alatti fagyban. De 1941-ben pár nap alatt Hitler megnyerni látszott az oroszországi csatát. A moszkvai csata előtt Hitlernek sikerült legyőznie a szovjet hadsereget és számos hadifoglyot ejtett. Guderian tábornok tankhadosztálya, mely egymagában körülzárt egy több mint egy millió fős szovjet csapatot Kijev mellett, elérte a Moszkvai villamosvonalakat. Ekkor hirtelen hihetetlenül erősen kezdett fagyni: 40, 42, 50 fok mínusz! Ez nemcsak azzal járt, hogy emberek fagytak meg, de a gépek is megfagytak a helyükön. Egyetlen tank sem tudott továbbmenni. A tegnapi iszap szilárd jégdarabbá fagyott, fél méter magassá, és ez eljegesítette a tank futófelületét. 24 óra alatt megfordult véleményünk a taktikáról. Ekkor történt az is, hogy Szibériában, a Távol-Keleten állomásozó csapatokat visszahoztak és harcba vetették a német csapatok ellen. Ez a pár végzetes nap meghozta a különbséget a győzelem és a vereség között, mellyel Hitler az olaszok görögországi hadművelete miatt tartozott 1940 őszén.

Mussolini irigyelte Hitler hadi sikereit. Ez mély és halk irigység volt. Mussolini barátja voltam, jól ismertem. Figyelemre méltó ember volt, de Európával nem sokat törődött. Nem volt ínyére a néző szerepe, amikor Hitler mindenütt nyert. Úgy érezte, hogy valamit tennie gyorsan kell. Impulzív módon értelmetlen támadást indított Görögország ellen. 

Csapatait rögtön legyőzték. De ez okot adott a briteknek arra, hogy megtámadják Görögországot, ami enélkül kimaradt volna a háborúból. Görögországból a britek bombázni tudták a román olajmezőket, amelyek létfontosságúak voltak Németország harcaihoz. Görögországot arra is tudták használni, hogy levágják a német csapatokat útjukon Oroszország felé. Hitler arra kényszerült, hogy elfojtson egy fenyegető veszélyt. Öt hetet pazarolt el a Balkánon. Ottani győzelmei hihetetlen szállítási teljesítmények voltak, de ezek késleltették indulását az oroszországi csatába öt kritikus héttel. Ha Hitler időben elindította volna támadását, ahogy tervezte, akkor öt héttel előbb érte volna el Moszkvát, a korai ősz napsütésében, amikor a föld még száraz volt. A háborúnak vége lett volna, és a Szovjetunió a múlt emléke lett volna. A hirtelen fagy és a friss szibériai csapatok megérkezése rémületet keltett a hadsereg több tábornokában. Vissza akartak vonulni Moszkvától 200 kilométerre. Nehéz elképzelni ennyire ostoba stratégiát! A fagy Oroszországban mindenütt ugyanúgy ott volt, keleten és nyugaton, és a 200 mérföldnyi út a nyitott sztyeppéken csak rosszabbá tette volna a dolgokat. Én Ukrajnában vezettem csapataimat akkor és a hőmérséklet mínusz 42 fok volt. Egy ilyen visszavonulás minden nehéztüzérség otthagyását jelentette volna, beleértve a támadó tankokat és páncélosokat, amelyek a jégbe voltak fagyva. Ez félmillió ember kitevését is jelentette a szovjet orvlövészek erőteljes támadásainak. Valójában ez a biztos halálnak való kitevésükkel volt egyenlő. Csak vissza kell emlékeznünk Napóleon visszavonulására októberben. Novemberben eljutott a Berzina folyóhoz és december 6-án minden francia csapat elhagyta Oroszországot. Hideg volt ugyan, de nem volt téli csata. 

El tudja képzelni, hogy a félmillió német, akik a süvöltő hóviharokkal küzdöttek, elvágva a szállításoktól, akiket minden oldalról kozákok tízezrei támadnak? Álltam szemben töltött fegyverű kozákokkal, és csak a legerősebb túlerő tüzelése tudta megállítani őket. Hogy megakadályozza ezt az oktalan visszavonulását, Hitlernek 30 tábornokot kellett menesztenie pár nap alatt. Ezután arra szólította föl a Waffen SS-t, hogy töltse ki az űrt és növelje meg az erkölcsi tartást. Az SS rögtön szilárdan tartotta a moszkvai frontot. Az egész háború folyamán az SS sohasem hátrált meg. Inkább meghaltak volna, mint meghátrálnak. Nem lehet elfelejteni a számokat. A Waffen SS 43 ezer embert vesztett Moszkva előtt. A Führer hadosztály szinte szó szerint az utolsó emberig harcolt. az egész hadosztályból csak 35 ember maradt életben. A Führer hadosztály emberei szilárdan álltak, és a szovjet csapatok nem tudtak keresztültörni rajtuk. Megpróbálták megkerülni az SS-t a hóban. Így ejtette fogságba a Totenkopf SS hadosztály a híres orosz tábornokot, Vlaszovot. Hősiességük nélkül Németországot 1941 decemberében megsemmisítették volna. 

Hitler ezt sohasem felejtette el: az ő akaraterejét sugározta ki a Waffen SS Moszkva előtt. Jellemet és energiát mutattak. És Hitler ezt csodálta a legjobban: az energiát. Számára nem volt elég, ha valaki intelligens vagy ügyes volt. Ezek az emberek sokszor estek darabokra, ahogy a következő télen látjuk Paulus tábornok sztálingrádi csatájánál. 

Hitler tudta, hogy csak puszta energia és akaraterő, a feladás elutasítása, egy akarat, amely minden akadályt legyőz nyerhet meg egy háborút. Az oroszországi sztyeppék hóviharai megmutatták, hogy a világ legjobb hadserege, a német hadsereg, jól kiképzett tisztek ezreivel és fegyelmezett emberek millióival nem volt elég a győzelemhez. Hitler észrevette, hogy meg fogják verni őket, hogy valami más kellett, és hogy csak a töretlen hit és egy magasrendű eszme tudja megjavítani a helyzetet. A Waffen SS-nek megvolt ez az ideálja, és mostantól Hitler teljesen rájuk támaszkodott. Európa minden részéből önkéntesek siettek német testvéreikhez. Ekkor született a harmadik nagy Waffen SS. Először egy német volt, aztán germán és most megalakult az európai Waffen SS. 125 ezer önkéntes jelentkezett a nyugati kultúra és civilizáció védelmére. Az önkéntesek annak teljes tudatában csatlakoztak, hogy az SS-től szedte a halál a legtöbb áldozatot. Egymillióból több mint 250 ezer halt meg a harcokban. Számukra a Waffen SS, a halottak ellenére, Európa születését jelentette. Napóleon ezt mondta Szent Ilona szigetén: "Addig nem lesz Európa, amíg meg nem születik egy vezér." A fiatal európai önkéntesek két dolgot figyeltek meg: először is, hogy csak Hitler volt az a vezér, aki képes volt Európa kialakítására, és másodszor, Hitler és csak Hitler tudta megvédeni a világot a kommunizmus fenyegetése ellen. Egy európai SS-t nem érdekelték a apró-cseprő féltékenységek, a harcias hazafiaskodás, a határviták, a gazdasági versengés. Ez túl kicsinyes és jelentéktelen volt. Ez az Európa nem volt számukra érvényes már. Ugyanakkor az európai SS, akármennyire is csodálta a németeket és Hitlert, nem akart németté válni. Saját maguk akartak maradni és Európa összegyűjtötte Európa népeit. Az európai egységet az összhang hozta létre, nem egyesek uralkodása mások fölött.

Hosszasan megvitattam ezeket a kérdéseket Hitlerrel és Himmlerrel is. Hitler, mint minden zseniális ember, túlnőtt a nemzeti állapoton. 

Napóleon először korzikai volt, aztán francia, aztán európai és aztán egy teljesen egyedi általános ember. Hasonlóképpen Hitler is ausztriai volt, aztán német, aztán egy nagyobb német, aztán germán, mert látta és megértette Európa építésének a fontosságát. 

Miután a Waffen SS legyőzte a kommunizmust, a Waffen SS ünnepélyes kötelessége az volt, hogy minden erejével és hatalmával az egyesült Európát építse föl, és nem merült föl a kérdés, hogy a nem német Európát Németország akarta volna uralni. 

Mielőtt beléptünk volna a Waffen SS-ben nagyon nehéz ellentmondásokat ismertünk meg. Egyedi egységenként mentünk a keleti frontra a német hadsereg részeként, de a sztálingrádi csata idején észrevettük, hogy Európa nagy veszélyben van. Nagy közös erőfeszítésekre volt szükség. Egy éjjel 8 órán át vitatkoztam Hitlerrel és Himmlerrel a nem német európaiak állásáról az új Európában. Pillanatnyilag egyenjogú felekként harcoltunk közös ügyünkért. Hitler tökéletesen megértette, és attól fogva saját zászlónk, saját tisztjeink, saját nyelvünk és saját vallásunk volt. Teljesen egyenjogúak voltunk. 

Én voltam az első, akinek katolikus tábori lelkésze volt a Waffen SS-nél. Később minden felekezetnek volt tábori lelkésze. Az iszlám hadosztálynak saját mullahja volt és a franciáknak még püspökük is volt. Meg voltunk elégedve Hitlerrel, az európaiak egyenrangú szövetségesek voltak. Úgy láttuk, hogy helyünket együtt védjük meg Európát ebben a kritikus órában ugyanolyan jól, mint német bajtársaink. 

Hitler számára a legfontosabb a bátorság volt. Új lovagságot alakított ki. Akik megnyerték a lovagsági keresztet, (Ritterkreuz), azok tényleg új lovagok voltak. Megkapták a bátorság nemességét. Minden egységünk, mely a háború befejeztével hazament, olyan erőt képviselt, amely népünk jogát védte országunkban. 

Az SS-nél mindenki megértette, hogy az európai egység egész Európát jelenti, Oroszországot is beleértve.

Sok németnek nagy tudáshiánya volt Oroszországról. Sokan azt hitték, hogy Oroszországban mindenki kommunista, míg valójában a kommunista rendszer Oroszországi fölépítése a jelentéktelennél is jelentéktelenebb volt. Azt is hitték, hogy az oroszok az európaiak átlagos ellentéte. De nekik hasonló a családi berendezésük, régi kultúrájuk van, mélyen vallásos hitük és hagyományaik, amelyek hasonlóak a többi európai országéhoz. Az európai SS az új Európát három részből látta kialakulni: Közép-Európát, mint Európa legerősebb részét, Nyugat-Európát, mint Európa kulturális szívét és Kelet-Európát, mint Európa jövőbeni potenciálját. Így az az Európa, melyet az SS látott, élő volt és valóságos. 600 millió lakosa az Északi tengertől Vlagyivosztokig élt. Ezen a 8000 mérföld széles földön tudta Európa betölteni hivatását. Hely fiatal embereknek új élet elkezdésére. Ez az Európa lesz a világ jelzőtüze. Egy figyelemreméltó faji együttes. Ősi kultúra, lelkierő és a legfejlettebb tudományos és technológiai egység. Az SS előkészítette Európa magas rendeltetését. 

Hasonlítsuk össze ezekkel az ideálokkal a "szövetségeseket". A Rooseveltek, a Churchillek eladták Európát Teheránban Jaltában és Potsdamban. Gyáván feladták magukat a szovjeteknek. Fél Európát kiszolgálatatták a kommunista rabszolgaságnak. Európa maradékát erkölcsileg hagyták tönkremenni, minden előremutató ideál nélkül. Az SS tudta, mit akart: az ideálok Európáját, mely mindenki számára üdvözítő volt. A magasabb ideálokban való hit lelkesített négyszázezer német SS-katonát, háromszázezer népi német vagy germán SS-katonát, és háromszázezer más európai SS-katonát. Mind önkéntesek, Európa egymillió építője. 

Az SS létszáma arányosan nőtt a háború kiterjedésével Oroszországban. Minél közelebb jutott Németország a vereséghez, annál több önkéntes jött a frontra. Ez fenomenális volt; nyolc nappal a végső vereség előtt fiatalemberek százait láttam a fronton. A háború legvégéig tudták, hogy a lehetetlent kell elvégezniük, megállítani az ellenséget. Az 1933-ban 180 emberből álló Leibstandarte SS-hadosztályok lettek 1939 előtt, három hadosztály Lengyelországban, három hadosztály Franciaországban, hat hadosztály az oroszországi háború elején, 38 hadosztály 1944-ben, 1945-re a Waffen SS-nek 50 hadosztálya volt. Minél több SS-katona halt meg, annál több másik sietett, hogy pótolja őket. Hittek és rendkívül állóképesek voltak, és egy ezzel ellentétes dolog történt 1943-ban Sztálingrádnál. A vereséget egy gyáva ember határozta el. Nem volt képes arra, hogy a veszéllyel határozottan szembeszálljon, vagy hogy egyértelműen ezt mondja: nem adom föl, szilárdan állok addig, amíg nem győzök. Erkölcsileg és lelkileg nem volt mersze és ezért el volt veszve. 

Egy évvel később a Viking SS és a Vallónia SS csapatokat ugyanígy körülkerítették Cserkasszinál. A sztálingrádi vereség friss volt a fejekben, és katonáink demoralizálódhattak volna. Emellett én megsebesültem egy mély oldalsebbel, és 42 fok lázam volt. Mint az SS Vallónia tábornoka tudtam, hogy ez nem vezet jó csapatmorálhoz. Fölkeltem és 17 napon keresztül csatát csata után vezettem, hogy megtörjem a blokádot, sok kézicsatát vívtam, négyszer megsebesültem, de folytattam a harcot. Minden emberem legalább ennyit tett és többet ennél. A támadás megtört az SS merészségén és szellemén Sztálingrád után, amikor sokan úgy vélték, hogy minden elveszett, amikor szovjet csapatok özönlöttek be Ukrajnába, a Waffen SS megállította a szovjet halál kerekeit. Újra bevették Harkovot és pár vereséget mértek a szovjet hadseregre. Így működtek: az SS a vereségeket is győzelmekké tudta változtatni. 

Ugyanez a félelmet nem ismerő energia volt Normandiában is jelen. Patton tábornok "a büszke SS hadosztályoknak" hívta őket. Az SS volt a normandiai ellenállás gerince. Eisenhower megfigyelte: "Az SS általában az utolsó emberig harcolt." Ha a Waffen SS nem létezett volna, akkor Európát a szovjetek 1944-ben teljesen elfoglalták volna. 

Elérték volna Párizst, jóval az amerikaiak előtt. A Waffen SS hősiessége állította meg a szovjet gyilkos erőt Moszkvánál, Cserkovnban, Cserkassziban és Tarnopolban. A szovjetek majdnem 12 hónapot vesztettek. Az SS ellenállása nélkül a szovjetek Eisenhower előtt érték volna el Normandiát. A nép mélyen hálás volt a fiatalembereknek, akik föláldozták életüket. A középkori nagy vallási rendek óta nem létezett ilyen önzetlen idealizmus és hősiesség. Materialista századunkban az SS a lelki értékek lángoló példája volt. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a Waffen SS áldozatai és hihetetlen hőstetteinek saját hőskölteményei lesznek, mint Schiller költeményei. Nagyság a nehézségek között az SS ismertetőjegye. 

A csend függönye hullott a Waffen SS-re a háború után, de ma egyre több fiatal ember tud valahogy létezéséről, eredményeiről. Híre nő és a fiatalok többet akarnak tudni. Száz év múlva majdnem mindent el fognak felejteni, de a Waffen SS nagyságára és hősiességére emlékezni fognak. Ez a hősiesség jutalma. 

Forrás: Journal of Historical Review, 3 évfolyam, 4. szám, 441-468 oldal 

(harcunk.info)