Ma, amikor a Nobel-békedíj friss nyerteseit ünnepli a világ, emlékezzünk meg egy percre a Nobel-békedíj egyik nagy veszteséről is.

„Bizonyára tudják” – nyilatkozta 1995-ben Gustav Hendrikssen, az uppsalai egyetem nyugalmazott professzora –, „hogy közvetlenül az 1938-as müncheni konferencia utánGertrude Stein [amerikai zsidó írónő], aki csodálatos vendéglátó és megszállott író volt, felhívást intézett egy sor értelmiségihez – nem, nem mind voltak zsidók –, akik közösen aláírt beadványban szólították fel a Nobel békedíj-bizottságot, hogy ítélje oda Hitlernek a Nobel-békedíjat. A bizottság udvariasan, de határozottan visszautasította ezt, az okok között említve a náci rezsim bánásmódját a zsidókkal szemben. Ha azt kérdezik, honnan tudok erről – nos, én is e bizottság tagja voltam.”

Az igazságot azonban nem lehet véka alá rejteni. A következő évben E. G. C. Brandt svéd parlamenti képviselő nyújtotta be a Nobel békedíj-bizottságnak Hitler nevezését. A bizottság nyomására azonban kénytelen volt visszavonni javaslatát.

Pedig a Nobel-békedíj kritériumait – „aki a legtöbbet teszi a nemzetek közötti egyetértésért, a fegyverben álló hadseregek leszereléséért vagy csökkentéséért, és békekonferenciák előmozdításáért” – Hitler hiánytalanul teljesítette az általa épp hetvenhárom éve, 1938. szeptember 30-án előmozdított müncheni békekonferenciával, amely a résztvevő nemzetek közös egyetértésével hozzájárult a Szudéta-vidék Németországhoz csatolásához, s jóváhagyta Ausztria és elősegítette Csehszlovákia német megszállását, ilyenformán hadseregük leszerelését.

Ukrán tankönyvA Nobel-díj bizottsága oly sok érdemtelennek ítélte már oda a díjat fennállásának száztíz éve alatt, hogy igazán nincs mit csodálkoznunk rajta, ha ezúttal sem ismerték fel az igazi érdemet. Hálátlannak mutatkozott az utókor is, amely mindezidáig nem követelte a történelmi tévedés kiigazítását. Egyetlen nép bizonyult csupán hálásnak, amely mindmáig elismeri, nagyra értékeli és visszasírja a Führer békevágyát: az ukrán.

Az ukrán általános iskolai történelemórák hivatalos kiegészítő tankönyve, a Mikola Galicsanyec szerkesztette Az ukrán nemzet (Tarnopol, 2005) így vezeti be az Ukrajna szovjetek alóli német felszabadításáról és az OUN, a Sztepan Bandera vezette Ukrán Nacionalisták Szervezete nemzetépítő tevékenységének kezdeteiről szóló fejezetet:

Hitler szimpátiájában nincs is semmi rendkívüli. Hiszen ugyanez a tankönyv azt is megírja a Krisztus előtti évezredek ukrán történelméről szólva, hogy az ukránok – ellentétben a kevert fajú oroszokkal – mindig is árják voltak. De erről majd többet máskor, amikor ugyanezen könyv alapján részletesen is bemutatjuk a Krisztus előtti háromezer év rendkívül érdekfeszítő, de Ukrajnán, sőt talán e tankönyvön kívül alig-alig ismert ukrán történelmét.

(wangfolyo.blogspot)

• Ha Hitler nem támad, a szovjetek Párizsig mennek!
• Hitler és horogkereszt a kártyán - beperelnék
• Hitler titkos bunkerén tanösvény vezethet keresztül
• Hitler utolsó élő testőre nem ad több autogrammot
• Mi történt a Szics-gárdistákkal 1939-ben?
• Ukrán soviniszták szerint Debrecenig „ősi ukrán nép él”