Sárga csillagot – keresztet?
Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 28.
Olvasóink hívták fel a figyelmet arra, hogy egy katolikus lap üzeneteiben Schlachta Margit ezt üzeni: Új kereszténynek: önnek és a többieknek is üzenjük, hogyha viselniök kell a sárga csillagot, viseljék csak, de tegyenek melléje valamilyen katolikus jelvényt, keresztet, feszületet, kongregánista jelvényt, Jézus Szívét, vagy Credo jelvényt.
Schlachta Margit
Tekintettel arra, hogy a lap különösen az egyszerűbb társadalmi osztályokban igen széles körökben terjedt el, foglalkoznunk kell a dologgal.
Feszületet a sárga csillag mellé? Ezt talán mégse. A megkeresztelt zsidóból keresztény lesz, a keresztség érvényességét távol áll tőlünk tagadni, hiszen magunk is katolikusok vagyunk. Más kérdés, hogy a megkeresztelt zsidó milyen keresztény lesz?
A sárga csillag nem vallási jelvény! A zsidók igyekeztek a szabadkőműves liberális időkben felekezeti kérdést csinálni a zsidókérdésből és még a magyar törvényekbe is be tudták vétetni azt, hogy a zsidó – felekezet. Ez már régen megszűnt. Ma a zsidót nevén nevezni nem „felekezeti” izgatás. Aki azt ajánlja, hogy a sárga csillag mellett keresztet, kongregánista jelvényt tűzzön ki a zsidó fajú egyén, az vagy bántóan zsidópárti, vagy annyira nem művelt, hogy nem tudja, hogy a zsidóság faj és most sem, mint ahogy semmikor sem a zsidó vallás, hanem a zsidó faj ellen harcol Európa!
Ne keverjük össze a dolgokat. Minden megkeresztelkedett zsidónak, azaz „újkereszténynek” lelkiismereti kérdése az, hogy színleg vette-e fel a keresztség szentségét, vagy valóban keresztény módon akar-e élni, tehát hisz-e a keresztény vallásban, vagy csak a bőrét akarja menteni – hogy aztán, ha megfordulna a dolog, lerázza a keresztvizet, mint ahogy azt a múltban nagyon sok zsidó fajú egyén megtette.
Tiltakozunk tehát az ellen, hogy félrevezessék a jámbor magyar népet ilyen üzenetekkel és egy faji jelvény mellé vallási jelvény kitűzését javasolják, szinte tüntetésül. Schlachta Margit már hibázott néhányszor. Talán túlságosan olvadó szívű katolikus nő. De nagyon csodálkozunk, hogy ez az üzenet átmehetett a szerkesztő kezén. Ne kenjük el a zsidókérdést, ne szenvelegjünk a megkeresztelkedettek sorsán. Az őskeresztényeknek és a történelem folyamán egészen napjainkig – például a kommün alatt a magyar mártíroknak, a spanyol belháborúban hány ezer papnak, apácának, polgári nőnek, férfinak, gyermeknek kellett rettentő sokat szenvednie, kínhalállal meghalnia azért, mert hithű keresztény volt, ne fakadjunk sírva, ha most a zsidó fajú új keresztény, talán éppen az ég titokzatos szándékával tűzpróbára bocsátva szenvedni kénytelen fajának bűnei miatt. Ha szenvednie kell, szenvedjen. Keresztény hitünk szerint így fokozottan szerezhet érdemeket ezen a földön és a túlvilágon és – a szenvedések tüzében mutathatja meg, hogy lélekben is kereszténnyé tette-e a keresztvíz. Ne lássunk tehát keresztet, Jézus Szívét, Mária érmecskét a sárga csillag mellett. A zsidó faj – faj és a sárga csillag faji jelvény, ezt jegyezzük meg minden időkre. Ha szerényen a felsőruha alatt viseli az új keresztény a kereszténységének kis jelvényeit, ez ellen nem lesz senkinek sem kifogása. De akad-e új keresztény, aki Szent Margit alázatos szívével tüskés övet hord eltitkoltan a ruhája alatt, vagy mikor senki sem látja, sanyargatja magát Isten dicsőségére? Aligha. Pedig ilyenre sok ezer épületes példát találhat az új keresztény, ha olvasta a keresztényi szentek, hősök, vértanúk történetét. Ne kívül tehát, hanem belül tessék kereszténynek lenni akkor is, ha szenvedés a sorsunk.
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Szertartás és zsidó szokások, avagy nem akarok hávdálát
Moszkva háborús bűnössé nyilvánított egy izraeli-ukrán oligarchát
Újabb zsidóinvázió: tízezer tetűhintást szabadítanak rá a fővárosra ebben a nagy melegben