Hende Csaba az MTI-nek adott interjúban nyilatkozta, hogy a Honvédséget a közeljövőben mind technikailag, mind pedig állományának létszámában fejleszteni kívánja a kormány, részben az ukrán konfliktus előre nem láthatósága miatti biztonságpolitikai instabilitás miatt.

Az átlag összeesküvéselmélet-gyártó ember, a magyar forradalmi kontinuitás és „csodavárás” eszményében könnyen hihetné, hogy: na ő megmondta, nyakunkon a III. világháború. Ez azért így, lássuk be, nevetséges. Csupán a szomszédban zajló villanások miatt senki nem fog nagy háborúba kezdeni, az mindenkinek veszteség, ezt pedig sem az országok, sem befektetőik nem kívánják. Gondoljunk csak arra, hogy Angela Merkel miért vonakodott az Oroszországot sújtó intézkedések meghozásától – tételesen azért, mert több német cég (példának okáért sok autógyártó cég) már az Orosz Föderáció területén gyártat, sőt terveztet is, tehát bevételük tetemes hányada onnan jön. A munkaerő olcsó, és „jó minőségű” (mégsem Dsungtaj Ho Sung szereli össze két marék rizsért).

Jelenleg senkinek nem érdeke egy nagyobb méretű konfliktus, hisz ha logikusan belegondolunk, akkor Oroszország haderejének már rég teljes mellszélességgel Kijevben kéne masírozni. Manapság már nem lesz olyan volumenű háború, mint régen: nagy reguláris hadseregek egymásnak feszülő frontvonalai. Elsőre ennyit a konteók megcáfolásáról.

Magyarország haderejének fejlesztése pedig, ha úgy tetszik egy majd’ 90 éve a fejünk felett lebegő mumus. Igaz, a szocialista államvezetés legalább modern felszereléseket kapott a szovjet elvtársaktól, de a Néphadseregben meg a morál volt hiánycikk. Úgy látszik ezt a kettőt (a technikát és a harci szellemet), az I. világégés óta nem sikerült ötvözni. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy egyik sincs meg. Zsoldos haderőnél ne keressünk pusztán a tiszta honszeretetnek élő Honvédet (elnézést a kivételtől), és ilyen vezetéstől ne várjunk rendes felkészültséget.

Ha visszaemlékezünk rá, még jóval a Gripen botrány előtt, Németország felajánlott Magyarországnak rengeteg harci eszközt (ebből MiG-29-esek és Mi-24-esek, hogy csak ismertebbeket említsünk, amik valóban át is kerültek hozzánk), azonban a földi haderő fejlesztésére szánt Leopard 2 A5-ös harckocsik lengyel testvéreinknél kötöttek ki (holott ezeket is szinte ajándékként akarták adni). Most, hogy a Honvédségnek mind a három darab T-72-ese már szinte túl van üzemidején, valóban időszerű lenne elgondolkodni az újításon.

„A miniszter azt is elmondta: a nemzeti helikopterflotta - amelynek katasztrófavédelmi, terror elhárítási, polgári védelmi és rendvédelmi feladatok ellátására is alkalmasnak kell lennie - kialakításához szükséges első lépést már megtették.”  írja az MTI. Hát ha arra két Mi-8T-re gondol, akkor inkább ne legyünk rá büszkék. Ennek a helikopter modellnek már van jóval újabb változata is, ez csak szemfényvesztés, ráadásul kettő(!) darabbal maximum homokzsákot szállíthatunk árvíz esetén (t.i. ezek nem csapásmérő, hanem csapatszállító helikopterek némi fegyverzettel akár, de egy Mi-24-es már komoly földi csapásmérő, és majd’ ugyanannyi terhet is tud cipelni).

Ráadásul a dolgot még jobban elbagatellizálja, hogy az itthon manapság már működő Néphadsereg-„hagyományőrzők” az egyenruha bizonyos részeinek kivételével ugyan azokat az eszközöket használják, amit ma a Honvédség. A fejlesztéseket egyrészt nem most kellett volna elkezdeni, hanem minimum 15 éve. Siralmas a technikai állomány, és arra, hogy ezen hibákat most megfelelően eszközöljük, nem áll rendelkezésre elegendő forrás. Amíg a beszerzésnél megy a mutyizás, addig számolhatunk azzal, hogy a jövőben minimum háromszoros áron fogunk venni hadieszközöket, amik ráadásul már most elavultak.

Büszkék lehetünk a Gripenre mert az valóban egy modern repülő, sokadik generációs vadászgép. Na igen, de 14 darab?! Az államnak arra sincs pénze, hogy fenntartsa őket, vagy alkatrészt vegyen. Ha bővítjük a MH emberállományát, akkor ki fogja eltartani őket? Finanszírozzunk zsebből újabb békefenntartókat? Nyilván a NATO ehhez hozzájárul, de kérem nem csak anyagiakról van szó, hanem a véreinkről. 

Jelenleg az ország döntő hányada vagy nem tudja, milyen állapotok vannak a Honvédségnél, vagy nem érzi magát biztonságban. Ez például indokolja a fejlesztést, mert egyrészt lehet mit mutogatni a népnek, hogy „tessék mi még ezt is megcsináltuk, a HM is jobban teljesít”, másrészt a nép biztonságban érzi magát – ugye az állam papíron a nemzet biztonságát is szavatolja. A fejlesztéssel egyetértünk, azonban ennek módjával nem.

Nézzük meg a lengyelek és románok ezt hogy csinálták. Folyamatosan fenntartották a harckészséget, nem pedig 25 év után jutott eszükbe, hogy ezzel valamit kéne kezdeni. A lengyelek két helikoptergyárral(!) előrébb vannak mint mi (még a Mi-2-est is fejlesztik – ráadásul úgy, hogy az megállja a helyét a mai napig). Nem véletlen, hiszen az eddig szétszórt részben állami, részben magáncégeket a lengyel állam egy konszern alá vonta, és azóta mindegyik jobban együttműködve dolgozik – sikeresen, nem pedig külföldről vásárol (ott már régen leszerelt) eszközöket.

Az összefüggést kell látni, nem összeesküvés elméletet gyártani. A haderőt fejleszteni és bővíteni kell, de nem ezekért az okokért és nem így. Itthon fegyveres konfliktusra nem kell számítani, senkinek nem fontos, hogy itt mi történik. Egyedül az lényeges a nagyobb államoknak Közép-Európa e régiójában, hogy melyik nagy fegyvergyártó állam tudja drágábban a kis posztszovjet országokra rásózni a használhatatlan termékét. Amíg a politikusaink megkenhetőek és nem a haza valódi védelme a gondjuk, addig ez meg is fog történni. A katonáink pedig NATO tagként élhetnek a menő amerikai illúzióban, zsoldosként.

Végrehajtásban független, szövetségben erős hadseregre van szükségünk, melynek katonái teljes odaadással a hazának szentelik életüket. A munkás verítékével, a honvéd vérével adózik. Márpedig honvédeket egy jól működő sorkatonaság termel ki, és hősöket is csak honvédő háború fog. 

Kitartás.net