A fehérek elleni rasszizmus erősödésével párhuzamosan egyre jelentősebb a szélsőjobboldali jelenlét az amerikai politikai színtéren.

A bevallottan rasszista nézeteket valló mozgalmak jelöltjei komoly pozíciókra pályáznak, nem ritkán komoly eredménnyel. A faji realisták (vagy fehér nacionalisták) tavaly májusban a médiafigyelem középpontjába kerültek a Nemzetiszocialista Mozgalom (NSM) egyik vezetőjének, Jeff Hallnak különös halálával. Kevésbé közismert tény, hogy halála előtt Jeff bizottsági tisztségéért kampányolt és annak ellenére, hogy egyáltalán nem rejtette véka alá politikai nézeteit (nyíltan viselte a horogkeresztet, szabadidejében pedig felfegyverezve őrizte a mexikói határt) a szavazatok 30 százalékát megszerezte.

 "Ez kifejezetten magas arány, tekintve, hogy Hall nyíltan náciként kampányolt" – állapította meg a maga részéről Marilyn Mayo, a zsidóság "jó hírnevének" védelmére, illetve kritikusaik elnémítására létrehozott Rágalmazás-ellenes Liga központjának vezetője. Habár Hall pályája és élete váratlanul megszakadt, sokan vannak, akik készek átvenni az irányítást.

A jajveszékelő elemző szerint a mozgalom megerősödése a félnéger Barack Hussein Obama megválasztásához köthető: az addig Csipkerózsika álmát alvó fehér ellenálló szervezeteknek lökést adott a fekete elnök beiktatását követő felháborodás. 2011-ben pedig bekövetkezett a fehér angolszász protestánsok legszörnyűbb rémálma: az újszülöttek között kisebbségbe kerültek fehér bőrűek az Amerikai Egyesült Államokban. Ez a tudat szintén radikalizálja a faji önvédelmi reflexekkel és öntudattal még rendelkező fehér amerikaiakat.

A szintén jobboldali csoportok rágalmazására szakosodott Southern Poverty Law Center (SPLC) 2010-ben 23 "szélsőséges" nézeteket valló jelöltet jegyzett fel, ebből 9 politikus képviselte markánsan a fehér emberek jogait. "Nagy számú előfordulásuk ténye is jelzi, hogy a mozgalom erősödik" – szörnyülködött Mark Potok, az SPLC munkatársa. Az egyik jelölt, Loy Mauch bejutott az arkansasi képviselőházba, míg James C. Russel, aki többek között a fajközi házasságok betiltásával kampányolt, a szavazatok 37 százalékát szerezte meg.

A harmadik erőt egy nemrég alakult ernyőszervezet is segíti: az A3P a fehér amerikaiak érdekeinek védelmében alakult. Ugyan a liberális zsidók által alapított SPLC "gyűlöletkeltőnek" nevezte a csoportot, a harmadik erő képviselői azonban rendre elmondják, hogy nem rekesztenek ki senkit, gyakorlatilag a feketék érdekeit agresszíven védelmező NAACP tükörképei, de ha ugyanezt fehérek csinálják, azt egyből fajgyűlöletnek bélyegzik. Atlee Yarrow, az A3P legnagyobb reménysége jelezte, indulni fog a 2014-es floridai kormányzóválasztáson.

John Abarr, a Ku-Klux-Klan lovagjainak egykori szervezője most Montana képviselőházi székéért indul. "Ideje, hogy a fehéreket valaki ráébressze: kisebbségbe kerülnek saját hazájukban".

Mások inkább a beszivárgásban hisznek. A nemzetiszocialistákkal is együttműködő Tennessee Egyesített Klánjai nevű szervezet rejtett embereket küld a nagy pártok irodáiba. Brian Culpepper, az NSM prominens tagja szerint "ezekről a hosszú hajú, tetoválatlan, garantáltan horogkeresztmentes személyekről valójában senki sem sejti, milyen eszméket vallanak. A cél, hogy a mozgalom emberei éles politikai kiképzésben részesüljenek, ami elengedhetetlen a magasabb pozíciók elérése érdekében. A friss szövetségi képviselők irodáiban ott vannak ezek az emberek, de senki nem sejti kilétüket."