Különös történet az övé. Egy világváros – San Francisco – egész lakossága állt a furcsa fazon mögé,akit húsz éven át szeretettel és tisztelettel vettek körül az emberek. Ő volt Joshua Norton, aki 1859-ben az Egyesült Államok császárává koronáztatta magát.

Az eseményről a San Francisco Bulletin a címoldalon számolt be, közölve a proklamációt is, miszerint I.Norton az USA kongresszusát feloszlatottnak nyilvánította. 1860-ban felszólította Winfield Scott generálist, hogy csapataival ürítse ki Washingtonban a Capitoliumot, mert – úgymond – az USA megérdemel egy tisztességes és igaz uralkodót, miután a kongresszus a korrupció melegágya és mint ilyen: fölösleges. Scott nem tett eleget a parancsnak.

1861-ben a polgárháború idején az Államok két híres politikusa közül Davies Jefferson a déli szövetségesek vezére, északi ellenlábasa pedig Abraham Lincoln volt. A katonai konfliktus kezdetekor a „Császár” magához kérette a feleket egy békítő tárgyalásra, de azok egyike sem ment el Kaliforniába.

Az 1811-ben Angliában született, zsidó származású I. Norton polgári családja 1820-ban Dél-Afrikába emigrált. A családfő kereskedő volt, hajózási kellékeket árult. Joshua 38 évesen negyvenezer dollárral a csomagjában, meglehetősen jómódú bevándorlóként érkezett a Nyugati Partra, ahol dúlt az aranyláz. A későbbi császár felismerte az „özlet” lehetőségét és nyitott egy olyan boltot, amelyben az aranyásáshoz szükséges eszközöket lehetett kapni. Ezen kívül ingatlanspekulációba fogott, sőt perui rizzsel kereskedett. Ez utóbbi vállalkozása vitte csődbe. Tetemes tőkéjét elveszítve, elszegényedve határozta el, hogy a korlátlan lehetőségek országában váratlan húzással hívja föl magára a figyelmet.

Jóformán koldusként vágott neki az uralkodásnak San Franciscóban, ahol számos rendeletét a helyi újság közölte. A sajtó sokszor kigúnyolta, nevetség tárgyává tette, de az egyszerű emberek, az utca népe a szószólóját látta benne, aki ostorozza az áldatlan viszonyokat. Norton császár nagyon ügyelt San Francisco rendjére. Körjáratait egy közönséges villamoson bonyolította le. A legkisebb hibát is észrevette. Egyszer a villamosvasút társaság igazgatóját fegyelmi elmarasztalásban részesítette, mert az egyik vagonon lötyögött egy csavar. A gyalogosan tett inspiciumokra mindig elkísérte két „sétánykeverék” fajtájú kutyája, Bummer és Lazarus. A lakosság szívébe zárta az excentrikus, kicsit őrült figurát, de boldogan belement a játékba. Úgy tett, mintha…

Mark Twain amerikai író 1864-ben elvetődött Szent Ferenc városába és ott Joshua Norton közvetlen szomszédságában lakott. A Huckleberry Finn kalandjai című könyvében a királyt róla, a nem mindennapi ál-uralkodóról formázta,akit ezáltal halhatatlanná tett. Nem tartotta bolondnak, inkább csupán kitűnő színjátékosnak egy hosszú darabban.

A brazil császár, II. Dom Pedro 1876-ban „hivatalos látogatáson” találkozott őfelségével a Palace szállóban, Friscoban. I.Norton saját pénzt is kibocsátott. A 10 dollároson az ő arcképe látható. Sok üzletben el is fogadták a bankjegyeket fizetőeszközként. Ez jó befektetésnek is bizonyult, mert a turisták és gyűjtők százezrei rendre felvásárolták a csodabogár valutáját.

Jelenségnek sem volt mindennapi a Felség. Inspekciós körsétáin cilindert és hódprémet viselt. Ünnepi öltözéke tiszti egyenruha bojtos válltükörrel, darutollas csákóval, az oldalán pedig finomívű kardot hordott. Amikor elhasználódott a ruhája, a nép, a városa lakói közadakozásból újat csináltattak neki. Az „Imperátor” hálából nemesi rangra emelte a városi tanács minden tagját. Az „udvari szállító” címmel kitüntetett vendéglőkben ingyen ebédelt.

I. Norton több európai uralkodóval és politikussal állt levelező kapcsolatban, köztük a brit királynővel, Viktóriával is. Állítólag igen okos tanácsokkal látta el partnereit. 1872-ben megparancsolta, hogy építsenek hidat az öböl felett. Ezzel kívánta megteremteni a kapcsolatot Oakland-del. Utasítását nem vették komolyan, lesöpörték az asztalról,de 1933-ban mégis hozzáláttak a Bay Bridge építéséhez a császári székvárosban.

A legendák szerint egyszer egy rendőr őrültnek tartván a kisöreget, letartóztatta. Az újságok másnap a fogoly kiszabadítása érdekében felkelésre uszítottak. Végül a rendőrfőnök kiengedte a „bűnöst”, bocsánatot kért, a császár pedig kegyesen megbocsátotta a „hazaárulást”. Ettől kezdve a rendőrök tisztelegve köszöntötték a császárt,aki élete végéig egy ósdi ház egyik kis szobájában lakott.

1880. január 8-án az utcán, alattvalói között esett össze I.Norton és a helyszínen meg is halt. Hagyatéka 6 dollár és egy 1828-as francia frank. Pompás temetésén harmincezer gyászoló vett tőle végbúcsút. A San Francisco Chronicle-ban ugyancsak címoldalra került a vastag betűs hír: „A király halott”. Akár őrült volt, akár csupán szerepet játszott – zseni volt a maga műfajában. Colma helységben van eltemetve. Adományokból emelt tekintélyes,fekete gránit síremlékén csaknem mindig van egy-egy szál virág.