A ZSIDÓK MEGGYILKOLÁSA BŰNCSELEKMÉNY VOLT A HARMADIK BIRODALOMBAN 2014. május 05. - 10:50

Jövőnk.info megjegyzés: A kétségek eloszlatása végett közöljük le ezt a kordokumentumot, miszerint az esztelen mészárlás és az önbíráskodás valamint az esetleges túlkapások igenis nem megengedettek voltak az erkölcsiség és az érvényben lévő törvények szerint sem. Minden felderített ügy elbírálásra került és minden esetben ítélet-végrehajtás alá esett. Ezzel nem csak a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő egyének jogait védelmezték és iktatták, hanem az SS-nek, mint példamutatónak, katonai elitnek a becsületét is megőrizték.

„Halálos ítélet egy zsidó meggyilkolásáért. A Birodalom jogi védelmet biztosít minden lakos számára. Egy vonaton elkövetett szörnyű bűncselekményért büntetést szabtak ki.” Ilyen címsorok alatt jelent meg ez a beszámoló 1937. decemberében számos német újságban. Egy újság arról tájékoztatta olvasóit, hogy egy stettini esküdtbíróság halálra ítélte Josef Reinhardtot egy Abraham nevű zsidó üzletembernek és nem-zsidó feleségének meggyilkolásáért. Egyik bûntársát életfogytiglani, a másikat 6 évi börtönbüntetésre ítélték. Az újság beszámolója így folytatódott: „A bíróság elnöke hangsúlyozta: az, hogy az áldozat zsidó volt, semmilyen megkülönböztetést nem okozott az ítélet kiszabásában. A Harmadik Birodalom jogállam, amelyben a zsidók éppen olyan tökéletes jogi védelmet élveznek, mint a többi lakosok.
A gyilkosság mindig gyilkosság, és a legszigorúbban meg lesz büntetve minden egyes esetben.” A gyilkosság bűncselekmény maradt a háborús években is. Az 1943 októberében közzétett, módosított Német Büntetőtörvénykönyv 211.§-a bűncselekménnyé minősítette a gyilkosságot, tekintet nélkül az áldozat fajára, vallására és nemzetiségére és halállal rendelte büntetni. A német katonai szabályzat még szigorúbb volt. „Az alárendelt… büntethető, mint résztvevő…, amikor tudja, hogy a feljebbvaló parancsának az a célja, hogy katonai vagy másmilyen bűncselekményhez, vagy törvénysértéshez vezessen.” (New York Review, 1993. október 7., 51-52. o.). Az 1945-1946-os Nürnbergi Per folyamán bizonyítékot nyújtottak be annak kimutatására, hogy azokat a német katonákat, akik polgári lakosokat (köztük zsidókat) meggyilkoltak, súlyosan megbüntették (Nemzetközi Katonai Törvényszék, „kék sorozat”, 42. kötet, 238-242. o.).

BÜNTETÉS AZ SS ÁLTAL ŐRZÖTT KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK FOGLYAIVAL VALÓ ROSSZ BÁNÁSMÓDÉRT

Egy belső használatra szánt körlevél-jellegű parancsban Theodor Eicke, SS tábornok és a „koncentrációs táborok felügyelője” tudtul adja, hogy az SS nem tûri a koncentrációs táborok foglyaival való rossz bánásmódot.
A koncentrációs táborok felügyelője és az SS- Halálfejes Kötelékek Führere
Berlin, 1937. június 4.
Parancslap SS-TV/IKL Nr.3.
1937. május

A parancslapot a hónap végi visszatekintéskor kell szétosztani. Az egységek számára a parancs átvételekor a tartalmat ismertetni kell. Nr. 29: A foglyokkal való rossz bánásmód Zeidler SS-Oberscharführer a sachsenhauseni koncentrációs táborban szadista rohama következtében egy foglyot undorító módon ütlegelt. Ezért SS-közlegénnyé lett lefokozva, az SS-bôl elbocsátva és büntetőbíróságnak átadva.
Ezt az esetet figyelmeztető példaként ismertetni kell. Az oktatás során ismételten fel kell hívni a figyelmet a foglyokkal való rossz bánásmód következményeire. Már egy egyszerű pofon is rossz bánásmódnak minősül. A büntetések, amelyeket egy táborparancsnok az ellenszegülő foglyokra kiszabhat, szigorúak és átfogóak, ezért nincs szükség önbíráskodásra. Az SS jó hírnevét a fegyelemsértők elbocsátása által minden esetben tisztán kell megőrizni. Nr. 30: A 3. számú parancslapot a hirdetőtáblára ki kell függeszteni. A 4. és 5. számú parancslapot hozzá kell csatolni.
A koncentrációs táborok felügyelője és az SS-TV Führere Eicke SS-Gruppenführer
A kiadvány hiteléül:
Az SS-TV/IKL Központi Iroda feje Glücks SS- Standartenführer und Stateführer
 

(Ford.: Tudós-Takács János)