Pár évvel ezelőtt az USA-ban elvégeztek egy vizsgálatot. Történt, hogy egy szegény negyed cipőboltosa reklámként vett egy pár krokodilbőr cipőt. Kitette a kirakatba, de nem árulta. Miután már többen rákérdeztek, jó haszonnal, drága áron eladta egy négernek. Aztán jött az egyik, jött a másik, hogy ilyen cipő kell neki. A cipőboltos rekord mennyiségű cipőt adott el a legszegényebb negyedben. A gyártó cég ezt jelezte az illetékes szervek felé, milyen érdekes dolog történik, valamilyen furcsa oknál fogva a milliomosok számára gyártott cipőt a gettó négerei veszik legnagyobb számban. A szociális helyzetet elemző szerv emberei vizsgálatba kezdtek, miként lehetséges ez. Az eredmény megdöbbentő volt, és egy igen érdekes viselkedési szokást mutatott meg.

Ugyanis a gettó lakói elmondták: ők olyan szegények, hogy soha az életben nem lesz autójuk, saját lakásuk, de némi ruhára, és egy méregdrága órára, vagy cipőre telik. Nekik ez volt a Rolls-Royce. Így tehát az számított menőnek a gettóban, aki ilyen cipőt hordott. Ez azonban azt is megmutatta, melyek a leglecsúszottabb negyedek, mert ahol ez volt az etalon, ott tudták, soha nem lesz feljebb.

Hasonlatos helyzet alakult ki mára Magyarországon. Nagy elánnal reklámozták, hogy micsoda rekord összegeket hagytak 2010-ben a magyarok a welness szállókban. Azért, mert ennek a lecsúszott népségnek éppen ez a Rolls-Royce-a. Gürizik a gyárban, vagy mint fuvaros, vagy eladó a sarki üzletben, de arra a két-három napra ő a király. Elmegy semmit tenni jó pénzért. Lógatja a lábát a medence szélén, mert ugye ugrálni tilos, úszni meg gyenge. Agyon kencéztetik magukat mindenféle pacsulival, ÉLVEZIK AZ ÉLETET. Számunkra tehát ez a hír a végzettel egyenlő. Mert ebből tudjuk: az emberek nem is akarnak többet, mint pöffeszkedni a wellness szállóban. Nekik ez a csúcs. Ugyanis egy valamirevaló ember ezt a pénzt a gyerekei boldogulására költi (ja hogy nincs neki? - az még szomorúbb) vagy cégébe fekteti, hogy magának, munkásainak még jobb körülményeket tudjon biztosítani. Vagy takarékoskodik, hogy saját vállalkozást, céget alapítson, saját lábára álljon. Érdekes, hogy olyan országokban, ahol erős fejlődés, iparosodás folyik, senki nem megy ilyen helyekre, pont azért, mert értékelik a munka eredményét, befektetik a pénzt és nem elherdálják.

Nem. Ezek az emberek nagyon jól érzik ott magukat, egy zsidó főnök alatt, aki ad is fizetést meg nem is. De azt a keveset is eldorbézolják. Nincsenek gyerekek, nincsenek kötelességek, felelősség, nincs ÉLET, csak szórakozás. A magyar emberek jó része ide jutott. Azok, akik a wellness szállókban vendégeskednek, éppen úgy napról-napra élnek, mint bármelyikünk. De már nincs is igényük többre, csak arra, hogy játsszák a bazári majmot két napig. Bevégeztetett.

Az ország már ilyen mélyre süllyedt. Ilyen gyenge semmivel megelégszik, a család, a gyerekek, a szeretet helyett.

Szekeres Balázs