Biztos vagyok benne hogy nem csak nekem tűnt fel az, hogy a ma zenének nevezett zaj összes műfajában, és a használatos köznyelvben igen erősen túl van hangsúlyozva az angol nyelv. Nem is az angollal van bajom, hanem avval hogy egy idegen nyelv magyar nyelvterületen ennyire fontos szerephez jut, és ennyire befogadják a hétköznapi életbe. Javítsanak ki ha tévedek, de a Kádár-rendszerben nem volt orosz nyelvmánia. Nem oroszul köszöntünk, legfeljebb viccből. Annak ellenére, hogy legalább ugyanakkora megszállás alatt éltünk, mint most. Talán a megszállás formája, illetve a folyamatos szellemi alászállás folyamata a kulcs a kérdésben. A kommunisták nyelve elsősorban az orosz volt, míg a zsidóké és annak csatlósaié az angol. Az angol lett a zsidók másodlagos nyelve, mivel túlzottan nehéz és gyanús lenne az általános iskolában hébert tanítani. Persze nálunk még elsősorban kereskedelmi és világhatalmi okokból. Állítólag egy bankárképző iskolában az angol mellett a zsidók nyelvének elsajátítása is kívánatos dolog ma hazánkban.

Sok idősebb ismerősöm meséli, hogy utálta az orosz nyelvet tanulni az úgynevezett rendszerváltás előtt, a fiatalabbaktól ezt nem hallom az angol kapcsán. Muszáj, muszáj, de hát kell. Kötelező volt régen, és kötelező ma is. Aki nem szeret nyelvet tanulni, mert például nincs kedve vagy érzéke hozzá - ma muszáj hogy tudjon valamennyit angolul ahhoz hogy jobban tudjon boldogulni. Számítógépet legalább egy kis ráérzéses angoltudás nélkül elég nehéz használni. Az interneten lévő források döntő többségét angolul értő emberek tudják elérni, és csak másodsorban jönnek az angolról magyarra fordított dolgok.

A Kossuth rádióban időnként hallani egy elgondolkodtató nyelvekkel foglalkozó műsort. Lefordítom. Arra hívták fel a figyelmet benne, ha ez a rendszer ebben a formában még hosszú évtizedekig működik, a föld nyelveinek jelentős része komoly veszélybe kerül. A domináns nyelvek elnyomják, kiüresítik és akár meg is ölhetik a gyengébb nyelveket. Ennyit a minőségről és a sokszínűségről amit a globalizáció hírdet. Minálunk, magyarul beszélő emberek között igen erős az igénytelenség, és az önfeladás a beszédünket tekintve is. Sokkal inkább, mint amennyire a külső okokból következne. A tanulság az, hogy a teljes önfeladás frázisában vagyunk a mai mű-örömök, és a mű-sikeresség elérése érdekében.

Good night, Hungary!

Vésztői Gyula