Az igazi filmvígjátékokra jellemző, hogy a nagy poénokat, az igazán ütős jeleneteket a film végére tartogatják. Amikor a néző már fájó hassal nem képes levegőt venni, tudja, hogy nemsokára a filmnek vége lesz. Nagyjából ilyen érzéssel olvasom a mostani híreket. Ugyanis az egész egy nagy kabaré, és nincs nap, hogy ne lehetne kacagni valamin - egyre nagyobbakat.

Budapesten járva-kelve, a híreket nézegetve valóban hülyévé röhögheti magát az ember. Az Orbánért imádkozó öreglányok látványa például kifejezetten nevetséges lehetett. Azt viszont biztosan, sőt száz százalékra mondhatom, hogy Orbán nevét sokkal többet hallani a káromkodásokban, mint imákban.

Az LMP politikusai (sic!) elhatárolódtak az MSZP-től. Kijelentve, hogy nem fognak velük összefogni, bármilyen szépen is kérné őket az MSZP. Az MSZP viszont bambán bámult csak a felvetésre, mert nem is ajánlottak fel ilyet. Előre elhatárolódnak attól, ami még fel sem merült... Ez már valami.

Mások szerint Orbánék az államcsődre játszanak, csak azt nem lehet pontosan tudni, szerintük miért. Mert az államcsőd könnyen együtt járhat azzal is, hogy a feldühödött tömeg esetleg feldíszít néhány lámpavasat. Gyurcsány meg arról álmodozik, hogy az ellenzék átveszi a hatalmat, és az MSZP újra kormányozni fog! Megőrült?! Ő lesz a második, akinek talpa alatt fütyül a szél, ha beáll az államcsőd, és megkezdődnek a lázongások.

Szerintem meg Orbán erre játszik. Ebben az esetben a csődöt (és annak továbbgyűrűzését) elkerülendő, nem kölcsönt adnának, hanem egyszerűen hozzájuk vágnak pár milliárdot. De mi a fenére is lenne az jó? Kapnának pár hét, egy-két hónap haladékot? Ennyire padlón vannak?

Szóval látványos zsidókabaré a főváros, a színészek pedig kihoznak magukból mindent. A nagy marakodásban azt sem veszik észre, hogy a szavazók aránya a 30 százalék alá csökkent, az emberek valamennyi politikus nevét csak szitokszóként emlegetik, és amúgy bármelyik idióta kerülne pozícióba, az ég világon semmit sem tud tenni, csak újabb megszorításokat, egészen addig, amíg nem kerülünk vissza a kőkorba.

Ezen az egész megrendezett ellenkezős IMF-es, huzakodós ökörségen csak nevetni tudunk. Annyira szánalmas már, hogy még komolyan venni sem lehet az eseményeket. Nincs rendszer a törvényeikben, nincs koncepció, nincsenek célok, csak a nagy pofázás a semmiről. Pro és kontra. Egy diliház a parlament és annak szereplői a bolondok.

Ahogy Vezetőnk mondta: „Ha háromszáz majmot összefognánk az őserdőben, megborotválnák őket és öltönyt adnánk rájuk, ők is tökéletesen helyettesíteni tudnák a parlamenti képviselőket...”

Kemény Gábor