Hogy is van leírva a Jövendölésben:

Szépbeszédű élre áll.

A borívók elárulják.

Ég a Tisza szalmával locsolják. 

Világ dolgát Teremtő rendezi,

vagy:

Ki a jeget megolvasztá
Gazdagnak koldusbotot adá!
Hegyek válnak ketté,
Sivatagok tengerré!
Völgyek zöld mezején,
Szent tehenek tetemén
Döglött ló mit sem ér.

Egyértelműen mondhatjuk, hogy a világ dolga, nem csak széphazánkban rendeződni látszik ??? az éghajlati és környezeti hatások következtében. Nem, nem mondunk erre az időjárási aktivitásra sehol a Föld-kerekségen katasztrófát, mert nem az., - csak a  megbolygatott teremtő természet  rendezi sorait. Katasztrófa  Csernobil, az Mexikói-öböl béli olajszennyezés stb.  A sivatagon laikusként a Szaharát értenénk, de többről lehet itt szó, mégpedig a lelki sivárságról,  ami Felsőzsolca esetében konkrétan fellelhető , de fellehető volt  Haitin a földrengés után is mikor a túlélők  fosztogatásba keztek,  hullákból emeltek úttórlaszt a segélyek késése miatt.- fosztogatásba mint Borsodban a cigányok.

Vajon a II. Orbán-kormány mennyi ideig húzza? Belebukik (fullad), mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tisza-i  árvízbe! Újjáépítés-korrupció-maffia-félkész házak, biztósítási csalások, stb, ez volt ott 2000-ben az I. Orbán-kormány idején. mely már akkor is sugárzott a szakértelemtől. Gyurcsány becsületére legyen mondva Ő 2006-ban Csongrádnál két napig étlen-szomjan katonákkal kézzel tartatta a Körös gátját , hogy megóvjon néhány tanyát. Viktór most a bajban kósza hírek szerint Bulgáriában nyaral, ha nem éppen South-Afrikában nézi a VB-mérközéseket - focidrukker lévén oda is menekülhetett az árvízi kárfelmérés s rendezés elől. De hát ezen ne lepődjünk meg, mert tudva lévő, hogy Viktór, mikor baj van szeret  "elhajtattni"!

Hírvadász. 

Emberi mulasztást gyanít a Felsőzsolcát elöntő árvíz okai között egy felsőzsolcai képviselő, ezért az árvíz és a védekezés hiányosságai miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a megyei főügyészségen.

A Felsőzsolcát június 4-én elöntő árvíz és a védekezés hiányosságai miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészségen Milánkovich Ernő, a város egyik önkormányzati képviselője - értesült az MTI kedden. A képviselő arról írt beadványában, hogy megítélése szerint az árvíz nem pusztán a természet ereje miatt következett be, hanem emberi mulasztás eredménye is. Az ártér beépítése, az M30-as autópálya nem megfelelő megépítése, az árvízi védművek kiépítetlensége és a védekezésben tapasztalt hiányosságok szerinte felvetik a büntetőjogi felelősség kérdését is.

Milánkovich Ernő álláspontja szerint az engedélyek kiadásakor, valamint az árvízi védekezés alatt a különböző hatóságok nem megfelelően és nem szabályszerűen jártak el, ezért jelentősen nagyobb károkat okoztak Felsőzsolca lakosságának, mintha a munkájukat jól végezték volna. "A feljelentést azért teszem meg, hogy Felsőzsolca lakossága világosan lássa, hogy mik voltak azok az okok, amik a város árvízzel történő elöntéséhez vezettek" - írta egyebek mellett a képviselő.

A Miskolc melletti, hétezer lakosú város nagy részét június elején öntötte el a helybéliek által csak Kis-Sajónak nevezett vízfolyás. A városban több mint 160 ház dőlt össze, a település 2200 lakóingatlanából 1800 sérült meg, az árvíz több mint 5 ezer embernek okozott kárt. Csak az önkormányzati intézmények ingatlanjaiban 1,2 milliárd forintra becsülik a kárt. Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkára a múlt hét közepén jelentette be, hogy meneszti Filotás Ildikót, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi Vízügyi Felügyelőség (OKTVF) vezetőjét és mindazokat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Felsőzsolca és Miskolc között bevásárlóközpontok épülhessenek a Sajó árterébe.

Az [origo] birtokába került engedélyezési dokumentmok alapján a kirúgott vezető nem jószántából bólintott rá a beruházásokra, a felügyelőségi határozatok szerint Miskolcon a polgármestertől a regionális vízügyig mindenki útját állhatta volna az építkezéseknek, csak a kirúgott országos főigazgató nem - origó.hu

Jelentés a pokol tornácáról, Felsőzsolcáról

Kedves Barátaink!

Itt vagyunk az új Pannon-tenger közepén. (Felsőzsolca, Toldi Miklós u.11.)
Azért ültem le írni nektek, mert amit a tv-ben és a hírekben láttok, hallotok közel sem adja vissza azt az áldatlan állapotot, ami itt van.

Amikor kitelepítettek bennünket, akkor a városból a cigányságot átvitték a miskolci "menekült táborokba". Addig is biztonságban voltak az elhagyott házak. Mi magyarok egymáshoz menekültünk, és egymást fogadtuk be. Kitelepített az, akit nyilvántartásba vesznek Miskolcon. Mi nem számítunk annak.

Vannak olyan házak, amikben harmincan vannak a tetőtérben, mert a szomszédok átmenekültek az összedőlő házaikból. Míg a gátat építettük, láttuk, ahogy az apa a gyermekét hozza, a fiatal anya hátán meg egy lepedő-batyu a gyerek ruháival, és gázolnak a derékig érő vízben.
Láttuk, ahogy a 80 éves bácsi minden erejét összeszedve vonszolja a földön a homokzsákot, hogy védje a vályogházát, amiből mára semmi nem maradt.
Láttuk a nagymamát, ahogy ölben hozták ki a házából, egy szál hálóingben papucs vagy cipő nélkül. Mindenét elvitte a víz. Láttuk, ahogy az öreg nénike a kerítésbe kapaszkodik, hogy hagyják, ő itt akar meghalni, mert ez az élete.
Láttunk csodálatos férfiakat, akik 13 fokos vízben állva, sportcipőben meg melegítőben rakták a homokzsákot, amit az asszonyok adogattak nekik.
Láttunk egész utcákat megmozdulni és összefogni. Láttunk vagy 55 ezer homokzsákot megtölteni.

DE NEM LÁTTUNK EGY OLYAN EMBERT SEM, AKI TUDTA VOLNA, HOGY A GÁTAT HOVÁ RAKJUK.

A magyar azt mondja, fáj a szíve vagy megszakad a szíve. Mi ezeket látva sírva zsákoltunk. A városunk polgármestere szerint nálunk minden meg volt szervezve. Őt azonban el sem tudtuk érni. Egyszer ugyan felvették a telefont, amikor homokot kértünk, mert elfogyott, de közölték, hogy ők értekezletet tartanak és nem érnek rá.

Jelenleg sehol nincs vezetékes víz, és nem megy el a szennyvíz, ezért vödrökbe végzik a dolgukat. Azt nem részletezem, hogy ezután a vödör tartalma hová kerül. Ettől kevésbé, de az elhullott, megfulladt háziállatoktól is nagy bűz lepi el a környéket a napok óta tartó meleg hatására.
A vályogházak úgy rogytak össze, mint gyerekkori homokváraink, ha vízzel locsoltuk le őket. A 10-20 éves házakban meg beszakadtak a szobák. Nálunk a nappaliban most csattogott át a mélytengeri ipari búvár. Ezekről teszünk majd fel képeket is nektek, hogy lássátok, mert amíg mi nem láttuk, nem is tudtuk elképzelni, hogy ilyen lehetséges.

Amióta itt vagyunk a vízben, egy alkalommal kaptunk három szál megsavanyodott kolbászt, meg egy kiló kenyeret, ami másnapra megposhadt, mert a víz miatt nagy a páratartalom. Gondolkoztunk is, hogy azokat a rákokat meg halakat kéne megenni, amik az udvarunkon vertek tanyát. A részünkre szánt élelmiszert sátrakban tárolják a 35 fok melegben, és mire hozzájutunk addigra megromlik. Jó hír, hogy mindenkinek szép színe van, mert iszonyú erős a napsugárzás, ezért többen tarjagosra égtek.

Ivóvizünk szerencsére van, mert egy hölgy az árvíz előtt betárolt saját ásványvizét szétosztotta közöttünk. Bűz terjeng mindenütt, mert a befolyt víznek nincs visszaútja, és elkezdett poshadni a belepusztult állatokkal együtt.

Nagyon sokan egyik hónapról a másikra élnek, és nincsen pénzük arra, hogy szivattyút béreljenek. A legtöbb zsolcainak vagy nincs autója, vagy ereje - mivel idősek -, hogy 40 kilométeres kerülőúton jussanak be Miskolcra, ami légvonalban csak 3 kilométer. Csak hát beszakadt a híd, és nem tudunk arrafelé közlekedni. Tömegközlekedés még nincs.

A jó hír, hogy nyitva van a bolt, és lehetne vásárolni, de a kisboltokban nincs kártyás fizetési lehetőség, a város egyetlen cash-automatája meg még víz alatt volt. Sok embert megharaptak a megvadult, elkóborolt kutyák, de szerencsére a nagy ár elvonultával ez már nem fenyeget.
Este élesre töltött géppisztollyal járnak a rendőrök, mert a fosztogatást valahogyan meg kell fékezniük.

A házainkból nem merünk elmenni, mert a kisebbség beígérte, hogy ha vissza térnek, az üres házakba fognak beköltözni. Na és onnan az Isten sem rakhatja ki őket.

Félti mindenki azt a kicsit, ami megmaradt. Házhoz sem vizet, sem ételt nem hoznak, el kell érte menni az iskolába, ami innen vagy három kilométer, és nem mered itt hagyni a házad nyitva, mert az ajtók a víztől bedagadtak, és nem lehet bezárni ...

Információnk semmiről nincs. Nem tudjuk, hol lehetne ételhez jutni, nem tudjuk mi lesz velünk. Sokunk azért is marad egy helyben, mert a kocsija is vízben áll, vagy állt és nem meri beindítani, vagy már nem is lehet. Többek közt a miénk is.

Drága Barátaink!

Hallottuk, hogy segélyszállítmányokat küldtetek, amit nagyon hálásan köszönünk. A Máltai Szeretetszolgálati Központba továbbították, hogy azok jussanak hozzá, akinek szüksége a legnagyobb. Miután azonban ide semmi nem érkezik, ezért kérünk benneteket, most már az itt maradtakon segítsetek.

Utóirat: tengerparti ingatlan belső medencével eladó.
Ez tréfa volt, mert már nincs könnyünk.

Máté Ildikó: "Árvíz Felsőzsolcán"

ÁRVÍZI TAPASZTALATOK!

Tisztelt Szerkesztőség!

Egyike vagyok azon több ezer vidéki rendornek, akiket Borsod megyébe vezényeltek az árvízi védekezésben segédkezni. Az alábbiakban a tapasztalataimat kívánom megosztani Önökkel.

Az odavezeto út során több alkalommal is meg kellett állnunk félórákat vagy egy egész órát várni, hogy a vezeto törzs kiokoskodja, hogy merre is kéne menni, meg hol is van ránk szükség. Volt, hogy megálltunk egy faluban, mondván, hogy itt kell segédkezünk. Eltelik öt perc, és közlik, hogy ez mégsem az a falu, vissza a buszokra. Láttuk, hogy nagy a fejetlenség és ez akkor még csak a kezdet volt.

Végül a több mint 10 órás út után a Felsodopszába történo megérkezésünkkor lesújtó állapotok fogadtak bennünket, foleg miután közölték velünk, hogy a megáradt Hernád folyó által veszélyeztetett cigánysort kell megvédenünk. Akkor már tudtuk, hogy sok jóra nem számíthatunk. Amíg mi rendorök - és a késobb hozzánk csatlakozott rendor tanulók - több mint százan reggeltol estig homokot lapátoltunk, zsákokat adogattunk, gátat erosítettünk, addig a cigányok egész nap csak az elárasztott putrijukban döglöttek vagy a kerítésüknek támaszkodva figyeltek minket. Ugyan a délután folyamán néhányan segítettek a védekezésben és valóban kivették a részüket a munkából, de a számuk körülbelül a 10 fot ha elérte. Felháborító és dühíto volt, mikor életeros cigányok mondták nekünk, hogy a munkánknak nincs semmi értelme, hiszen a gát úgyis át fog szakadni, ezért nem is segítenek. Talán az én érdekem, hogy a lakóházukat ne árassza el a hömpölygo folyó?

A helyi jobb(ik) érzésu magyarok ezzel szemben ott segítettek nekünk, ahol tudtak. Szendvicseket készítettek, kávét, ásványvizet hoztak nekünk, ezúton is köszönet nekik.

Ezzel szemben a pofátlanság iskolapéldája volt, amikor néhány mokka gondolt egyet és lopni kezdték a buszunkról a mi ásványvízkészletünket, amíg mi a gáton dolgoztunk, vagy éppen egy-két lapátról vélekedtek úgy, hogy az náluk jobb helyen lesz (persze nem álltak volna be segíteni velük).

Alighanem a nap fénypontja volt, mikor a Duna TV riportere kamerával megjelent a helyszínen, hogy beszámoljon az eseményekrol. Persze nem bennünket kérdeztek meg az állapotokról: néhány másodpercig filmeztek, majd készítettek egy gyors interjút az éppen a helyszínen tartózkodó Dobson Tiborral. A cigányok látták, hogy kint van a tv, erre apuka néhány fiával együtt egybol elkezdte pakolni a homokzsákokat a házuk elott. A riporter ezt meglátva azonnal átkelt a homokzsákokon, s a cigányok házához érve rájuk közelítve filmezett, hogy mindenki láthassa majd, kikrol is van szó. Ekkor mi, a gáton dolgozók hangos tapsviharba kezdtünk. Kíváncsi vagyok, vajon a hangot kivágták-e az anyagból, egyáltalán levetítésre került-e. Kérdeztük is Dobson úrtól: szó nélkül hagyja ezt? Legalább mikor visszaért a riporter, jól leteremtette, hogy nem inkább a reggel óta a helyszínen dolgozó rendoröket kellene bemutatni a lakosságnak, a médiát meglátva érdekes módon azonnal munkához látó cigányok helyett? Már nem hallottam a riporter válaszát. Mikor a média munkatársai elmentek, az egyik kolléga oda is kiáltotta a cigányoknak, hogy "Már nem kell dolgoznotok, elment a kamera, biztos benne lesztek a tv-ben!" A kátrányos helyzetuek fel is hagytak a munkával.

Ez csak néhány kiragadott példa abból, amit én láttam és tapasztaltam az ott tartózkodásom ideje alatt. Az összezsúfolt szállásokról és a koordináció hiányáról, a rendorség által vásárolt naptejek, napolajak minoségérol, a törvénytisztelo helyi lakosság véleményérol, elkeseríto helyzetérol már inkább szót sem ejtek.

(olvasónktól körlevélben)