A hidegebb idő beköszöntétől az év utolsó előtti napjáig, tehát, szeptember végétől december 30-ig immár 99 (!) ember fagyott halálra Magyarországon. Igazi, a XXI. századhoz méltó, újabb sikertörténet! Azóta már biztosan megvan a 100 áldozat, csak hogy kerek legyen a szám. Mivel a Dunától keletre eső országrészt 10-20 cm-es összefüggő hótakaró borítja, egy esetleges derültebb időjárási periódussal a megfagyottak száma még drasztikusabban növekedhet (hiszen akkor -20 fok körüli legalacsonyabb hőmérsékletek alakulnak ki a derült hófelszín felett).

Az eddigi halálos áldozatok közül 57-en a saját otthonukban hűltek ki végzetesen, tehát nem volt mivel fűteniük, 42 ember pedig a szabad égbolt alatt lelte halálát (ezek között akadtak hajléktalanok, balesetet szenvedettek és részegek is). Csak az elmúlt két hét során 22-en fagytak meg, pedig az igazi hideg idő még csak most következik. Az összes fagyhalált szenvedett szociális összetételére jellemző, hogy azok zömében egyedülálló idős magyar emberek, lecsúszottak, illetve hajléktalanok. Cigányokat nem találni az áldozatok között.

Ami érdekes az egészben, hogy az állam szociális hálója, ellátó hálózata sehol. Aki egy egész életet ledolgozott és ezért „jutalmul” jelképes összegű nyugdíjat kap, ráadásul nincs hozzátartozója vagy senki sem foglalkozik vele, majd jön a hideg idő és nincs otthon tüzelő, az ÍGY JÁRT. A másik érdekesség, hogy az egyes kérdésekben egyébként rendkívül „érzékeny, aggódó” EU felől egyetlen feddés sem hangzik el országunk vezetése felé a fagyhalálok magas számával kapcsolatban. Az EU következő soros elnöke, Magyarország ugyanis megkapta az ukázt: a legfontosabb szociális kérdés az új, európai léptékű cigányprogram (felzárkóztatás, integráció, vagyis pénzelés) beindítása lesz. A fagyoskodók pedig majd ellesznek valahogy, csak eljön a tavasz előbb-utóbb...

Mottó: aki tudja történelmünkből, hogy legutóbb, 1945 után hogy járt az az „elit”, amely féktelen dőzsölése, luxus-életmódja közepette végignézte, hogyan nélkülöznek a „három millió koldus országában”, annak nincsenek kétségei, hová fog vezetni a jelenlegi helyzet, az ultragazdagok és a koldusszegények világa. A különbség csak annyi, hogy a ma emberei – a TV, a média és a brutális filmek hatására – sokkal agresszívebbek, kegyetlenebbek, mint azok az egykori agrárproletár, illetve nincstelen városi szegény emberek, akik az ÁVH közlegényeiként a piszkos munkát elvégezték.

Berényi Sebestyén