A Kitartás.hu sorozatot indít azzal a céllal, hogy Izrael Állam emberiség ellenes bűneit bemutassa. Nem kronológiai sorrendben, de minden egyes részben feltárunk és bemutatunk egy-egy tömegmészárlást, gyilkosságot, melyekről az itthoni zsidó kézben lévő liberális média hallgat. A félreértések elkerülése végett leszögezzük, hogy Izrael bűneinek feltárásával kapcsolatban nem kívánunk azzal védekezni, hogy elhárítjuk az "antiszemitizmus vádját" (egyébként aszemiták vagyunk), hogy nem a zsidó nép ellenében fejtjük ki álláspontunkat, csupán Izraellel szemben, amely hozzáállás olyannyira divatos a nemzeti oldalon. Nem, mi úgy véljük, hogy a zsidó nép alaptermészete olyan, mely Izrael népírtó politikájában ölt testet.

Első történetünk egészen 1948-ig nyúlik vissza, amikor az akkori polgárháborúban a zsidók elfoglalták Jeruzsálem nyugati felét. A busszú népe természetesen hű maradt önmagához, s rögtön nagyszabású etnikai tisztogatásba kezdett, bizonyos palesztin falvakat pedig egyszerűen megsemmisítettek.

A harcok 1948. áprilisában fejeződtek be, Izrael pedig május 15-én kikiáltotta függetlenségét, ezzel megkezdődött a palesztin nép máig tartó szenvedéstörténete, melyről a világ nem hajlandó tudomást venni azóta sem. Ám ez nem csoda, ha tekintetbe vesszük a zsidó lobbi erősségét az Egyesült Államokban és Európában. Az elhallgatás és a hazudozás azonban nem tolható ki a végtelenségig, és ezt ők is tudják.

1948. április 9-e vérrel írta be magát a történelembe. Az elpusztításra ítélt falu neve: Deir Jasszin. A zsidó terroristák éjjel támadtak rá. Az eredmény, és ez most nem hatásvadász felsorolás lesz, hanem a valóság: levágott fülek, fölmetszett hasak, megerőszakolt nők, elevenen elégett férfiak! A halottak egész egyszerűen a kőfejtőbe dobálták, majd diadalmenetet rendeztek a tömegmészárlás után. Nem ez volt a zsidóság történetében az első, és sajnos nem is az utolsó ilyen kegyetlenkedés. Külön érdekes, hogy pont ők papolnak humanizmusról éjjel-nappal.

Az, hogy a Deir Jasszin-i tömeggyilkosság jelentősebbnek mondható figyelmet kapott, annak köszönhető, hogy számos szemtanú volt. A környező palesztin falvak civil lakosai e tragédia hallattán természetesen azonnal elmenkültek, így a zsidók könnyedén tudtak bevonulni a helyükre. Igaz az a mondás, hogy jellemző módon mindig azokból kerülnek ki Izrael miniszterelnökei, akik korábban a legvéresebb, legkegyetlenebb tömegmészárlásokat hajtották végre. Ez most sem volt másképpen. Menahem Begin és Jichak Samir késõbb Izrael miniszterelnöke lett. Egyikük sem mutatott semmiféle megbánást, s élete végén Menahem Begin egy olyan házban élt, ahonnan szép kilátás nyílt Deir Jasszinra.

Menahem Begin, Izrael későbbi miniszterelnöke

A tömeggyilkos zsidó természetesen büszke volt tettére, sőt, azt hazafias kötelességének tartotta, felelősségrevonásról szó sem lehetett, ellenben Nobel-békedíjat is kapott, bizonyítván, hogy manapság mennyit is ér ez a "kitüntetés". Azt azért még ők sem gondolhatták komolyan, hogyha ez a világ tudomására jut, akkor ne lennének többen azok, akik teljes joggal háborodnak fel. Így is történt. Arthur Schopenhauer mondotta volt, a zsidóság a hazugság nagymestere. Ezt most is alá kívánták támasztani, mivel az egész tömeggyilkosságot megpróbálták az arabokra fogni később. Ez azonban már csak a veszett fejsze nyele volt, ezúttal nem jött be a szokásos zsidó módszer.

E szomorú történet előre vetítette azt, hogy mi történik, ha a zsidók szabad kezet kapnak. A világ népei pedig szembesülhettek azzal, hogy milyen is a zsidóság lelkivilága a maga leplezetlen és brutális valóságában, amikor már nem kellett különböző nagyhatalmak álarca mögé bújva uszítaniuk, mint ahogyan azt tették a II. Világszabadságharc idejében dróton rángatva szövetséges hatalmakat, végigbombázva és végigpusztítva a fél világot csak azért, mert feltűnt egy koreszme, mely egy igazságosabb világot hirdetett, egy olyan világot, ahol nincs helye a kalmárszellemű spekulációknak. 1945-ben Európát két vállra fektették, Der Jasszin pedig jelezte, hogy nem elégedtek meg ennyivel, tovább folytatták véres háborújukat az emberiség ellen. De ahogyan a történelem végső ura Isten, és nem a patkányok nemzete, úgy fognak a jól megérdemelt helyükre kerülni, a történelem szemétdombjára!

Lantos János - Kitartás.hu