Olvasó: Tyű a mindenit! Hát ilyen riport után felmerül bennem, hogy a Népszabadságot is járassam! Egyszerűen felemelő és büszkévé tesz! A székelyek talpra álltak újra! Emberek! Vigyázó szemeitek a székelyekre vessétek! Az oláhok helyében pedig nem nagyon hőzöngenék, ha jégkorongozókról van szó, mert köztudott, hogy legtovább a jéghokisok állják az ütéseket, és közben hirtelen haragra gerjedhetnek. Ha megengeditek idéznék néhány részletet a kiemeléseimmel - hátha valakit "nem érdekel a jégkorong" álláspont miatt nem olvasta volna. Ez nem a jégkorongról, hanem a székely önrendelkezésről szóló riport. 2011 karácsonyára szebb ajándékkal nem is kedveskedhettek nekünk; csonkaországiaknak székelyföldi testvéreink, mint oláh mezben magyar és székely himnuszt énekelni! Kérdés, hogy mi vajon mit tudunk adni cserébe? Újabb megtagadást?

A himnuszügy egy román mezt hordó székely szemével 
Becze Tihamér, a román hokiválogatott erdélyi csatára a himnuszügyről 

Áll a bál Romániában, a lapok címoldalán, a tévéadók fő műsoraiban ugyanaz a téma: a múlt pénteken Csíkszeredában rendezett, magyarok elleni jégkorongmeccs előtt a házigazdák játékosai a román helyett - a közönséggel együtt - a magyar, majd a székely himnuszt énekelték tele torokból. A helyzet kétségkívül abszurd: a keleti szomszéd nemzeti csapatának huszonhatos keretében huszonnégyen erdélyi magyarok. Becze Tihamér, a román válogatott - huszonegyedik születésnapját tegnap ünneplő - gólzsákja készséggel vállalta az interjút. 

" - Miután a nézők illedelmes csendben végighallgatták a román nemzeti dalt, a magyart végigénekelték. Persze velünk együtt. Aztán még rákezdtünk a székely himnuszra is. Az történt csupán, ami Csíkban vagy Gyergyón mindennapos. 

- A mezükön mégiscsak az áll: Romania... 

- A mi hazánk Székelyföld, a mi himnuszunk úgy kezdődik: Ki tudja, merre, merre visz a végzet... és úgy folytatódik: Maroknyi székely, porlik, mint a szikla... Én magam amúgy kettős állampolgár vagyok, és kényszerűségből játszom Románia csapatában. A távlati terveim között az szerepel, hogy magyar válogatott leszek, ám erre az érvényben lévő szabályok szerint a legkorábban négy év múlva lesz lehetőségem. 

- Fordítsunk a dolgon: ha egy tisztes, a sportágat amúgy nem különösebben ismerő bukaresti családapa pénteken bekapcsolta a televíziót, azt látta, hogy az országát képviselő hokisok egy romániai városban az ellenfél himnuszát éneklik. Ön szerint mire gondolhatott? 

- Nem vitás, a helyzet feloldhatatlanul súlyos. De nem mi tettük azzá, nekünk tiszta a lelkiismeretünk. (megjegyzésem: ez igen világos beszéd!!!!) 

- Néhány hete a tizenhat éven aluliak román válogatottjának öltözőjében a magyar nemzetiségű játékosok vizes törülközővel vertek meg egy román fiút. Hallott erről? 

- Természetesen. Úgy tudom, a román hokis apja korábban folyamatosan inzultálta a magyarok szüleit. Az ominózus eset előzménye pedig az volt, hogy a srác - mondván, éppen december elseje, azaz Románia nemzeti ünnepe van - arra kérte a csapattársait, legalább ezen a napon beszéljenek egymás közt románul. Ekkor került elő a törülköző. 
(Megjegyzésem: Emberek! Hát itt erős oláh nevelés folyik! A mi kormányunk meg üdvözli a Román Köztársaságot nemzeti ünnepe, azaz Magyarország kétharmados megcsonkítása alkalmával. Mert arra nem közömbös és bamba a magyar, mint erre: felénk.) 

- Nem tud románul? 

- Csak nagyon keveset értek a nyelvből. De ez nem csoda, mert a gyerekkorom jó részét Magyarországon töltöttem. A székelyföldiek egyébként nagyjából úgy vannak a kötelező románnyelv-oktatással, mint ahogyan a rendszerváltás előtt a magyarok viszonyultak az oroszhoz. Púp a hátukon. (Fennhangon hirdetik az oláhok, hogy nemzetállam. Egységes nemzeti nyelv nélkül?) 

- A válogatott szövetségi kapitánya kanadai, ám a másodedző román. Vele hogyan kommunikál? 

- Sehogyan. Mivel nem értenénk meg a másikat, nem szólunk egymáshoz. 
- Tudom, különösnek hathat, hogy mi itt mindannyian így gondolkodunk. 
A helyzet megértéséhez Erdélyben kell élni. Mindenesetre örülök, hogy kiadhattam magamból mindezt, mert büszke vagyok a székelységemre, a magyarságomra. 
És arra is, hogy sportoló vagyok, csapatjátékos. Aki mindig nyerni akar, álljon bármilyen felirat a dresszén. 
(...) 


A himnuszbotrány miatt emlékezetes meccsen magyarok itt, magyarok ott 
Fotó - Hargita Népe - Csiki Zsolt
http://nol.hu/lap/sport/20111221-nem_maroknyi_szekely 

"Az Erdőn túl él az ország jobbja, 
de számában kisebbik része, 
földjét az erősebb elrabolja, 
ezeregyszázból nyolcvan évre. 
Már csupán nyelvében él, de él még, 
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, 
az ő küzdelmük hozza el a békét 
és egységet minden magyaroknak." 
Nostradamus